A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-03-06 / 10. szám

AZ INTÉZETBE!! változtattam. Utoljára pincérlányként dolgoztam egy kávéházban. Ott rászoktam a piára, ott is megun­tam a melót, aztán otthagytam őket. Anyám sem tűrt meg otthon, mert nem kerestem. Folyton együtt jártam a galerival, míg aztán végül ide kerültem. ■ A kilencedik osztályba jártam, amikor az isko­laév befejezése előtt összevesztem az apámmal, mert későn jártam haza. Esténként moziba jártam, az utol­só előadásra és csak éjjel tértem vissza. Apám meg­fenyegetett, hogy kidob, ezért megszöktem, de egy hét múlva rám találtak. Haza akartak küldeni, de ha egyszer az apám nem tőr meg, hát nincs mit keres­nem otthon. Nem akartam haza menni, Így hát egy­általán nem izgat, hogy itt kell lennem. Tulajdon­képpen önkéntesen vagyok az intézetben.- Végigjártam a szobákat. Mindenütt nagy a tisz­taság, a lányok maguk tartják fönn a rendet. Az egyik szobában lányok ültek az asztal' körül és fe­szült figyelemmel hajoltak valami fölé. Két lány ült a kör közepén. Egyiküknek szív-formában két betű volt a karjára tetoválva. A másik lány egy ruhada­rabot mártogatott előbb vízbe, azután sóba. Ezzel akarta eltávolítani a tetoválást. Drasztikus, de Itt titokban elterjedt módszer ez. Az állandó dörzsölés­tói a börfelület a tetoválással együtt lehámltk, és a só hatására gennyedés keletkezik, amely a teto­válásnak mélyen a bőrbe betvódott részét ts eltávo­lítja. A tetoválás helyén sötét mély heg támad, amely Idővel kissé összehúzódik, de sohasem tűnik el. A tetoválások szakszerű eltávolításával a prágat koz­metikai Intézet foglalkozik, erre azonban a lányok­nak természetesen nincs pénzük, így hát az említett drasztikus módszert alkalmazzák. Sokuknak egész testét tetoválás „díszíti“, amit semmiképpen sem lehet eltávolítani. Egész életükre önként bélyegezték meg magukat, magukon vtseltk múltjuk nyomait. Az eltávolításukra végzett kísér­letek ott élnek mindnyájukban, s a siker vagy a sikertelenség szabja meg egy-egy egész szoba hangulatát. Persze következetlenek. Egyik nap meg­próbálják ledörzsölni a bőrükről ezeket a nyomokat, de másnap már újabb cifraságokat tetoválnak a tes­tükre. Közben a két lány szorgalmasan működött. A sö­tétkék tetoválást jelek lassan-lassan rózsaszín folt alatt tűntek el, s a só már vérrel keveredett. Nem volt épületes látvány. Nem tudtam nézni ezt a koz­metikát operációt és Inkább gyorsan elhagytam a szobát. Megkérdeztem a lányokat, ki az oka, hogy Ide ke­rültek az Intézetbe. Csak kevesen állították, hogy szüleik életmódja miatt kerültek Ide, akik iszákosok, állandóan veszekednek és pokollá teszik maguk körül az életet. A természetes következmény. a lá­nyok számára ilyenkor az volt, hogy a galeriban próbálták megtalálni azt, amire vágytak s amit az otthonuk nem tudott nyújtani a számukra. Legtöbb­jük azt állította, hogy véletlenül kerültek a galeriba, ahol mindig akad valaki, aki szórakoztató program­ról tud gondoskodni. Ami a szórakozáshoz kellett, azt egyszerűen elvették onnan, ahol találták. Ez, a talán nem ts annyira komplikált logika vezérli a tizenhat-tizennyolc éves fiúkból és lányokból álló galerikat. Megkérdezték tőlem, tudom-e, ml a szerelem, és hiszem-e, hogy létezik. Nagyon szkeptikusan beszél­tek róla, hogy a szerelem tulajdonképpen a másik becsapása, mert a végén az ember mindig csalódik, s azonkívül számukra sohasem lesz már élő valóság, mert vajon ki szerethetne Igazán egy lányt, akt a javítóból került ki. Pedig ebben tévednek. Hiszen gyakorta lehetnek tanút, hogy az egykor Itt nevelkedett lányok fér­jükkel együtt jönnek látogatóba. Láthatnak fiatal párokat, akiknek arcáról sugárzik a boldogság és a megértés. Sokat beszéltek a lányok arról, mennyire kívánják, hogy őket Is szeresse valaki olyan sze­relemmel, amely nem engedi, hogy felhánytorgassa a múltjukat. Szeretnének példás asszonyok és anyák lenni, de már előre félnek, hogy előbb elítélik őket, még mielőtt alkalmuk volna rá, hogy bizonyítékát adják annak, hogy megváltoztak. Éva Horská felvételei Oi 0) sarok Mai számunkban bemutatják a Kuba által kiadott áj sorozatot, amely különböző érméket ábrá­zol. Az érme-motívum az utébbi Időben nagy közkedveltségnek örvend. Többek között Portugália és a nemrég függetlenné vált afrikai államok adtak ki hasonló bélyegeket. Djabban egyes államok ágy kí­vánják, a figyelmet magukra te­relni, hogy az eddigitől eltérő formájú bélyegeket bocsátanak ki. Először Sierra Leone afrikai ál­lam adott ki olyan alakú bélye­geket, amelyek az ország határ-19 vonalát követték. Ezek után Ton­ga és Burundi állam bocsátott ki érem alakú bélyegeket. Különösen Tonga sziget bélye­get nagyértékűek, mert a név­értékűk ugyanolyan magas, mint a forgalomban lévő aranypénzé. Legutóbb az arab államszövet­séghez tartozó Um al-Quaiwain hat kerek, illetve pénzformájú bélyeget hozott forgalomba. Mint érdekességet említjük meg, hogy egy német vegyész olyan vegyszert állított elő, amelynek segítségével a bélye­gek, a levelekről víz nélkül le­választhatok és Így az esetleges ká­rosodás elkerülhető. A vegyszer nem kerül érintkezésbe a bélyeg­gel, mert a boríték hátoldalát kell vele bekenni. Körülbelül egy óra múlva a bélyeg a papírról simán leválik. A bélyeg minősé­gének ez az eljárás egyáltalában nem árt. Az újdonságok közül megemlít­jük a Német Demokratikus Köz­társaság által kiadott 2 blokkot és bélyeget, amelyet, mint min­den évben, az Idén Is a lipcsei vásár alkalmából adtak ki. dfairfafcM* hét J>CZ

Next

/
Thumbnails
Contents