A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-06 / 10. szám
Mottó: A jövőt a jelen valósága alakítja, és ex a jelen térben és időben csak a múlt és a jövő vissza- és előrefutó vonalán igazolhatja saját realitását. Aki a múlt összekötő vonalát elmetszi, sose érhet el a jövőbe. FABRY ZOLTÁN Az anyagot gyűjtötte és feldolgozta: V Marcell Béla, Teleky Miklósné, Ozorai ^ Ferenc, Molnár János, Molnár Jánosné, J Kossányi István, Csóka Ede és Sidó J Ferenc ^ Szakbíró lók: B Kiszling Eleonóra és Dr. Csanda Sándor, a nyitrai Pedagógiai Fakultás tanárai í A dunaszerdahelyi járás története A régiekről emlékezni: hagyománytisztelet, az újat, a haladót szolgálni: felvilágosult humanizmus. Szeretni, becsülni, védeni az ősi főidet, ahol elődjeink éltek, dolgoztak, ahol születtünk, élünk, vagy ahonnan elszakadunk, de ahová az élet fáradalmait kipihenni viszszatérttnk: hazafiúi kötelesség. Minden nép büszke hazájára, szülőföldjére. Megbecsüli, ápolja történelmi, kulturális emlékeit, a régmúlt hagyományait. Ezt tesszük mi is, csallóközi magyarok, amikor a múlt eseményeit kutatva felidézzük a történelmet, hogy abban a mának is üzenő tanulságot találjunk. Csallóközt vallamikor Aranykertnek nevezték. A monda szerint Tündér Hona birodalma volt. Talán egykori szép ligetei, árnyékos füzesei, kanyargó folyócskái, őstölgyei; a buján tenyésző természet festői gazdagsága adta e nevet, bizonyosan nem tudjuk. Az igazság azonban az, hogy ma már mindennek nyoma sincs. A hajdani őserdő, a romantikára csábító vadon, a sok-sok ér, folyó, nádas s vele együtt a gazdag madárvilág is eltűnt, s csak leírásokban, emlékezésekben él. Ennek, a valamikor olyan hires Duna-szlgetnek a közepén terül el az 1078 négyzetkilométer nagyságú dunaszerdahelyi járás. Területén ma 83 település van, ahol 90119 ember él. Természeti képe az „aranykerti“ romantika eltűnése óta nagyon megváltozott. A kezdetben halászattal, aranymosással és állattenyésztéssel foglalkozó csallóköziek áttértek a mezőgazdálkodásra. A régi nádasok kiszáradtak, a vadvizeket pedig csatornák viszik a Dunába. A hajdani, délibábot mutogató, végtelen rónán ma aranyló búzavetést ringat a nyári szellő, s a valamikor jellegzetesen csallóközi növény, az árvalányhaj is csak itt-ott maradt meg. A mélázó gémeskutakkal tarkított, kiterjedt legelők helyét gazdagon termő szántóföldek foglalták el, s az egész szigetet átszeli a Pozsonyt Komárommal összekötő műút. A történelem nagy viharai a múltban aránylag megkímélték ezt a főidet. Néhány török portya, egy-két, a Rákóczi és a Kossuth vezette szabadságharcban lezajlott csata jelzi, hogy őseink nem nézték tétlenül a nemzeti létet fenyegető eseményeket. Annál többet szenvedett azonban ez a vidék a királyi folyamtól, a hatalmasan hömpölygő Dunától, amely mint egy szerető anya, átölelve tartja Csallóközt. Időnként azonban bebizonyította, hogy haragudni is tud; ezt tette az elmúlt évben is. A szinte ősi egyszerűségben élő, a régi, apáról fiúra szálló módszerekkel gazdálkodó nép életében gyökeres változást hozott 1945. A felszabadulás után — néhány évig — szomorú világ járt errefelé. A magyar lakosság soviniszta eszmék áldozata lett. Tengernyi megpróbáltatást róttak rá, kiűzték otthonából, megfosztották jogaitól. Tilos volt a magyar szó az ősi csallóközi rónán, s a sokszázados múlt rengeteg beszédes vagy némán is tanító emléke pusztult el, semmisült meg. A fordulat csak 1948-ban következett be, amikor a csallóközi magyarság i\ újból megkezdhette az emberhez méltó életet. Az azóta eltelt évekről mér a rohamos fejlődés beszél. Ha most körülnézünk járásunkban, szinte alig ismerünk rá a régi vidékre. Megváltozott a falvak és városok képe, megváltozott az emberi magatartás Is. Dunaszerdahelyen, Nagymegyeren és Somorján új városkép van kialakulóban, az utóbbi évek nagy építkezései szinte egész utcasorokat tüntettek el a régi világból. Oj, jói felszerelt iskolák, művelődési otthonok, modern kórház, számos egészségügyi intézmény és egyesület szolgálja a járás dolgozóit. Megélénkült a kulturális tevékenység, színjátszó csoportok, tánc. és énekkarok ápolják a népi hagyományokat. A Dunaszerdahelyen működő Irodalmi Színpad és a Csallóközi Színház pedig rendszeres előadásokkal tanítja és szórakoztatja a művelődni vágyó közönséget. De nem csak a központokban, hanem a járás minden falujában szembeötlő a fejlődés. A gyökeres gazdasági változás a falu életében az Prohászka István: léghordás A nyárasdl pallos élet minden területén újat hozott. Valamikor, néhány évtizeddel ezelőtt még a rádió is luxus volt a petróleummal világított falusi házakban, ma pedig már számos család televíziós készüléke mellett értesül a világ dolgairól. Az életszínvonal emelkedésével növekedtek a kulturális igények is. Talán ma már nincs is olyan ház, ahol ne találnánk néhány szép könyvet, folyóiratot, újságot. Az örökké nyugtalan csallóközi szél sem kavarja már a port a gyalogos szemébe, mert portalanitott ntak kötik össze Dunaszerdahelyt a legtöbb faluval, s menetrendszerű autóbuszok szállítják az embereket, ügyes-bajos dolgaik elvégzésére. De nemcsak gazdasági és kulturális téren észlelhető ez a fellendülés, megtaláljuk ugyanezt az iparban is. A valamikor szinte tisztán „paraszt*1 Csallóközben ma már egyre több füstölgő gyárkémény hirdeti az e téren történt változást. Akármerre nézünk a járásban, mindenütt a szorgalmas, kitartó munka nyomait látjuk. Így alakul a mondái tündérek csodálatos szigete a hajdani csallóközi „jégtörők“ utódainak keze nyomán ismét virágzó TUndérkertté. M. B.
