A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-03-20 / 12. szám

í I 4 looogásától nem vagyok okvetlen elragadtat­va. Csakhogy Itt nem Is erről van sző esősor­ban, hanem feflelőtlensőgről, a bizalommal va­ló visszaélésről. VIzkeleten nem találkoztam olyan emberrel, aki a szlovák Iskola ellen csak egyetlen árva kijelentést Is tett volna. Az új épületben a szlovák iskolával együtt elférne a teljes ma­gyar Iskola Is, tekintettel a tanulók számára. IV. Véletlenül részt vehettem a vlzkeletl HNB tanácsülésén Is. Sok mindenről szó esett, szán­tásról, vetésről, egyéb tavaszi munkálatokrőfl s valaki persze felhozta az Iskola problémá­ját Is. S ekkor ért a meglepetés, hogy a két iskola tanítóit hibáztatják a nemzetiségi ellen­tétek szitásáért, pedig véleményem szerint az szított nemzetiségi ellentéteket VIzkeleten, aki félrevezette a lakosságot. Az nyilvánvalóan nem tartozik a tanítók Jogkörébe, hogy az Iskola jellegéről döntse­arcot vágtak hozzá a fiatalok, tény viszont, hogy választ nem kaptam. Később elmondták: tudják ők ml kéne, hallottak ők már a pozso­nyi fiatalok József Attila Klubjáról Is, valami hasonlót szeretnének Itt Vlzlkeleten, dehát... dehát... Mondom aztán, hogy azt a klubot a pozsonyi fiatalok saját maguk teremtették meg, dehát erre ők azt válaszolták hümmögve, hogy Igen, igen, de Jó lenne egy kis támoga­tás a szövetkezet részéről, hiszen van kultúra­lap, mifene... I Sötét volt, hát két malomban őröltünk... VI. ... és van még a faluban egy egymillió ko­rona befektetéssel épült tornaterem (az isko­láé), ahol nyugodtan rendezhetnének akár nemzetközi torna, birkózó, vagy cselgáncs­versenyeket. Már a legelején elhatároztam, hogy ezt a riportot a tornateremmel fejezem be, hadd legyen némi emelkedés, némi pátosz, hatásos csattanó a végén. Mert Ismétlem — van azért VIzkeleten sokféle létesítmény, nem A vincellér munka közben Tóth Gyula felvételei Is akármilyenek, például a vendéglőnek sincs párja a környéken, Itt épült az első kultürház a Járásban (azóta persze kissé megöregedett, Jó lenne újabb), vadonatúj iskola, óivoda (a HNB-elnök szerint kétszerannyl gyermek ré­szére is megfelelne, mint most van, de többet a járás nem engedélyez) egy Igen jól működő szövetkezet, parkosított utcák, vadonatúj há­zak (állítólag a negyvenöt előtti házakból jó ha 120 még megvan), de szerintem ez a torna­terem (talán csak azért, mert falun még nem láttam hasonlót), ez Jelenti a csúcsot. Viszont az anyagi ellátottsághoz képest Víz­­keleten elég gyenge a kulturális és sportélet. Ez utóbbit például, mint mindenütt, Itt is egye­dül a futball-csapat működése Jelenti. Így a valódi csattanó helyett egy féllg-med­­dig szónoki kérdéssel zárom a cikket: Nem lehetne jöbban kihasználni a lehetőségeket? nek — tudniillik arról, vajon magyar, szlo­vák esetleg mindkét nyelven tanltsanak-e az is­kolában. V. De nem valami rózsás ám az Ifjúság hely­zete sem ebben a faluban. Van egy mozi, amely szombat-vasárnap Játszik, egy könyv­tár, ahonnan hetente egyszer lehet könyvet kölcsönözni, kultúrház, ahol esetleg tanulhat­nának színdarabokat és egyéb hasznos dol­gokat művelhetnének, ha valaki megszervezné (ha jól emlékszem volt Is valami hasonló a közelmúltban a CSISZ és a sportszervezet közös akciójaként, dehát: évente egy-kettő?), van még egy kocsma (pardon: vendéglő), ahol sbk mindent lehet csinálni: kártyázni, blllár­­doznl, inni természetesen, miközben megvitat­hatjuk azt Is, hogy miért nem csinálunk sem­mit. Egy ilyen kedves sarokasztal-beszélgetés­­be engem is bevontak a fiatalok s csaknem meggyőztek arról, hogy VIzkeleten nem lehet csinálni semmit, mert a vezetőség Ilyen meg olyan, nem képes egy tisztességes helyiséget biztosítani a fiataloknak, azt berendezni stb. Megpróbáltatok-e már a sarkatokra álllnl és kikövetelni azt, ami feltétlenül íjár nektek, ér­deklődtem, de erre a kérdésre még a villany Is kialudt a kocsmában, nem tudhatom milyen Mai némánkban bemutatjuk a ctabaslovék poata hal motívumé bélyegaoroiatát, amelyet ez év izeptember 3—B-a között Svitben megren­dezendő horgétz-vilégbajnokiég alkalmából ad­nak ki. Érdekességként megemlítjük, hogy a költöldi éjségok Ajabb hamisítványok felbukkanáséról adtak bírt. Az 1861. évi Lichtenstelne „Minnensinger* sorosat elsőnapi borítékja a nemzetközi piacon Igen magas árfolyamot ért el, s nagyon meg­növekedett az érdeklődés Iránta. Ennek követ­keztében olyan kitünően sikerült hamisítványok kerültek forgalomba, hogy még a szakambernek Íz nehézséget okoz azok fellmerésa.. A felül­nyomésos bélyegeket gyakran hamisítják, ezért sokan nem is gyűjtik. Pl. az Ismert 1934-es Vatikán Provizóriumot nyugati országok árveré­sein 6000 márkáért klnéljék s ezek között is sok a hamisítvány. Az AJdonségok közül érdemes megemlíteni a Jemeni Köztársaság által kiadott, macskákat áb­rázoló sorozatot, amely sokban emlékestet a 2 évvel ezelőtt kibocsátott ugyanilyen lengyel sorozatra. Az állat motlvumó bélyegek még mindig nagy közkedveltségnek örvendenek és így nem csoda, hogy olyan államok Is kibocsátanak Ilyen mo­­tfvumd bélyegeket, amelyek eddig csak politikai témájó kiadványt' bocsátottak közre. 7 hét

Next

/
Thumbnails
Contents