A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-06 / 10. szám
A dunaszerdahelyi járás községeinek története Dunaszerdahely ősrégi település, már a rémalak korában lakott terület volt. Hoszszú ideig a pozsonyi várbirtokok közé tartozott. A XIII. század végén Zeredahely néven tesznek róla említést, amely Szerdahely, Nemesszeg, Újfalu és Előtejed egyesítéséből alakult ki. Az újfalusi határ egy részét Pókateleknek is nevezték. Még ma is áll a „sárga kastély“, amelynek építése Pékate. leki Kondé Miklós nevéhez fűződik. A „fehér kastélyt“, amely ma a Csallóközi Múzeum céljait szolgálja, Bacsák Móricz huszárezredes építtette. A katolikus templomot már a XIV. század elején említik. Heti és országos vásárai messze földön híresek voltak. Itt született 1832-ben Vámbéry Ármin néprajztudós, Ázsla-kutató. Dunaszerdahely jelenleg járási székhely. Az utóbbi Időben rohamosan fejlődő város lett. Már épülőben van egy modern cukorgyár Is. Szomszédságában terül el Síkabony, amelyet hivatalosan is a városhoz csatoltak. A falu ősi neve Csukárabony. Körülbelül 2 km-re fekszik a várostól Ollétejed, amely szintén Dunaszerdahelyhez tartozik. Somorja Az ősi, már az árpádházi királyok korában Is lakott csallóközi település,_ a későbbi szabad királyi város, Somorja — bár a történelem folyamán elveszítette korábbi jelentőségét — a huszadik század első évtizedeiben Is méltó központja volt Csallóköz kultúrájának. A hajdani Aranykert e fontos települése az Árpádok alatt már különféle szabadalmakkal rendelkezett, a pallós jogot Mátyás királyból kapta. E nagynevű király szívesen Időzött falai között, éppúgy, mint a híres előd, Zsigmond, aki szintén többször megfordult az akkori Smarlában, s 1405-ben vámmentességgel és szabad királyi városi ranggal ruházta fel. Somorját e királyi rendelet után védőárokkal és falakkal vették körül, ami még jobban kihangsúlyozta városi jellegét. Talán csak kevesen tudják, még a somorjaiak közül is, hogy a Habsburg önkény ellen harcoló erdélyi fejedelem, Bocskay István Itt tartotta főhadiszállását, s meghódolása után, 1805-ben a csallóközi nemesség a somorjal békeértekezleten határozta el, hogy visszatér a császár hűségére. Somorja nemcsak történelmi hagyománnyal, hanem műemlékekkel is dicsekedhetik. Árpád-kori temploma a török időkben megsemmisült, de áll még a XIII. század első évtizedeiből származó barokk templom és a kolostor, valamint az egykori katolikus, ma református templom, amelynek alapjai még a XIII. században épültek. Nagymegyer Régi település, feltehetőleg a hét vezér egyikétől, Megyertől nyerte nevét. Mátyás király mezővárosi rangra emelte és három vásár tartására adott jogot lakosainak. Később pallosjoggal is rendelkeztek. A törökök majdnem elpusztították a várost. 1702-ben a város nagyrésze leégett. II. Rákóczi Ferenctől 1710-ben oltalom-levelet kaptak. 1848-ban a nemzeti őrség tagjai közt több nagymegyeri is szerepelt. 1831-ben és 1849- ben pusztított a kolera Is, amely mindkét alkalommal sok áldozatot követelt. A felszabadulás után egy Ideig Járási székhely volt, ma kedves mezőváros képét mutatja, amely nagy mértékben fejlődik. A városka közelében van Európa egyik legkorszerűbb tejüzeme. Csallóközcsütörtök A kéttornyú, ódon templomról híres egykori vásárváros már a rómaiak korában Is lakott hely volt. Határában több római korú leletet találtak. Az oklevelek már a XIV. században is vásárvárosként említik. Temploma is régi. A plébánia jegyzőkönyve arról tanúskodik, hogy ditt I. István király káptalant alapított. A templomot mai gótikus alakjában már a XV. században is ismerték. A torony egyes részsín még a korábbi román stílus nyomai észlelhetők. A templom szentélyében nyugszik Mérei Mihály, nádorhelyettes és jogtudós, a négyes jogkönyv egyik szerkesztője. A családi sírbolt 1572-ből való, vörös márványból készült reneszánsz stílusban. Felső részén latin nyelvű versek olvashatók, a középső lap domborművé — akkori szokás szerint — az elhunytat ábrázolja családja körében. A templom közelében, a plébánal kertjében hosszú ideig egy másik torony vagy kápolna romjai voltak, melyek a hagyomány szerint pogány templomból származtak. Ipolyi Arnold viszont úgy véli, hogy ez korai román templom vagy halotti kápolna lehetett, mert csontvázakat is szedtek ki a romok alól. Csallóközkürt Dunaszerdahelytől alig pár kilométernyire, a Csallóközkürt és Vásárút közötti út két oldalán egy békés szántóvető régi, öreg cserepekre bukkant. A további kutatás kiderítette, hogy Itt valamikor népes falu terült el, amely a XII. század elején semmisült meg. A leégett falutól nem meszsze, a régi gótikus templom körül új település keletkezett, a mai Csallóközkürt. A falu történetének első hiteles évszáma 1138, temploma pedig 1390-ben már mint a legrégibb egyházak egyike szerepel a Csallóközben. Maga a templom az Idők múlásával többször is javításra szorult, átalakították, míg végül 1933-ban teljesen újjáépítették. A régi épületből csak a zömök torony maradt meg. Jelenleg a templom nyugati homlokzatát képezi, négyszögű, háromemeletes, legfölül a hatszögű gúlacsúcs tetőzetben végződik. E torony egyik harangja ugyancsak régi, a rajta feltüntetett évszám szerint 1482-ben építették. Ipolyi Arnold a neves régiségkutató Csallóköz műemlékei című munkájában így Ír erről: „A harang évszáma 1482 s a mellette álló név, magister Thomas, véleményem szerint vonatkozhat nemcsak a harangdonátorra, hanem alapítója és alapítási ideje iránt is. Az enemű feliratokban és különösen a harangokon előjövő nevek az azon korban bevett szokás szerint ritkábban vonatkoznak a harangöntő mesterre, hacsak az nyilván nem mondatik, hanem inkább a donátorra. „Ezt az állítást valószínűvé teszi az a tény, hogy az akkor Kürtöt blAokló Bazlni és Szent- Györgyi grófok egyik Tamás nevű tagja valóban e helyiségben élt 1493 körül is. Az ősi falu még ma is nevében hordja a honfoglaló magyarság egyik törzsének, Kürtnek a nevét. Csilizpatas A kanyargó Csiliz mellett, Csallóköz Csil'ízkőnek nevezett részében fekszik Csilizpatas, gazdag történelmi múlttal rendelkező kisközség. Az oklevelekben először 1270-ben emlékeznek meg róla, a nyúlszigeíi apácák birtokaként. Az 1554-i összeírás ugyancsak az apácákat tünteti fel tulajdonosként. A függetlenségi harcok során a XVII. század elején, Bethlen Gá-Csallóköz közelmúltjából: Árvíz után (Csáder L. tel vétele)
