A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-03-06 / 10. szám

Az Amadék ősi fészkében, a csallóközi bősi kastélyban a 18. században szinte örö­kös volt a viszály. A kastély ura, Amadé Antal, a klasz­­szikus műveltségű főúr, az aranysarkantyús vitéz nem fogyott ki a perpatvarokból, a pörösködés­­ből, a családi viszályból. Élete nagy részét a kastély könyvtárában töl­tötte, ahol a múzsákkal társalogva szerelmes, istenes és elmélkedő ver­seket írt. Fia, Amadé László 1704-ben szü­letett Bősön. A nagymúltú és gaz­dag család sok reményt fűzött a gyermekhez. Gondos nevelésben ré­szesült: a jezsuiták ->yőri és nagy­­szombati iskolájában, majd pedig a gráci egyetemen tanult s bölcsész­­doktor lett. A gráci egyetem jeles és előkelő iskola volt, s ebben az időben élte virágkorát. Alig száz évvel előbb Zrínyi, a „költő és po­litikus“ is itt tanult, hogy tanulmá­nyai befejezése után — mint a kard és a lant hőse — a késő utódoknak példát mutasson az igazi hazasze­retetre. Amadé László is sokoldalú és mélyreható műveltséget szerzett itt, ahonnan mint képzett ifjú, ki­váló szónok és jeles tollforgató ke­rült haza a fenyőfák övezte ősi bősi kastélyba, amely hajdan tornyokkal és vízárokkal megerősített várkas­tély volt. Az élet zajára és szépsé­gére vágyakozó fiatal bölcsészdok­tor apja és a jólétben tobzódó gaz­dag csallóközi földesurak társasá­gában élte az akkori nemesurak életét: kártyázott, mulatott, szóra­kozott, — s verset írt és dallamot dúdolt a maga gyönyörűségére és mások szórakoztatására. A kastély boltozatos termeiből nemegyszer még pirkadatkor is messzire elhal­latszott a bősi erdőben a nótaszó, a vidám mulatozásnak, Amadé Lász­ló hegedűjének és flótájának a hangja. A koccintgatók nem törőd­tek a világ száz bajával, nem tö­­rődek a nagymajtényi síkról szét­szóródott árva kurucok sorsával ... De a költő sokszor magukra hagy­ta a mulatozókat, visszavonult, hogy belső kényszernek engedve dalla­mos versben fejezze ki érzelmeit. Aztán járta a határt. A 190 000 hektárnyi, vér- és verejtéköntözte Csallóköz, az „Aranykert" a nemesi előjogokat élvező Pálffy, Apponyi, Bartal, Kulcsár, Kondé, Hegedűs, Bittó, lllésházy, Bacsák, Amadé stb. családok kezén volt. Amadé László­nak több helyen volt birtokrésze. A társaságkedvelő költő nemegyszer megfordult Várkonyon, Csallóköz- Nyéken, az ősi Csütörtökön - amely állítólag már a rómaiak idejében is lakott hely volt -, ahol hét porta adózott neki, aztán Siposamadekar­­csán, amely még a múlt század elején is az Amadé családé volt, továbbá Felbáron, ahol kastélya A bősi kastély volt, de legjobban Bősön' szeretett tartózkodni, ezen a besenyő-telepen, amelyről már 1102-ben történik em­lítés, s amelyet az Amadé család IV. Béla királytól kapott adományul. Bősnek valamikor buja növényzete és messze földön híres gyümölcsö­se, ménese és tehenészete volt. Ek­kor még hozzá tartozott Varjas, Tejke és Feketeerdő is. Itt szeretett sétálni a költő, meg az „öregduna* partján. Itt szőtte világi énekkölté­szetének első strófáit, itt dúdolta könnyed verselőkészségről és fejlett verstechnikáról tanúskodó sok szép költeményét. De nyugtalan természete csakha­mar megunta a kúriák, a nemesi udvarházak egyhangú életét, közpá­lyára vágyott, az ország akkori fő­városába, az alig 30 000 főt számlá­ló Pozsonyba, ahol mint nemesi apród élt Eszterházy udvarában. Itt három évig élvezte az udvar pom­páját, három évig élte a léha főúri társaság vidám, fényűző, pazarló életét. A sok bál, a sok mulatság ság volt. Modern hédonista volt, aki az élet céljának és a legfőbb jónak a gyönyört tartotta. Grófnők­nek és más szépasszonyoknak ud­varolt, s a mámoros éjszakák gáláns kalandjairól országszerte beszéltek. Beszéltek, mert maga sem titkolta őket. A rokokó-szerelem költője ek­kor írja költői hagyatékának leg­több énekét és dalát a boldog nőt­lenségről és a terhes házaséletről. A költő gazdag érzelemvilága új dalban, új szerelmes nótában, sok szép virágénekben nyilatkozott meg. Hédonisztikus költészete vagy tizen­öt nő iránt érzett fellobbanó szerel­méről tanúskodik. De nemcsak sze­relmi vallomást tükröznek a költe­mények, hanem szemrehányást, csa­lódást, esdeklést, kétségét, reményt, boldogságot, odaadó szeretetet és gyöngédséget, szenvedélyt és meg­bocsátást. Tükrözik a vérbeli, szüle­tett költő érzékeny, állhatatlan, szen­vedő, de könnyen megvigasztalódó szívét. Verseiben kibontakozik a költő egyénisége, és színes, szép László a Hét irodalmi melléklete 10 giák ünnepelt költője, a szerelem ellenállhatatlan varázsú dalnoka, a római Ovidius. Vagy kétszáz verset írt. Egyforma könnyedséggel verselt latinul, magyarul, szlovákul és né­metül. Vendégeit nemegyszer lepte meg étkezés közben irt, rögtönzött, dallamos verseivel. Verseinek kö­zéppontjában a költő érzelemvilága áll. Amadé a forma nagy művésze volt. Nem állt a műköltészet hatása alatt, de ismerte a magyar, a szlo­­.vák és a német népdalköltészet termékeit, és ismerte az olasz dal­költészetet is. Munkásságával — Négyessy László szavaival élve: „Fönntartotta a magyar irodalmi dal folytonosságát..." És ez Amadé legnagyobb érdeme. Sok versén szinte érezni lehet, hogy táncdal­nak készült. Bonyolult és nagy mű­vészetre valló versformáiban szinte halmozza a díszítőelemeket. Legnépszerűbb és legismertebb alkotása a magas művészi színvo­nalú, tizennyolc versszakos, szép to­­borzóéneke, a Katonaének. Ezt a verset Arany János és Kodály Zoltán is megzenésítette. Ki ne ismerné legalább az első versszakát? A szép fényes katonának Arany, gyöngy élete, Csillog, villog mindenfelől Jó vitéz fegyvere: Szép élet! Víg élet! Soha jobb nem leheti Hopp hát jöjjön katonának, Ilyet ki szeret. A költemény egyik versszaka ar­ról tanúskodik, hogy a költő tisz­tán látta az elnyomott és kizsák­mányolt jobbágy szomorú helyzetét: Itthon rajtunk eret vágnak, Kiontjuk vérünket, Nincs böcsüllet, fizetnünk köll, Érezzük sebünket: Rossz élet! Gaz élet! Gazabb ennél nem lehet! Ezzel a néhány sorral, amit min­den bizonnyal a költő hangulata rögtönzött versszakká, Amadé bepil­lantást nyújt a korba, mikor a job­bágy vállára nehezedett minden te­her, amikor kilencedet, tizedet, ro­botmunkát és sokfaita adót kellett fizetnie a szegény nép gyermeké­nek, akit megfosztottak a pályavá­lasztás, a házasodás és a tanulás szabadságától. Akaratlanul is a pa­rasztság embertelen helyzetét, fel­­jajduló fájdalmát, elkeseredését és elégedetlenségét: a 18. századot tükrözik ezek a sorok. Amadé László életét és költésze­tét tanulmányozva bepillantást nye­rünk a múlt életviszonyaiba, a főúri családok s a társadalom laza er­kölcsi fölfogásába és életébe. A táj­kutató munka során a fejlődés tör­téneti törvényszerűségei megtaníta­nak bennünket értékelni és megbe­csülni az értékeset és művészi szé­pet, és megtanítanak levonni a ta­nulságot a jelen és a jövő számá­ra. Feladat és szolgálat sajátos mű­veltségünknek és a múltnak értéke­lése, — főként a Csallóközben, ahol olyan kevés író, művész és tudós élt, s ahol aránylag nincs sok tör­ténelmi emlék O. F. Amadé nyomában Bőstől Felbárig azonban sokba is került. A köny­­nyelmű fiatalember nem győzte pénzzel a fényes udvari életet, adós­ságokba keveredett, és nemsokára öszecsaptak feje felett a hullámok. Bajában mindenki elhagyta, még kicsinyeskedő, vagyonimádó, zord atyja és kőszívű anyja is. Pozsony­ból szinte szöknie kellett hitelezői elől. Becsületbeli tartozásának ren­dezése után búcsút mondott a köz­pályának. Apja kívánságára érdek­­házasságot kötött: feleségül vette a költő Orczy Lőrinc testvérét, Orczy Zsuzsannát. Házassága nem volt szerencsés. Felesége, majd egyet­len leánya is nemsokára meghalt. Ezután a katonai pályával pró­bálkozott, s mint huszárkapitányt Olaszországba vezényelték, ahol a lombardiai hadjáratban vitézül har­colt a spanyolok ellen. Katonásko­dása során a Mária Terézia trón­ját védő nemesi felkelésben ezre­des, majd tábornok-segéd lett. Az élet szépségeire mohón vágyó vi­lágfi a hadiélet szenvedései köze­pette sem feledkezett meg az élet örömeiről. Alaptermészete a vidám­■ ■ ■■■■-. ' -'I * Egykorú nyomat szavakban formálódik a pillanat ér­zelme s az érzelem hgngulata. És ez költői művészetének az ereje. Ez a közvetlen lírai erő előtte csak Ba­lassiban, utána pedig Petőfiben volt meg párját ritkító, színpompás gaz­dagságban. Végrendeletében a költő atyja, aki egész életében távol tartotta magát a politikai mozgalmaktól, s aki élete alkonyán még osztályá­tól is elfordult, arra kéri fiát, hogyha mégegyszer megnősül, lehetőleg polgári leányt vegyen el feleségül. S a költő másodszor is megnősült: egy gazdag brünni polgárcsalád lá­nyát vette feleségül, akinek a ho­zományából kiválthatta birtokait és rendezhette egész életében teher­ként ránehezedő adósságait. De ez a házassága sem mondható sze­rencsésnek. Mintha ezt a családi hagyományt is a szüleitől örökölte volna, akik külön éltek és fáradha­tatlanul viszálykodtak egymással a birtok miatt. Tíz év után a lobbané­kony vérmérsékletű és szeszélyes természetű költőt a felesége elhagy­ja. A gyermektelen költő megválik a katonaságból, rendezetlen birto­kain gazdálkodik, pörösködik a ro­konsággal - még sóját anyjával is —, mulatozik, verset és dallamot komponál, és élete alkonyán - áj­­tatoskodik. Ilyen hangulatban iste­nes énekeket is írt, s ezeket Buzgó szívnek énekes fohászkodásai cím­mel, dallamok kíséretében nyomta­tásban is kiadta. Doktori értekezése is megjelent nyomtatásban. De sze­relmes énekei csak kézírásos éne­keskönyvekben jártak kézről kézre, főként a Csallóközben. Egyik-másik dala országszerte elterjedt. Közben kinevezik az udvari kamarához ta­nácsossá, és az aranykulcsot is meg­kapja. Élete utolsó éveit fölváltva Pozsonyban és Felbáron töltötte. 1764. december 22-én halt meg Felbáron. Amadé László élete kalandos sze­relmek láncolata. Szerette a víg éle­tet és a szép verseket. Költőelődei közül a két ünnepelt poéta: Balassi Bálint és Gyöngyösi István nőtt a szívéhez, no meg az erotikus elé-9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents