A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-02-27 / 9. szám

ffá m " w tfó w 5. Zs. Nagy Lajos A vonat teljes és általános meglepe­tést keltve menetrend szerint Indult. Ké­nyelmesen elhelyezkedtem a kts fülke puha bőrülésén és vártam: oldódjék bennem az a halk szomorúság, amely minden út előtt, minden búcsúzásnál be­tölt és némi légszomjúságot okoz. Egye­dül utaztam a fülkében, sőt, úgy lát­szott, az egész vonalon nincs utas rajtam kívül. Ettől szinte megillet 5d­­tem... s néhány percig — váltakozva hol békekonferenciára utazó államfőnek, hol válogatott futball-csapatnak képzel­tem magam. Néhány percig, mondom, mert tűnődé­seimnek csakhamar véget vetett az a három utas, akt az első állomáson fel­szállt s vidáman lármázva beült a szom­szédos fülkébe. Enyhén szólva, mind­hárman kissé „spiccesek“ voltak. Minden szavukat tisztán hallottam. Alig foglalták el a helyüket, arról kezd­tek vitatkozni, vajon elindulhatna-e a vonat, ha meghúznák a vészféket. Nem bírtak zöld ágra vergődni ebben a kér désben, de a vészféket nem húzták meg, mert a vonat végül is elindult. Ekkor énekelgetni kezdtek. Előbb csendesen, illedelmesen, később a három hangból egyre erőteljesebben vált ki egy gyönyörű, nőt szoprán: „... Bíró uram, bíró uram, tegyen tör­vényt, ha lehet...“ Elcsodálkoztam: ki lehet ez az éne­kes? Kellemes, kulturált hangja mellől már csak a zenekíséret hiányzott, más­képp megesküdtem volna, hogy hangle­mezről hallom. Csak nem valami buda­pesti vendégművész? Akkor viszont lát­nom kell őt, nem szalaszthatok el egy ilyen ritkán adódó Interjú-alkalmat. Óva­tosan kiléptem a folyosóra, hogy megles­sem a művésznőt. Ez könnyen sikerült, mivel az ajtajukat nyitva hagyták, elég volt végigsétálnom a keskeny folyosón. Az utazó pacsirta két férfi között ült, kezében egy Uteres „Hubert“ címkéjű pezsgősüveg, a férfiak átkarolták a vál­lát s dörmögve kísérték énekét, ö min­den dallamsor után húzott egyet az üvegből. Szőke volt és jó húsban lévő, szeme kissé keresztbefordult jtalán a pezsgőtől, talán a művészi gyönyörtől!, ám ennek ellenére rögtön észrevette, hogy figyelem öt, abba is hagyta az éneklést. — Láttátok azt a mukit? — hallottam, miután visszatértem a fülkébe. — Mi­csoda szemeket meresztett ...I — Láttuk, láttuk — dörmögték útt­­társai — dalolj még nekt valamit, Boris, hadd egye őt a fene. Btztosan azt hiszi, Pestről vagy. Es Borts, akinek a hangja az imént még kellemesen szárnyalt, új hangerőre és forgássebességre kapcsolt. „Húzd rá Sándor, betyár a kedvem“ énekelte, most már kizárólag nekem, süvöltve, mint valami részeg őrmester. Azután operett­részletek következtek, hogy aszongya: „Gtmbelem, gombolom, légy enyém an­gyalom“, meg hogy „faj, cica, eszem azt a csöpp kis szád “, továbbá, hogy „Harsog a tülök, megsüketülök“, ríHaj­­mást Péter, Halmást Pál“, valamint a telles Bástyasétány. S bár tudtam már, hogy Boris nincs Pestről, hogy a mi mezőinken termett pacsirta ö, de barátjának igaza lett, mert engem rendületlenül „evett a fene“. Szerencsére Szene után mind a hár­man csuklanl kezdtek, aztán elaludtak, még mielőtt én lettem volna kénytelen meghúzni a vészféket, hogy belerohan­jak a sötét és cstllagtalan téli éjszakába. Csallóközi gyerekek a Tátrában Reggel van. A kelő nap sugarai rózsaszínre festik a Magas-Tátra havas csúcsait. A hóslpkás karcsú fenyők úgy egymáshoz húzódnak, mintha fáznának. A Jankó Jesensky nevét viselő diák­­tldülőközpont épületeiben még csönd van, a gyermekek alszanak. A kis Marika, távol édes­anyjától, mackójával együtit talán a mai szán­kózásról álmodik. Vagy a mákos gombócról, amit ma szeretne ebédelni? A folyosón most füttyszó hangzik, szertefoszlanák az álmok. Ne­héz a reggeli ébredés, ám a kötelesség hív. Vé­gül persze hogy mindenki felébred, csupa nyüzs­gés az épület, olyan mint a hangyaboly. Gyerünk mosdani, öltözködni, takarítani. Azután a reg­geli következik és kezdődhet a tanítás. A Magas-Tátrában hét ifjúsági üdülőközpont fogadta be a négyszáznyolcvan gútal gyermeket. Árvíz sújtotta falujukból ide menekültek, hogy míg szüleik otthon felépítik az új házat, nyu­godtan tanulhassanak. Az idő gyorsan múlik, az első félév mór a gyerekek mögött van. Be­hozták az éveleji mulasztást s a félévi ered­mények rendkívül jók. Otthon, a híres csallóközi síkságon enyhébb a tél, kevesebb a hó, mint itt a Magas-Tátrában, ezért a tanulás mellett minden alkalmat meg­ragadnak, dúskálnak a tél örömeiben. Van, aki már sízni is mer — a többiek szánkáznak, kor­csolyáznak. Senkinek sem hiányzik itt a friss, egészséges levegő. Mint apró hóemberek sikla­­nak le a dombról, miután persze már néhány­szor felbukfenceztek, meghemperedtek a hóban. Este felé viszont a toll és a ceruza siklik a papíron — készül a házi feladat. Amikor a ne­velők mindent ellenőriztek, akkor Jön a szó­rakozás. Sakk, asztalitenisz, kézimunka stto. Kinek mihez van kedve. A szerencsések, akik ma levelet kaptak otthonról, most a választ Írják. Közlik szeretett szüleikkel, mennyi él­ményben, szórakozásban van itt részük. Persze, bizonyos honvágy is eltölti azért a szíveket, hi­szen még sosem voltak ennyi időre távol ott­honuktól. Vajon milyen lesz az új ház, a kijaví­tott iskola? Ám a vágyakozást, emlékeket, ha­mar felváltják a másnap örömeinek képei. Kint halkan hull a hó, homály borul a fen­séges tátrai természetre, az ablakok még sokáig világítanak a téli hegyek alatt... Pálo Havran Bélyeg sarok Ai alábbiakban bemutatjuk Kuba decemberben kibocsátott sport­­soroxatát. A sorozat hét darabbél áll. A bélyegek hétterében Kuba térképe látható, ax ábrák pedig a kOnnyfi atlétika kfllDnbözó ágait mutatják be. Megemlítjük, bogy Mexikó már kibocsátotta ax 1988. évi olimpiai játékok elsó propaganda-sorozatát, de még mindig adnak ki egyes államok, tgy Gabon, Uruguay és AJman a már régen lezajlott tokiói olimpia tiszteletére újabb bélyegsorozatot. Ax említett országokból Gabon négy, Uruguay és Ajman tfz bélyegből élló sorozatot adott ki blokkal együtt. A Kóreal Népi Demokratikus Köztársaság a gyáripar fejlődését mu­tatja be 2 bélyegen. Malawi négyértékfi lepkesorozatot adott ki. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság fennállásának 20. év­fordulója alkalmából a Szovjetunió bocsátott ki egy 6 kopekes bélye­get. Az űrhajós motlvumú bélyeggyűjtők OrOmére a Komori-szigetek adtak ki e témakörben bélyegpárt. Érdemes még megemlíteni a Guinea által kibocsátott hatértékű bélyeg8oroxatot, amely bennszülött táncosokat ábrázol. 18

Next

/
Thumbnails
Contents