A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-02-20 / 8. szám

V AIR azt hiszi, hogy egy pipát ótfüstölnl nem nehezebb, mint egy házat szárazra lakni, az nagyon téved. Az utóbbit mindenki véghezviheti, ha csak véletlenül nem reu­más. De egy pipát átfüstölni, az csak kevés embernek adatott meg. Semmiféle nyomtatott értekezés, de még a pipaárusok leg­szellemesebb utasításai sem pótolhatják a hiány­zó tehetséget. Ha a csecsemő bölcsőjében nyu­godtan játszik a csörgőjével, akkor van rá hi­­vatottsága. De ha ok nélkül sir, nevet, tapsikol, el akarja fogni a legyet, és közben kiborul a bölcsőből, szóval úgy viselkedik, mint egy gom­bolyag, még ki nem bontakozott emberi szenve­dély, okkor jobb, ha eleve eltérítik attól a kíván­ságtól, hogy valaha is igazi pipázó lehessen. Kár kísértésbe vinni. Mikor letette az érettségit, finom kazettát kell a kezébe nyomni, parfümös, apró hölgycigarettákkal. Mert aki pipát akar a foga közt tartani, azt a legfőbb erényeit kell, hogy ékesítsék: a hadvezér rendületlen nyu­galma, o diplomata hallgatni tudása és a ha­misjátékos hidegvére. Ezért érthető, hogy hevesen mozgó bolygónkon csak egyetlenegy hely van, ahol sok jól ótfüstölt pipa található, és ez a hely természetesen Nagy- Britannia, az a sziget, amelyet a szárazföldtől víz és bölcsesség választ el, ahol milliónyi brit él erényes elszigeteltségben, mind egytől egyig ma­ga is szigethez hasonló és megfelelő számú gő­zös közlekedik köztük. Pipáim között van egy, amelyet kitüntet fájá­nak különös feketesége, leírhatatlan illatának csodálatos gyöngédsége. Nemcsak, hogy Angliá­ban készült, abból a nagyon kemény skót hanga­­gyökérből, amelyet annyi költő megénekelt, ha­nem egy igazi angol szívta is, sőt, merném ál­lítani, hogy az én „E. X. 4." jelzésű pipám olyon unikum, amely méltán ékesíthetné az edinburghi dohányzóklub évi pipakiállítását, ha egy szeren­csétlen esemény meg nem fosztja sok értékes tulajdonságától. Igaz, hogy másrészt éppen ez az esemény nyitotta meg az útját lord Grayton zergebőrbélésű tokjából egy szerény orosz költő zsebébe. Példátlanul egyenletes lélegzése következtében lord Edward Graytont nyugodtan Anglia legjobb dohányzójának lehet nevezni. Emelkedett életé­nek egész tortama alatt egyetlenegyszer sem fogta el düh vagy elragadtatás, amely megárt­hatott volna szeretett pipájának. Szenvedélyes emberek lélegzése egyenetlen és heves szélro­hamokhoz hasonló. Lord Edward Grayton olyan szabályossággal lökte ki pipája füstjét, mint egy manométer, Más dohányosok pipálás közben néha föllelkesednek, mikor például a derbiről van szó, vagy egy csinos missről, aki éppen orra sétált — és a pipa kialszik. Mások viszont ILJA EHRENBURG A LORD ÉS HITVESE felháborodnak az indiai angol politika kudarcain vagy az asszony fecsegésén, aki ebéd után tíz teljesen fölösleges szót ejtett ki, vagy a vegyes kompót unalmas íze miatt. Ilyenkor erős tüdejük dühös orkánt támaszt o pipában és ez, ahelyett, hogy átfüstölődne, elperzselődik. Lord Grayton azonban minden plebejus indu­latkitörés ellen mintegy bástyafallal tudta körül­venni magát. Mikor legifjabb öcsét, Bernardot, a királyi hadsereg kapitányát, a picardiai harc­téren széttépte egy német lövedék, Lord Edward Grayton, a hírt hallván, nem vette ki a pipát o szájából, pedig jobban szerette az öccsét, mint bárki mást a világon. Mindig tökéletes lel­ki nyugalommal olvasta ót o táviratokat, ame­lyeket inasa súlyos tálcán nyújtott ót neki. A táv­iratok halálesetet, házasságkötést és születést jelentettek a rokonok és barátok sorából, jószág­­kormányzói hírt adtak birtokainak virágzásáról vagy csődjéről, az újságok vastag fóliánsai nap nap után beszámoltak írek, egyiptomiok, indusok, oroszok, németek, sőt busmanok szakadatlan fondorlatairól — valamennyien o nagyszerű sziget megsemmisítésére törekedtek. Betűk, szavak, gon­dolatok és tények ostromolták, nagynénik haltak el és unokaöccsök születtettek, guinea-k folytak a semmibe, gyarmatok hullottak széjjel, birodal­mak pusztultak el, de a pipa, ez a szent tömjén­­edény, mézédes illatát zavartalanul, könnyű hul­lámokban árasztotta széjjel, minden magán uralkodni tudó gentleman és az öreg Anglia legfőbb urának dicsőségére. A lord páratlan erkölcsi felsőbbsége részben talán szervezetének bizonyos fizikai fogyatkozásá­ból eredt. Itt meg kell ugyanis állapítanom — nem azért, mintha az ongol arisztokrácia intim titkaiba akarnék behatolni, hanem kizárólag ;,E. X. 4" jelzésű pipám romantikus történetének megértése érdekében —, hogy lord Edward Gray­ton szép, daliás férfi létére, a természet szeszé­lyes játékából, tartós szüzességre volt rendelve. Mikor tizennyolc éves korában ennek tudatára ébredt, enyhe mélabú fogta el. De a mélabú elszállt és a lord megtalálta önmagát, mikor első pipáját szívta. így érte el Edward Grayton öt­venedik évét, életének és férfiasságának tető­fokát, teljes testi erőben és akkor elhatározta, hogy meghózasodik. Egy hónappal utóbb a gyö­nyörű halvány és karcsú lady Mary társa lett a lord nyugalmas életének, és mellette volt okár enyhe szeptemberi napokon, mikor skót plédjé­vel a térdén a természet harmóniájáról elmélke­dett, akár télen a kandalló előtt, mikor sajnálat­ra méltó, még civilizálatlan dervisek fényképeit szemlélte. A házasságkötéssel egy időben más nevezetes 10

Next

/
Thumbnails
Contents