A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-03 / 14. szám
Ráth-Végh István* Az asszony és a törvény Kétségtelen, hogy előbb tűntek fel a tolvajok, s csak aztán hoztak törvényeket a lopás ellen. A házasságtörés bűne is előbb robbantotta fel a családok békéjét, s csak utólag fordult ellene a törvény. És mert a legősibb civilizáció mélyén is látjuk már az asszonyok felé meredni a megtorlás fenyegető pallosát: bízvást mondhatjuk, hogy az asszonyi hűtlenség olyan régi, mint maga a civilizáció. Statisztikánk persze nincs róla. A régiek nem ismerték, ma meg az általánosan ismert okokból nem lenne érdemes vele foglalkozni. A rászánandó temérdek munka nem érné meg a fáradságot. Tájékoztatást legfeljebb a szakemberek Írásaiban találhatunk. Ennek a kényes tárgykörnek is volt néhány szakértője. Legfőképpen Brantöme, a XVI. század nagy pletykagyűjtője, aki a hálószobák titkainak kiteregetése révén befurakodott a francia klasszikusok sorába. A szemfüles megfigyelő azt állítja, hogy ha minden hűtlen asszony és felszarvazott férj egymás kezét fogva láncot alkotna: a lánc körülölelné a földgolyót. Brantöme már Amerika felfedezése után élt. tehát sejtelmének kellett lennie az egyenlítő hosszúságáról, s így tisztában lehetett vele. hogv rosszmájú megállapításával elveti-e a sulykot? De állta, amit mondott, mert a gáláns asszonyokról szóló könyvének majdnem harmadárészét foglalja el az első fejezet, amely ezzel a címmel csiklandja az olvasó érdeklődését: ,,A szerelmes asszonyokról és felszarvazott férjekről.“ S még így is mentegeti magát amiért ilyen nagy munkába fogott, mert szerinte a párizsi számadó hivatal teljes papírkéezlete sem lenne elegendő, hogy az idetartozó történeteknek csak a felét is leírja. A férfi hűtlensége A tudomány a házasságtörésnek három fajtáját különböztette meg, aszerint, ki kivel követte el? 1. Házas ember és szabad nő. 2. Férjes asszony és nőtlen férfi. 3. Férjes asszony és házas ember. Ez az utóbbi volt az úgynevezett kétoldalú házasságtörés Az ügyben tehát a férfi is benne volt, s így röviden róla is szólnom kell. Vele a törvény mindig kíméletesen bánt el. Teljesen szárazon ő sem vitte el. a kétoldalú hűtlenség esetében 6 is a fejével fizethetett; de ez nem amiatt történt, mert a saját hitvestársát csalta meg, hanem mert a másik férfi feleségét csábította el. Olvankor. amikor szabad nővel szűrte össze a levet, vagy »mindenki lányaihoz látogatott el, a törvény szemet hunyt: legfeljebb puritán erkölcsű helyeken, kis városok zárt világában vonták felelősségre. Az athéni férj büntetlenül tanvázott a hetéráknál; a római a feleséggel egv fedél alatt tartotta a concubinját; különféle országok különféle fejedelmei népüknek áhitatos tiszteletétől övezve költötték az állam pénzét a metreszeikre. A régi magvar jog sem bántotta ilven esetekben a férfit. I. László és Kálmán királv törvényei csak a hűtlen asz szonvra sújtottak le. A férfi részére engedélyezett jogi egérút magyarázatra szorult. Egyszerű az ügy — mondották, a nő megszegi az esküjét és meggvalázza a házasság szentségét. S a következmények megfertőzik a családi élet tisztaságát: a ballépés idpgen ever mekeket csemDész be a családba. Kak"kkfiak bitorolják a férj nevét, szedik el a keresetét öröklik a vagyonát. Viszont, ha a féri rúg ki a hámból a családra nem származik belőle semmi baj. Válasz a másik, vagvis a nőpárti oldalról: A férj ugyanúgy szegi meg az esküjét, s éppúgy vét a házasság szentsége ellen. Maradna a gyermek kérdése. Nos hát a kakukkfi elmé* Részlpfelc a szerző Szerelem, házasság c. könyvéből létből az következik, hogy amennyiben ez a veszedelem bármely okból elhárulhat vagy elhárítható: az asszony ugyanolyan joggal vethetné magát a fészekén kívüli örömök után, mint a férfi. Sőt: az is lehetséges, hogy a férj ölelésének eredménye már jelentkezett, s a törvényes utód már biztosítva van. Éppen ezt az állapotot aknázta ki Júlia, Augustus császár lánya, akinek le nem csillapítható szerelmi éhségét egész Róma ismerte. Egyszer évődtek vele a kegyencei, hogy lám milyen érdekes: gyermekei mégis mind a férjére hasonlítanak! Júlia száján kiszaladt a klasszikus tömörséggel fogalmazott válasz: „Plena nave admissi vectorem.“ Ami olyasmit jelent, hogv a hajó már megtelt rakománnyal, amikor megengedte a hajósoknak, hogy felszálljanak. Hogy a kérdést minden oldalról megvilágítsam, ide iktatom egy házasságtöréssel vádolt nőnek, Arcira grófnőnek a portugál bíróság előtt tartott védöbeszédét: „Az Evangélium férjemnek éppúgy megtiltotta a házasságtörést, mint nekem, tehát őt is el kellene Ítélni. S én mégsem kívánom, hogv borotválják le a fejét, zárják kolostorba és adják nekem a vagyonát. — holott húsz hűtlenséget is elkövetett, s egyik vetélvtársnőmnek odaajándékozta a nvakékemet, má síknak a fülönfüggőmet. És engem, aki csak egyetlenegyszer tettem meg Liszabon legszebb fiatalemberével, amit ő naponként megtesz az udvar és a város legbutább nőstény majmával: engem ideültetnek a vádlottak padjára, olvan bírák elé, akik térdepelnének előttem, ha négyszemközt maradnánk magunkra a szobámban. Öt nem büntetik meg. de nekem törvényszolga fogja nyilvánosság előtt lenyírni a hajamat, zárdába csuknak, elveszik á hozományomat és odaadják a férjemnek, hogy a pénzemmel tovább csábíthassa az asszonyokat és új meg új házasságtöréseket követhessen el. Azt mondom a férjemnek, ha ő bűn nélkül való. ám nyírássá le a hajamat, küldjön zárdába és szedje el a vagyonomat — de ha többször bűnözött, mint én. rajtam a sor, hogv leborotváltassam. kolostorba csukassam és elvegyem a vagyonát. Tudom, hogv ő erre azt feleli: ő az én uram és parancsolóm, mert egv hüvelykkel magasabb mint én, és olyan erős. és olyan szőrös, mint a medve következésképpen én tartozom neki mindennel és ő nekem semmivel. Igazságos dolog ez?" / Miért nem volt Spártában hűtlen asszony ? Lükurgosz idejében történt, hogy egy Spártába vetődött idegen érdeklődött: hogyan büntetik ott a házasságtörő asszonyt? A spártai polgár, akit megkérdezett, röviden felelt: — Spártában nincs házasságtörő asszony. — De mégis, ha lenne ... — Akkor arra ítélnék, hogy fizessen egy akkora bikát, amelyik képes legyen inni a Taigetosz tetejéről, az Eurotasz vizéből. — De hát hol található ekkora bika? — És hol található Spártában házasságtörő asszony? A hitelesség kedvéért közlöm, hogy az esetet Plutarchosz mondja el Lükurgosz életrajzának 24. fejezetében, csattanó fejezetvégként. A mai olvasó bizonyára álmélkodva mereng el a hajdani kristályfényű erkölcsökön. S ha már sikerült felajzanom az érdeklődést, szánjon rá még egy percet és fusson végig velem az egész fejezeten. Plutarchosz szerint Lükurgosz megvetéssel beszélt az olyan férjekről, akik a házasságból magánügyet csinálnak, s képesek féltékenységből akár gyilkosságot is elkövetni. A házasság célja a gyermek, ez pedig nem az anya tulajdona, hanem az államé. Következésképpen a nők tekintsék megengedettnek és erkölcsösnek, ha gyermekeik apját a közösség szolgáltatja. így például az aggastyán férjnek joga van, hogy nejét megismertesse egv tisztességes ifjúval, akihez őt barátság és megbecsülés fűzi, s ebből az ismeretségből származó gyermekeket a magáénak tekintse. Viszont ha egy derék férfi azt látja, hogy valamelyik polgártársnak szép és okos felesége van, egyszersmind szép gyermekeknek az anyja: követelheti, hogy a polgártárs engedje át neki is áz asszonyt, mert így kiváló gyermekek lesznek az állam számára biztosíthatók. A bírságtól a vérpadig Teltek-múltak a századok, s a nők nem szűntek meg szeretni, de csalni sem. Belebonvolódnám a részletek szövedékébe s az olvasót is magammal rántanám, ha hiány nélkül, népek és korok szerint adnék számot róla: hol? mikor? Hogvan büntették Európa újabb államai a házasságtörést? A jelentősebb példák fénvkévéi elegendő világosságot fognak vetni a tilalmi táblákra, amelyekben a hűtlen asszonyok v get nem érő serege belebotlott. A feudális Euróua a partikuláris jogok hazája volt. Ahánv város, ahánv tartomány, ahány megye, gyrkran ahány falu: annvi különféle törvénnyel a kezében, különbözőképpen ítélt a bíró. Sőt akárhányszor törvény híján a helyi szokás sugalmazta a törvénykezést. Még arra is volt eset, hogv a jogtudományban járatlan, de a bibliában annál inkább jártas bíró Mózes törvényeire hivatkozott. így aztán megtörténhetett, hogv két egyformán bűnös asszony közül egyiknek a feie hullott le, a másik — talán alig egv-két órajárásnyira — pénzbüntetéssel szabadult. A feudális Magyarországon faluszerte a legtöbb bűn büntetése a bírság volt. Ha az ember a szomszédját a másvilágra küldte — írja Takács Sándor —. vagy ha házasságtörésre jött kedve: egyszerűen leszurkolta a bírságot és békésen tovább ballagott. Ennek a szokásnak kettős haszna volt. A bírság javarésze bírák nraimék zsebébe vándorolt, a maradék meg jobbára a közös kasszát gyarapította ígv állván a dolog, a bírák százával hozták az ilven ítéleteket „csoki neki 100 forint" „csöki neki ?00 forint“. A falusi bírák összehívták a válált (községet! és a kiáltó székből kihirdették a szentenciát. Ismerünk egv ilven ítéletet. 1057-ben Kanizsa mellett az egvik faluban az történt, hogv bizonyos Nagy János a szolgálójával la torkodott, felesége pedig tudta vagy elnézte a dolgot. A falusi ítélet azután ígv esett ki: Nagv Jánost az ő hites felesége nvakazza le, s ha nem akarná az urának fejét venni, akkor Nagv János vágja le a feleségének a nvakát. Az ítéletet nem lehetett végrehaitani. mert egvik sem volt hajlandó, hogy a másik fejét leüsse. Ezért Nagv Jánosnak megkegyelmeztek. s csupán 40 forint bírságot vetettek ki rá. Ez lehetett a bírák eredeti szándéka is- a szigorú nyakazási parancsolat csak a tekintély 10
