A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-03-06 / 10. szám

Botló Mihálynak hívják s mint technológus dolgozik a dunaszerdahelyi Járási Építőipari Vállalatnál. Telefonált a múzeumba Marczel Bélának, megbeszélték a randevút, találkoztak és Botló előadta elképzeléseit.

— Valahogyan ót kellene hidalni a különböző üzemek, szakemberek és egyben a város lakosságának egyes rétegei között fennálló szakadékot, amely főleg a kultúra terén ölt nagyobb méreteket. Hogy hogyan? Üzemünk

. . . és elhangzik egy Ajabb javaslat

szakszervezeti bizottsága tudatában van az ügy fontosságának és hajlandó erre a nemes célra egy bizonyos összeget felajánlani. Ott van az üzemi ki íb. Vagy hat esztendeje a miénk

— jobban ki kéne használni. Az elképzelésem az, hogy a könyvtárszobát sajtóteremmé kellene átalakítani, Illetve berendezni. Az üzem által felajánlott összeg elegendő arra, hogy megrendeljük a legkülönbözőbb lapokat és az igényekhez mérten bútorozzuk be a helyiséget.

Marczel Bélának Is tetszett az ötlet — hozzáfogtak a megvalósításához. És most már az üzemi klub, illatve a sajtóterem eredményeiről számolhatunk be.

52 fajta újságot, folyóiratot, szaklapot rendeltek. Február elsején volt a megnyitó s mindjárt az elején vagy ötven látogató jött el. Mindenkinek tetszett, hiszen ötvenkét fajta újság kimeríthetetlen szórakozási lehetőség. A lapok Magyarországról, Jugoszláviából, Romániából, Szovjetunióból és Lengyelországból érkeznek

— többnyire magyar nyelven kiadott lapokról van szó. A hazai sajtótermékek, valamint a szlovák és cseh nyelvű újságok is megtalálhatók. Napilapok, képes hetilapok, irodalmi, kritikai folyóiratok, szaklapok ...

És másodszor is összejöttek ötvenen, harmadszor már hatvanan... A látogatók rőtegeződését hamarosan megállapították s így érdeklődésük irányát is. Egyoldalúságot láttak a csupán sajtótermékekben megmutatkozó kultúrmunkában s fgy újabb ötletük támadt.

— Sajtóterem és klub lesz egyben ez a létesítmény. Csallóközi Ifjúsági Klub. Azt kell csinálni, amit a bratislavai JAIK, a prágai AED,

a kassal üNIK — azt kell csinálnunk, ami korparancs. És e szó kapcsán Fábry Zoltánra gondoltak. Elutaztak hozzá, elmondták mit szeretnének. „A mesterhez, életművéhez, világnézetéhez méltón akarunk dolgozni, szeretnénk ha klubunk Fábry Zoltán nevét viselhetné. Mert hisszük, hogy ez örök munkára, igazságra és minden korok parancsára, annak betartására ihlet és kötelez.“

— Szép tőletek, Igazán nemes gondolat — mondta Fábry Zoltán. — Az eszmét követnetek kell, teljesen megértenetek és átvenni a stafétát. De egyre megkérlek benneteket: amíg élek, ne viselje a klub a nevemet. Ez egy kicsit furcsa volna. Azt hiszem, az eszméhez Így is méltók tudtok lenni.

... és Fábry Zoltán beírta a klub krónikájának első oldalára: VOX HUMANA voltam. Legyetek és maradjatok emberek — emberséggel.

És a küldöttek boldogan tértek haza, elmondták otthon, „mit üzent, mit vár tőlük Fábry Zoltán. A lelkesedés még jobban megnőtt. Azóta már odáig jutottak, hogy kidolgozták a költségvetését annak az alapnak, amelyet a Járási Eplőipari Vállalat még utólag hozzáadott.

— A klub konkrét tervein nem fogunk dolgozni — mondják. Viszont hűen követjük majd Fábry Zoltán útmutatását. Ez pedig felbontott értelemben megszabja útirányunkat.

K. F.

Jegyzetek egy konferenciáról

„Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, aktkk mertek .. ." ezf a jelszót szegezték falra a Csemadok losonci járási konferencia teremdíszítói s hogy jól megválasztották a versldézetet, azt a vita ts bizonyította — a felszólalók többsége bátran és nyíltan mert beszélni, olyan problémákról is, amelyeket nemrégen még enyhén szólva „rázósaknak" véltünk; s mindezt anélkül, hogy felesleges túlzásokba estek volna. Ezen a járási értekezleten a felszólalók többsége jól átgondolt és lényeges mondanivalóval lépett a nyilvánosság elé.

Ez persze nemcsak a jelszónak köszönhető. A vitát egy aránylag rövid, tömör és tartalmas beszámoló elOzte meg, amely határozott ténymegállapításaival, semmit sem leplező tárgyilagosságával szinte megszabta a vita irányát: Csak a fontos, lényeges dolgokról beszéltünkI

A konferencia négy év munkáját elemezte, értékelte. Annak a négy évnek a munkáját, amely a nyolcadik országos közgyűlés óta eltelt. A beszámoló a legszebb eredményeket a népművészet ápolása területéről könyvelhette el. Csak két példa: az említett Időszakban rendezett körzeti és járási dal- és táncünnepélyeken összesen 2210 szereplő lépett fel, ami ha tekintetbe vesszük, hogy a járásban alig négyezer a Csemadok-tagok száma, nem lebecsülendő adat. A másik: nem egészen négy év alatt a járásban működő Csemadok-szinjátszó együttesek 269 esetben léptek a közönség elé...

m

A konferencián ismertem meg Bednár József losonci tanítót, aki véleményem szerint egyike volt

a legjobb felszólalóknak. Pontos és alapos érveléssel bizonyította be a küldötteknek, hogy a magyar tskolák támogatását egyik legfőbb kötelességének kell hogy tartsa minden Csemadok-tag. Szavait, melyek híján voltak minden fellengzősségnek és álpátosznak, a küldöttek lelkes tapssal fogadták.

Híves Vince, a lukanényel szövetkezet könyvelője, egyike azoknak, akik szinte csak a közűsségt ügyekkel, társadalmi gondokkal foglalkoznak. Felszólalásából az ts kiderült, hogy jó szakember, hiszen arról beszélt, milyen szükség lenne a jó, magyarul tudó szakemberekre a szövetkezetekben és más mezőgazdasági üzemben — valóságos elemzését nyújtotta a mezőgazdaság jelenlegi legfontosabb problémáinak.

Mindez az első hallásra persze úgy tűnhet, mintha összefüggésben sem lenne az „Igazi" Csemadok-problémákkal. Csakhogy úgy a föbeszámolóból, mint később dr. Szabó Rezsőnek, a Csemadok KB első titkárának a felszólalásából az derült ki, hogy a jövőben éppen ezek a problémák és feladatok — a magyar dolgozók szakmai és politikai nevelése képezik majd a Csemadok küldetésének, hivatásának a lényegét. „A tanulás ma, különösen a mi számunkra: korparancs — mondotta a főtitkár — lenni, vagy nem lennt-kérdés".

Végül még annyit: a hagyományoktól eltérően a losonci tizenötödik járást konferencia az Idén csak egy napos volt, ennek ellenére — vagy épp ezért? — alaposabbnak, minden problémát jobban kimerítőnek tűnt, mint az előzők. Ogy látszik megtanulunk röviden és tömören beszélni, kevés szóval többet mondani.

ZS. NAGY LAJOS