A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-20 / 12. szám
Rakétaindító állomás a Holdon Napfelkelte a Holdon Képek: CTK és APN Eljut-e az embera Holdra? A Hold... Földünk holdja. Szinte naponta láthatjuk sarlóját, vagy halványabb, erősebb fényű tányérját az égboltozaton. Helyzetétől függően mintegy 384 ezer kilométerre mozog tőlünk. A Hold rendszeresen 27 nap 7 óra 43 perc és 11,5 másodperc alatt kerüli meg a Földet. Szinte ugyanannyi idő alatt megfordul egyszer a saját tengelye körül. Emiatt a Földről ugyanazt a holdfelületet — ugyanazt az arcát — látjuk állandóan. A Hold aránylag kis égitest, átmérője mintegy 3476 kilométer. Földünk tömegében legalább ötven Ilyen hold férne el... Eltalálni is nehéz A Földről a rádióhullámok 1,28 másodpercig repülnek a Holdra. Egy szovjet légsugérhajtású utasszállítógép a Föld—Hold útszakaszt kb. két hét alatt tenné meg. Az automatikus holdszondék rendszerint 84, a gyorsabbak 34 óráig repülnek a Holdra. Mik az előfeltételei annak, hogy az ember eljusson a Holdra? Milyen akadályokat kell legyőznie? Mindenekelőtt két alapvető műveletet kell teljes biztonsággal megoldani: eltalálni az űrrakétával a Holdat és a sima leszállás problémáját megoldani. Elöljáróban is megjegyezhetjük, hogy napjainkban már mind a két probléma megoldást nyert. S hogy az e téren elért eredmények súlyét és jelentőségét felmérhessük, nézzük át azokat a kísérleteket, melyek az eredményhez vezettek! A szovjet Luna 1., 361 kilogrammos űrlaboratórium, 1956. január 2-án, a történelemben az első emberi kéz által előállított testként, elhagyta a Föld vonzóerejének hatókörét, mintegy 4000 kilométer távolságban elrepült a Hold mellett és a Nap mesterséges holdjává vált. A Luna 2. aztán elérte a Hold felületét, s a 390 kilogramm súlyú űrállomás eljuttatta az ostromolt égitestre a szovjet felségjelet. Ha ennek a kísérletnek az eredményét értékeljük, tudatosítanunk kell, hogy a Holdat eltalálni annyit jelent, mint eltalálni harminc méter távolságból egy tányért, amely másodpercenként 1000 méteres sebességgel mozog. A következő, a Luna 3. 6400 kilométer távolságban elrepült a Hold mellett és amikor Földünktől mintegy 470 ezer kilométer távolságban volt, elsőnek küldött fényképfelvételeket a Hold „másik“ arcáról. A Luna 4. 1963. április 2-án startolt, feladata lett volna félsimán, vagy simán leszállnl, de 8500 kilométerre elkerülte a Holdat és beléveszett a világűrbe. Az amerikaiak korábban, 1958. október 11-én Indították első, Pioneer elnevezésű szondájukat a Hold felé, de mind ez, mind a következő Pioneer az Atlanti-óceán vizében fejezte be pályáját. A harmadik Pioneer 1959-ben 60 000 kilométerrel hibázta el a célbavett égitestet. 1961-ben már a tökéletesebb Ranger típusú holdszondák startoltak Canaveral-ról, az amerikaiak rakéta kilövő támaszpontjáról. A 330 kilogrammos űrállomások közül csupán a harmadik tudta elhagyni a Föld vonzóerejének hatókörét, ám a célt ez Is elvétette 36 ezer kilométerrel. A Ranger 4., melynek 1962 áprilisában félslmán kellett volna leszállnia, ugyancsak sikertelen kísérletet tett, megszakadt vele az összeköttetés és valószínűleg összetört valahol a Hold tőlünk elfordult oldalán. A Ranger 5. már „csak“ 720 kilométerrel tévesztette el a Holdat. Az amerikai sikerek a Ranger 7-tel kezdődtek, Ez az űrállomás 1964. július 31-én elérte a Holdat az Esők tengere táján, de előzőleg 800 kilométertől egészen 20 méter távolságig fényképezett és az amerikai tudósoknak 4316 jó minőségű képet küldtek a Holdról. 1965. február 20-án a Ranger 8. már 7126 képet sugárzott, ezúttal a Nyugalom tengere tájáról. S végül a Ranger 9 az Alphonsus holdkráter közelében zúzódott szét, de lezuhanása előtt 0,45 másodperccel még egy utolsó képet sugárzott, melyen az alig 25 centiméter átmérőjű tárgyakat is meg lehet különböztetni. Az egyik fő feladat megoldódott, a tudósok bármikor és teljes biztonsággal tudtak űrállomást küldeni a Holdra. S a holdfényképek értékes ismeretanyaggal gazdagították a sima le szállás lehetőségeinek vizsgálatát. A Holdon tűzhányó tevékenység van. Az Alphonsus kráter falai és környéke eléggé egyenletes a leszálláshoz. Ám kérdések Is merültek fel. Porréteggel fedett a Hold felszíne, vagy nem? S ha Igen, milyen vastag réteggel? Ügy látszott, főbb mint kétméteres réteggel. A fő probléma a sima leszállás Az első, e célt szolgáló Surveyor típusú szondának 1963 augusztusában kellett volna startolnia, de a Centaur elnevezésű hordozórakétán támadt technikai nehézségek miatt az amerikai tudósok 1966 májusára halasztották a startot. A szovjet tudósok vették át e téren a kezdeményezést. Ezt a feladatot újra egy képletes példával próbáljuk érthetőbbé tenni. Képzeljük el, hogy egy, a fej felé kilőtt puskagolyót anynylra lefékezünk, hogy eltalálja a fület és szép kényelmesen elhelyezkedjók benne, puhán és minden kártevés nélkül. 1965. május 10-én startolt a Luna 5., melyet a TASZSZ ügy Jellemzett, hogy „a Holdra való si-
