A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-13 / 11. szám
Emberek a törvény előtt Nem akarunk szenzációt hajszolni az „Emberek a törvény előtt“ c. rovatunkban, csaik rámutatunk bizonyos tipikus bűncselekményekre, s azokra a körülményekre, amelyek előidézik a tettek elkövetését. Álljon itt elsőnek V. Ilona esete. Orkánkabát helyett — darái: — Nincs új a nap alatt — őllapította meg V. Ilonka tavaly nyáron. — Semmit sem változott a világ másfél év óta, s ami a legérdekesebb, még a divat Is a régil Férfiak, nők, sőt a gyerekek Is egyformán vágyódnak a külföldről becsempészett orkánkabát után. Hát legyen nekik! Helyesebben — éljenek abban a tudatban, hogy ő, V. Ilona, ilyen kabőtot minden külö nősebb nehézség nélkül tud szerezni, s méghozzá sokkal kedvezőbb őrön, mint azok a „feketézők“, akik négyszáz koránét is elkérnek egy-egy ilyen darabért. S az csak természetes, hogy miután ő forgótőkével nem rendelkezik, a vevő előlegezi a kabát árát... Kár, hogy Ilonka rőbeszélőképességét nem kamatoztatta valamelyik konfekció üzleit pultja mögött, biztosan elsőrendű elárusítónő vált volna belőle. Evek óta foglalkozik ugyanis ez a fiatal, 22 éves lány olyan árucikkek „eladásával“, amelyeket hiánycikként szoktunk emlegetni. Mencseszter nadrágtól almáig mindent be tudott szerezni — legalábbis ő ezt állította, — de főleg orkánkabátokra specializálta magőt. S éppen ezért „üzletét“ rövid időre be kellett zárnia, mert Ilonkát 1964 végén Jogerősen 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte a bratfslaval járősbíróség 16 esetben elkövetett szélhámoskodásért. A büntetés nem volt súlyos, bírál enyhítő körülménynek vették, hogy a lány gyermeket várt, s állítólag ebben az állapotban képtelen volt elhelyezkedni De miután kisfia megszületett s Ilona még a csecsemőgondozóban sem volt hajlandó törődni vele, bevonult leülni büntetését. A határozat, amely szerint V. Ilona a köztársasági elnök 1965. május 9-én kiadott közkegyelmi rendelete alapján, két hónap és kőt nap letöltése ütőn szabadlábra került, azt Is tartalmazta, hogy a fennmaradó büntetést 3 évre fölfüggesztik. Tehát ez időn belül nem szabad a megkegyelmezettnek a törvénnyel összeütközésbe kerülnie. Csakhogy Ilonka hamar elfelejtkezett magáról és ott folytatta szélhámosságait, ahol abbahagyta. Kevés munka van kora délután a kávéházakban. A kiszolgáló személyzet szinte örül, ha feltűnik valamilyen vendég. Berta Is éppen a falat támasztotta, mikor a „hölgy“ belépett az ajtón. „Tessék, itt egy szabad asztal“, udvariaskodott, de a vendég állva maradt: „A Bözslkét keresem —• mondotta — amiatt az orkánkabát miatt“. Orkánkabátl — csillogott fel Bertuska szeme. S anélkül, hogy tudta volna, ki az ismeretlen, komoly üzleti tárgyalásokba bocsátkozott. Nem volt itt szükség a szélhámosnő rábeszélő tehetségére — sőt még Berta könyörgött, hogy két társnőjének szerezze Is meg ezt a ruhadarabot. Szinte tálcán nyújtották át a lányok az ezer koronát, s Ilonka megígérte, hogy azonnal elmegy az „Ismerős asszonyhoz“, s hozza a „cuccot“. Természetesen nyoma veszett, azaz másnap mégis csak megjelent a kávéházban, hogy Böskétől étvegyen háromszáz koronát. A könynyen Jött pénz, könnyen elment. Ilona egy hónap múlva ismét „orkánt“ árult. Ezúttal Is a vendéglátóiparból választotta ki áldozatát. Bement egy büfébe, s anélkül, hogy valamikőris látta volna az elárusítőnőt, egyenesen a tárgyra tért. Százötven koronával gazdagabban távozott... — Igaz, hogy átvettem a károsultaktól a pénzt orkánkabátokra, bár előre tudtam, hogy nem lesz módon a kért örut megszerezni. Ezt azért tettem, mert nem voltam állásban és valamiből csak kell élni. Van egy törvénytelen kisfiam Is a gyermekotthonban ... Ugyanúgy, mint hatvannégy telén, Ilonka igyekszik a büntetőtanács tagjainak szivére hatni — s ugyanúgy, mint akkor, Ismét anyai örömöknek néz elébe. — Rendesen gondoskodik a gyerekről? — Fizet az eltartásáért? — kérdezi a szenátus elnöke. A lény nem jön zavarba: — Nem, kérem, nem fizetek, egyelőre még nem küldtek számlát, tehát nem tudom, hogy mennyit kell fizetnem ... V. Ilonát ezúttal egy évi szabadságvesztésre és 1450 korona megtérítésére Ítélte a bratlslavat járásbíróság büntető tanácsa. Természetesen le kell töltenie az előző büntetéséből fennmaradt 7 hónapot és 23 napot. De majd csak ha megszüli második gyermekét, aki úgy, mint elsőszülöttje, ki tudja meddig fog gyermekotthonból gyermekotthonba vándorolni. Dr. STARK LÁSZLÓ Képeslap-randevú Az eperjesi Tuzex-áruházban nagy a forgalom. Az emberek itt gyakran azzal a tévhittel vásárolnak, hogy a különféle áruk révén a nagyvilág nyújt nekik kezet. Az üzlethelyiségek mögött kis udvar, annak a végében \parányl szoba-konyhás lakás. Eperjesen csak kevesen tudják, hogy e kis lakásban csakugyan a nagyvilág legkülönbözőbb tájat adtak egymásnak találkát... Zsarnay Ernő 1932-ben a preSovl Tatra Banka altisztjeként kereste kenyerét. Egy baráti látogatás alkalmával feltűnt neki, hogy barátfának külföldről hoz lapot a posta. Ma már maga sem tudja, hogy a színes képeslap hatására, vagy pedig attól a vágytól ösztönözve, hogy ismeretlen külföldiekkel — például a kongói őserdő, vagu francia Guayanának bennszülött lakóival teremtsen kapcsolatot — kérte-e barátfát, hogy adfa meg valamelyik külföldi Ismerőse elmét. Dehát ez nem ts fontos. Az viszont tény, hbgy 1932-ben tagja lett a Képeslapgyüjtök Klubjának. Az érdeklődés csakhamar szenvedéllyé nőtt, azóta harmincnégy év múlt él, s a levélkézbesítő nap mint nap tekintélyes csomaggal érkezik Zsarnayékhoz, a csomagban képeslapok a vtlág minden tájáról. S ezek a küldemények Zsarnayné asszony számára Is örömet jelentenek, hiszen 6 bélyegeket gyűjt... Zsarnay ma már mintegy negyven külföldi klubnak a tagja, s például az Universal Friendship Club, Of-Zélandböl öt tartja legaktívabb tagfának, jelenleg száznyolcvan országgal levelez. Nagy önmegtagadást és anyagi áldozatot követei ez a hobby, htszen minden lapra válaszolni kell, megköszönni a kedvességet, hazai lapot küldeni. Még szerencse, hogy Zsarnay már nyugdíjas. Szerencse Is, meg nem ts. Htszen a nyugdíjasnak nincs valami sok fölösleges pénze. A másik nehézséget a nyel-Egy példány a gyöjtentényből Zsarnay bácsi gyűjteménye közéit vek jelentik. A „hivatalos nyelv* az angol, s azzal még csak boldogulna valahogy, de spanyol, francia, olasz, arab, sőt japán-nyelvű levelek ts érkeznek s kt győzne ennyi nyelvet megtanulni. Itt csak a leleményesség segít. Ha például francia levél érkezik, elküldi kanadai barátfának, akt lefordítja és visszaküldi; mindez persze Időbe telik, de a kapcsolat nem szakadhat meg francia Ismerősével. Zsarnay bácsi gyakran betelepszik az üdvözlő lapok ezret közé, elnézegeti barátainak fényképeit — gondolatban talán elbeszélget velük. Eperjesen sokan dúsgazdag embernek, sokan csodabogárnak tartják öt, nem megy a fejükbe, mtért csinálja mindezt. Talán ő maga sem tudja, de ez a szeretetteljes tevékenység örömmel tölti meg napjatt. S ez épp elég Indok. —te— 7
