A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-06 / 10. szám
Mai számunk tartalmából: Csallóközi Ifjúsági Klub. Reszeli Ferenc riportja a 4. oldalon. Beszélő múlt A dunaszerdahelyi járás Irodalmi, történelmi, kulturális és politikai hagyományai az 5.-14. oldalon. Lányok az intézetben. J. Mlchal* ková érdekes riportja egy javítóintézetből a 18-19. oldalon. A Csehül ovtklai Megyei Dolgozók Kelté regyeettletinek hetilapja. Megjelenik minden vitérnap. Ffisierkesztő Mejor Ágoston Kierkesctfi bleotteig: Egri Viktor, Oily Iván, nyaratok Jóstól, Lőrinci Gyula, Mips Jóstól, Omold Árpid, dr. Sssbó Kosod. Sierkesstdsdg: Bratislava, Jósén skébo I. Postetlók C 3*6, lelátón 533-04. Torjosstl e Posts Hfrtepssolgilete, elótlsotisoket elfogod minden postehlvetel is levélkésbesftd. KBltöldro sióid oldtliotósekot Ollótól: PNS — Ostredni oipodlote tinóé. Bretlsleve, Oottweldovo nim. 46-Vlt. Nyernie e PRAVDA nyomdevdUnlet, Bretlsleve, Btflrovo 4. Kldfliotóei dl) negyed óm 1B.M Kde, fél évre Ä- Köt, egóss évre 7*.— Kde. Kóiirstoket nem Őndnk meg is nem kdifink viel-Ml. J - '■* % ^ v K-21*61177 heti faftetyeféciüifí / ...egy dolgozó nővel Képeslapok címoldalairól nők mosolyognak ránk. Mindenütt nők, mosoly, virág. A nőket Is szokták virághoz hasonlítani s különösen most, március 8-a táján bánik a sajtó bőkezűen az epiteton ornansokkal. A Nemzetközi Nőnap alkalmából évről évre elismételnek minden szépet és jót, a dicséret, a megbecsülés, a hála és a szeretet szavaival övezik a szebbik nemet, s ebben a kampányszerű ünneplésben bizony elhangzik sok pufogó, üres frázis, ami Ilyenkor talán valóban elkerülhetetlen. Mi is megemlékezünk a nőről, a dolgozó asszonyról, de ahelyett, hogy áldozatos munkáját, életet megszépítő kezenyomát dlcsérnők, megszólaltatjuk őt magát, s megkérjük, ne az ünnepről beszéljen, hanem az év többi, 364 napjáról. Arról a 364 napról, amelyet komoly munkával tölt, s amelyért ezen az egy napon szerte a világon ünneplik. Mert március 8. nem az anyáké, hanem általában a nőke, a dolgozó nőke, akik már hosszú évek óta a férfiak mellé álltak a gépekhez, mellettük vannak az íróasztaloknál, a katedrákon és szinte kivétel nélkül minden munkaterületen. Éva asszony, akivel elbeszélgetünk, a Komensky Egyetem orvosi fakultásának anatómiai kutatóintézetében dolgozik. Vegyészmérnöknek készült, két évig járt a vegyészeti főiskolára, amikor érdeklődése véletlen folytán felébredt az anatómiai Intézet munkája Iránt. Először a laboratóriumban dolgozott, de már akkor is az orvosi fényképészet vonzotta és egy tanfolyam el-j végzése után teljesen ennek a feladatnak szentelte magát. Egy ötéves és egy hathónapos kisfia van. Fogjuk hát egy kicsit vallatóra, miként látja a dolgozó nő, a dolgozó nők helyzetét. Ha férje annyivei többet keresne, mint a maga fizetése, megválna munkahelyétől és szívesebben maradna odahazaf Nem. Ezzel mindig is tisztában voltam, de különösen akkor éreztem, mikor szülési szabadságomat töltöttem otthon. Sokat gondoltam a munkámra, amely számomra nem csak pénzkereseti forrást, de egyben hivatást jelent. Azz állatkísérletek egyes fázisait, mikroszkópfényképeket, — elektronikus mikroszkópon is - készítek, az Idegen nyelvű tudományos művek reprodukciói, a hisztológlai mikroszkópia mlndmegannyl hihetetlenül érdekes, számomra végtelenül Izgalmas munka. Szerves része életemnek s ha nem foglalkozhatnék vele többé, úgy érezném talán, mint akit fél karjától vagy lábától fosztottak meg. Persze, erre azt mondhatják, nem minden munka ilyen érdekes, nem minden munka lehet „hivatás". És őzt hiszem, Igen - ha a megfelelő munkahelyen köt ki az ember. El tudom képzelni, hogy a szövőnő épp oly szeretettel és aggodalommal gondol munkájára, gépére, ha mondjuk valami betegség egy ideig távoltartja, mint ahogy én gondoltam a munkára. Ezenkívül odahaza az ember valahogy elveszíti a kontaktust a világgal - ezen nem segít sem a rádió, sem a TV, sem az újságok és látogatók - anélkül pedig ma ugyancsak elképzelhetetlen az élet. Hiányzik a közösség Is. Az viszont igaz, hogy a négyórás munkaidőt ml, nők örömmel üdvözölnénk. Állítólag illetékes helyen már megfontolás tárgyává Is tették ezt a kérdést. A fentieken kívül miben látja előnyét még annak, hogy pénzkereső? A pénzkeresés egyedülálló nőnek egyben szükségszerűség, legtöbbször férjes asszonynak is, de ha ez nem áll, akkor Is jó érzés, hogy önállóbban tud gazdálkodni, s számomra megnyugtató az a tudat, hogy keresetemmel hozzá tudok járulni a háztartáshoz, szórakozáshoz és minden anyagi természetű kérdésben az én véleményem Is latba esik. Ha a gyermeknevelés, a család, az otthon ellátását és a munkahelyén elvégzendő kötelességét olykor esetleg nem tudja tökéletes szinkronba hozni, ez melyik munkahely rovására megy inkább? Az otthon rovására. Megtörtént, például, hogy a népművelés keretén belül egy orvossal közösen egészségügyi filmet készítettem. Az orvos írta a forgatókönyvet, én pedig a kísérő színes diapozitíveket csináltam meg hozzá. Ezt csak a rendes munkaidőn kívül végezhettük. Bizony nagyon megéreztem, hogy a gyerekek és az otthoni munka elvégzése háttérbe szorult. Kapkodva igyekeztem behozni, amit lehetet«, de mindent nem bírtam, s amit pótoltam, arra Is sóját belső „meósom" azt mondta, hogy a minőség gyenge. Érvényesülhet-e maradéktalanul egy nő ambíciója, alkotóvágya, elgondolásai a férj és a család mellett? Hadd gondolkozzam egy kicsit... Elméletben miért ne? De... eszembe jutott egy Ismerős orvos házaspár. Az asszony asszisztens nálunk az anatómián, a férj az akadémián tudományos dolgozó. Munkahelyükön feltételek egyformák. De amint átlépik az otthon küszöbét, ez megváltozik. A férj, ha úgy kívánják a körülmények, bevonul a dolgozószobábaés belebújik a könyvekbe, az asszony pedig a háztartással kell, hogy foglalkozzék. Pedig egyéb becsvágya is van. Csakhogy a feltételei mások. Azt hiszem, Ilyen téren szinte kivétel nélkül minden férjes nő (nem beszélve a családos nőkről) hátrányban van. A család étkezésénél érvényesülhet-# az optimális őszszetétel és minőség? Érvényesülhetne, ha lenne idő, vagy egy külön személy, aki ezzel törődik. Ha a munka utáni bevásárlásból hazajövök, nem készíthetek olyan vacsorát, amelynek az előkészítése három órát vesz igénybe. Ebben mi - dolgozó nők - egyformák vagyunk: mindig olyat főzni, ami minél gyorsabban megy, vagy hideget vacsorázni. Optimális összetételről és minőségről csak szombaton és vasárnap lehet szó, amikor több Időt, nagyobb gondot fordíthatunk a főzésre. Azért szeretném remélni, hogy a következő nemzedék nem lesz sem rosszul táplált, sem gyomorbajos. A közszolgáltatások jól teljesftik-e feladatukat, a dolgozó nők idejének, erejének kímélését? A mosoda, a pelenka-szolgálat, a ruhatisztító vállalat (T.llnd kitűnő dolog, én nem panaszkodhatom, de hallomásból tudom, hogy ezek munkájának színvonala tekintetében elég nagy eltérések mutatkoznak az egyes üzemegységek között. Nagy szolgálatot tesz a félkészétel árusítása is. De milyen Jó lenne, ha például nálunk is kapható lenne a kész ebéd, amiről éppen a Hétben olvastam az év elején egy amerikai útibeszámolóban - ezt csak melegíteni kellene, s minimális munkával optimális összetételű és minőségű étel kerülne az asztalra. A dolgozó feleség, anya, milyennek látja a család jövőjét? Valami változást kellene eszközölni. A házastársak túl kevés Időt szentelhetnek egymásnak és gyermekeiknek. Ez perspektivikusan egyre növekedő veszélyt hordoz magában. A családot nemcsak a közös lakás, a közös étkezések (ha ugyan van rá mód), a közös gazdálkodás jellemzi, hanem a szoros érzelmi - Telki kapcsolat, jellemüknek, vágyaiknak kölcsönös Ismerete, ami együttesen kialakítja az otthon légkörét. Csak Ilyen kedvező légkörben nőhet fel olyan egészséges nemzedék, amely országos és világviszonylatban is képes megfelelni a kor által rárótt nagy, egyre nagyobb feladatoknak. Szerintem ez az egyik legkomolyabb probléma, amillyel a közeljövőben feltétlenül világszerte foglalkozni kellene. Egyelőre nagy lépés lenne, ha mindenütt bevezetnék a szabad szombatokat, de lehetőleg anélkül, hogy a rendes napi munkaidőt meghosszabbítanák. Mit tud még mondani a „dolgozó nő* témájához? Csak azt, ami már számtalanszor elhangzott, a férjek Jobban értsék meg, hogy a nő vállán még mindig több teher van s Igyekezzenek ennek a többetnek egy részét vállalni, anélkül hogy úgy éreznék, férfiúi méltóságukon esik csorba. Nem vagyok híve a férfi konyhai munkájának - bár az egyéni dolog, a segítést ki milyen területen vállalja szívesebben -, de például a szőnyegeket kiverni, bevásárolni, a gyerekekkel foglalkozni, sétálni, amíg az anya a konyhában foglalatoskodik azt hiszem, magától értetődő férfi feladat. Tagadhatatlan egyébként, nogy jól esik nekünk a nőnapi virág és minden más kedves figyelem, de a férjek, a társadalom - amelyet még lazább a férfiak igazgatnak - sok mást Is tehetne értünk, annál Inkább, mert ha a mi érdekeinket viselik szívükön, szívükön viselik egyben a jövő érdekeit is.
