A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-02-20 / 8. szám

esemény is történt: lord Edward Grayton új pi­pát szerzett. Alapos megfontolás után a Dunhill gyárat tisztelte meg a pipa elkészítésével. Egé­szen rendkívüli vastagságú, porózus hangagyö­kér volt az anyaga. „E. X. 4“ jelzést köpött, arany karikát, és a legkitűnőbb felszereléssel, elegáns tokban, az esketési szertartás órájában szállították a laisi kastélyba. Mikor az ifjú pár magára maradt, lord Edward Grayton felolvasta feleségének az Énekek. Énekét, megcsókolta hű­vös, viaszhalvóny nyakát és karosszékében hátra­dőlve szívni kezdte a pipát. A füst kelet minden édes illatát árasztotta, amely hajdanában bódu­latba ejtette szegény Szulamitot, és a füstön át a lord gyönyörködve szemlélte lady Maryt, aki rózsaszín selyempizsamájában elomolva még min­dig nem akart elaludni és mintha várt volna valamit. A lord majdnem megkérdezte, hogy miért nem alszik még, de meggondolta a dolgot és nem kérdezett semmit, mert a beszéd zavarta volna a dohányzást. Márpedig lord Grayton merész ambíciói odairányultak, hogy az „E. X. 4“ pipa meghaladja dicsőségében összes elődeit. A pipa átszúrása sikeresen haladt. Bonyolul­tabban alakult a tapasztalat felesége közérze­téről. Alapos megfontolás után lord Edward Gray­ton, aki mindig mély tisztelettel viseltetett a ter­mészet törvényei iránt, arra a következtetésre jutott, hogy igazságtalan és ártalmas dolog volna lady Maryt megfosztani olyan szórakozásoktól, amelyek még az angol arisztokráciától sem ide­genek. Erősen habozott a tekintetben, hogy me­lyik gentlemant szemelje ki, melyiket tartsa mél­tónak arra. hogy lord Grayton hitvesével érint­kezzék. Mikor az oxfordi lóversenyen találkozott ifjú barátjával, lord William Regenttel, az aggódó férj hálás volt a gondviselés iránt, mert a lóver­senyre egész véletlenül látogatott el, lady Mary fokozódó halványsága ellenben a kérdés meg­oldását sürgette. Lord William Regent magas, karcsú termetű volt és emlékeztetett lord Graytonnak arra a képmására, amely huszonötéves korában ábrá­zolta: ugyanaz a vízszínkék, mereven tágra nyílt szempár, ugyanaz az állandó összeszorított száj, hosszú lábak és karok, amelyek csak erőteljes és végképp elkerülhetetlen mozdulatokra alkal­masak. Azonkívül Lord William Regent is Dun­hill gyártmányú pipát szívott, „O. W. 48" jelzé­sűt. Egyébként a fiatal lordnak nem a pipa volt a szenvedélye, hanem a buldogok. Neki volt a legkitűnőbb falkája a világon: nyolcszáztizen­­négy angol fajkutyát számlált. Lord Robert Sai­­missonnal együtt - aki a legpompásabb ménes tulajdonosa volt — Lord Edward Grayton, mint a legnemesebb pipák teremtője és lord William Regent a kutyatenyésztő, igazán büszkeségére váltak Negy-Britanniának. Lord Edward Grayton meghívására hamaro­san megjelent Laisban lord William Regent és vele együtt John, a pikőr, és tíz elsőrendű faj­kutya. A nagylelkű férj bemutatta feleségének a fiatal lordot és miután átolvasott egyet a sür­gönyök közül, amelyeket inasa súlyos ezüsttálcán átnyújtott neki, azonnal Londonba kellett utaz­nia. Ettől kezdve fényesen ment minden. Lord Edward Grayton nyugodtan szívta pipáját, Lady Mary olvasgatta Elisabeth Browning ibolyaszín bőrbe kötött szonettjeit és nézegette a költőnő képeit, amelyeket Rosetti festett, és a műértők szerint kiválóan hasonlítanak hozzá. Egyszer ha­vonta eljött látogatóba lord William Regent Johnnal, a pikőrrel és a tíz fajkutyával. Lord Edward Grayton gyakran figyelte, ahogy felesége és a fiatal lord a hársfasorban lépked­nek és gyönyörködött mindkettőjük fölényes nyu­galmában. Lady Mary arcszíne sose változott el, és lord William Regent pipája nem aludt ki. Valószínű, hogy az ,,E. X. 4“ pipa mindvégig ép marad és egyre tökéletesebbé szívják, ha lord Grayton egy áprilisi reggelen nem indul végzetes sétára az ősi laisi parkban. Aznap igen korán ébredt, és miután elvégezte egyszerű tor­nagyakorlatait és elfogyasztotta a híg tejeská­sát, várta az órát, amikor Lady Mary és ven­dégük. lord William megjelennek a reggeliző asztalnál. Addig is, hogy elteljen az idő. a kis vadászkastély felé sétált. Meleg, tavaszi reggel volt és a korán kifakadt gesztenyelomb láttára a lord gondolkodóba esett, elmélkedett a Teremtő nagyságáról, aki megszabta az évszakok forgását, a világegyetem törvényeit és harmóniáját. De mikor a nagy tisz­tásra ért, meglehetősen ízetlen látvány fogadta. Lord William Regent nemesfajú ebei ugyanis a szerelem örömeinek áldoztak, kilenc kan kilógó nyelvvel, dülledt szemekkel és remegő álkapcsai, szűkölve hajszolt egy szukát, míg az hosszas ha­bozás és ugatás után, végre odaadta magát az egyiknek, a vetélytársak fölháborodása közepette, mert hiszen a kiválasztott semmiféle látható felsőbbséggel a többi felett nem rendelkezett. Lord Edward életében először figyelt meg ilyen jelenetet és bár igen sokszor olvasott már az állatok szaporodásának módjairól, a látvány csodálkozással töltötte el, és meg is botránkoz­­tatta ártatlan lelkét. De lerázto magáról a kel­lemetlen benyomást és elégtétellel álllapitotta meg a civilizáció diadalát. Teljes nagyságában mutatkozott meg előtte a szakadék, amely a kutyát, még a legnemesebb fajtájút is. egy an­gol gentlemantől elválasztja. Földig lógó nyelvü­ket nézve azt gondolta magában: milyen jó, hogy a kutya nem pipál. Elrontaná ezt az előkelő szép szerszámot. Ilyenféle gondolatok között lépkedett tovább az árnyas hársfasoron. A kis vadásziakhoz érve némi kimerültséget érzett, bizonyára az új be­nyomások, és talán a bágyasztó áprilisi levegő hatására. Be akart lépni, hogy kissé megpihen­jen. de alig nyitotta ki az ajtót, megállt a kü­szöbön és lába a földbe gyökerezett. Alig akart hinni a szemének. Amit itt megpillantott, még sokkal szörnyűbb volt, mint a civilizálatlan ku­tyák időtöltése: Lady Mary a földön feküdt és örült szenvedéllyel szorította magához John, a pi­kőr ráhajlá, borotválatlan fejét. Arcát, amely máskor sápadt volt, mint a nyári éjszaka oda­fenn az északi fény világában, most délszaki hajnalpír borította. Fékezhetetlen harag borította el lord Graytont. Vadul a pipába harapott és felháborodásának, kétségbeesésének örvényét fúj­ta bele. A boldog szerelmesek bűnös szerelmi mámorukban észre sem vették a félelmes árnyé­kot a küszöbön, amely dühöngve lökte ki a fe­nyegető füstfelhőket, és továbbra is a szenve­dély és gyönyörűség tagolatlan szavait suttogták egymásnak. Lord Edward Grayton összeszedte minden ere­jét, sarkon fordult és visszament a hársfasoron. Első gondolata ez volt: irtózatos, ami történt, ezt soha jóvátenni nem lehet. Kétévi alkotó munka semmisült meg: a pipák legjobbika, a páratlan „E. X. 4“ örökre elromlott. Löncs után, amelynél a lord egykedvű és jó­ságos volt mint mindig. Lady Mary pedig csen­des és halvány volt, mint mindig, a hitvestórsak kiléptek a verandára. Akkor a lord gyöngéden megérintette karját és azt mondta: — Kedvesem, ma este Kairóba utazunk. Ez a maga egészsége érdekében feltétlenül szükséges. Lady Mary nem felelt, csak még halványabb lett egy árnyalattal, ami arcszínének szokott sá­padtságát tekintve, nem csekélység. Másik, sza­bad kezéből kiesett a szarvasbőrkötésű könyv, Elisabeth Browning szonettjeinek kötete. Ponto­san nyolc órakor az autó kivitte a lordot és a ladyt az állomásra. Mikor már elutaztak, a lord inasa fölkereste Johnt, a pikőrt. Nyugodt álom­ban találta tíz fajkutyája mellett a vadászlak lépcsőjénél, és súlyos ezüsttálcán átnyújtotta neki az ,,E. X. 4” pipát. — Őlordsága elutazása előtt azt méltóztatott parancsolni, hogy kitűnő működése és képességei elismeréseként adjam át önnek ezt a pipát. John megdörzsölte álmos szemeit, rábámult az inasra, aki a tálcát és a furcsa, értelmetlen ajándékot elébe tartotta, bambán nézett rá. de aztán hirtelen megértette a dolgot és önfeledten pattant fel. — És a lady? Az inas rásandított bámész szemmel, amely rég elszokott attól, hogy akármin is csodálkoz­zék. és halkan morogta: » Természetesen a lady is elutazott ölord-1^—1—— DEMÉNV OTTÓ A TÉLI UTAZÁS Gyere, utazni hívlak. Hagyjuk e fakószürke ájulatot - nyűgét - a köznapoknak I Oly percre pontos ébredéseket, a munkát, amit meglelünk majd újra, s a félig olvasott, sorsára váró könyvet Kutassunk most különb izgalmakat a földet új csodákra kényszerítve. Hogy nyíljon télen is. Nem a búzával, rozzsal* de majd a lenge náddal, ki jégbe ágyazottan utolsó bánatát zúgja kaszák vasának. A kék bazalthegyet. Tőkéin most köd ül s emberi kétkedést görget a tó vizéig. Megállunk majd a parton s a halakra vadászó sirályok röptét lessük. Gyönyörű termetükhöz oly méltatlan a hangjuk ... Sikítják: mit sem ér e szépivű roham, ha már a tá hala fejét iszapba fúrtál Megfogom a kezed, fölkaptatunk a várig s az omló kőhalom titokzatosan súgja: nincs teljes elmúlás, mindenek kitelelnek. Van, kit ösztöne ment át a lágyfényű tavaszba — az embert gyönyörű s hatalmas sóvárgásai A vágy, hogy a komor ködökön túl is lássa a fényt, ha közeleg, mert nincs, mi visszafogja. ságával. — Azzal elment és otthagyta Johnt, az annyi időn át annyi fáradtsággal átfüstölt pipá­val. John nem volt lord, csak egyszerű pikőr, figyel­metlenül zsebre vágta a pipát és dúdolni kezdett egy roppant szomorú nótát valami szegény kis­lányról, akit házasságra kényszeritettek. Olyan bús nóta volt. olyan panaszos, hogy mind a tíz nemesfajú eb vonítani kezdett, nyakukat és po­fájukat bánatosan előrenyújtva. Mikor három héttel ezután a Hyde Parkban megismerkedtem Johnnal, még mindig sóhajto­zott az ő sápadt ladyje után. Elmesélte nekem a tiltott szerelem rövid és szomorú történetét és nekem ajándékozta az „E. X. 4” pipát. Mit is csinálhatott volna vele egy pikőr, aki valaha így szeretett? Tud az bármikor is egyenletesen, mértékletesen lélegzeni? Ő megőrizte lady Mary emlékét, én pedig a pompás Dunhill pipát, de megvallom, nemcsak kellemes zamatja és nemes formája miatt sze­retem. Mikor szívom, úgy tetszik nekem, mintha látnám a lady felséges, tűztől kipirult orcáit és a lord fenyegető árnyékát, amint vad haraggal beleharap a fekete szopókába. Szeretem, mert elrontották, szeretem, mert az emberi lélegzést nem lehet örökké kordába szedni, mert a sze­relem és a harag érzése erősebb, mint az ösz­­szes lordok és ladyk, erősebb, mint a világ har­móniája és Rosetti képei, mint szarvasbőrbe kö­tött szonettek, lóistállók és derbik, erősebb, mint az értelem és erősebb, mint az akarat. 11

Next

/
Thumbnails
Contents