A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-02-13 / 7. szám

Napirenden az író-olvasó találkozók

Az utóbbi időben egyre kevesebbet élünk az író-olvasó találkozók lehetőségével. S vajon miért? Nem hiszem, hogy az olvasók, vagy az írók érdeklődése csappant volna meg egymás iránt, sokkal inkább azoké, akik ezeket a találkozókat közvetítik: a Csemadoké és az Írószövetségé. S ha az írók és olvasók részéről Is tapasztalható bizonyos érdektelenség, az sokkal inkább az eddigi találkozók formájának szól, mintsem maguknak a találkozóknak. Mert bizony emlékezünk kínos találkozókra, emelvényen feszengő, s füstfellegekbe burkolózó írókra, s unatkozó, esetleg az írókon derülő közönségre, de emlékezünk olyan öszszejövetelekre is, amelyek inkább népgyfilésekre emlékeztettek, ahol az irodalom ürügyén a szövetkezeti nyugdíj-rendszerről, a középületek feliratainak kétnyelvűségéről, a háztáji gazdálkodásról, vagy akár vágási engedélyről beszéltek. S emlékezünk olyanokra is, amelyeken a szlovákiai magyar értelmiség szerepéről és feladatairól, iskolarendszerünkről, s a szocializmus építésének legsajátosabb problémáiról volt szó. Ilyenek lehettek a Sarló irodalmi rendezvényei, ilyen Móricz híres felolvasó körútja, amely után hazatérve elmondhatta, hogy „új arcú magyarokkal“ találkozott. Talán mondanunk sem kell, hogy az író-olvasó találkozók szervezésében csak az utóbbiak szolgálhatnak például. Ez más szóval annyit is jelent, hogy Irodalmi estjeink Irodalmi jellegét nem kell erőltetni. Nem szabad kierőszakolni „ha törik, ha szakad“ elemzéseket, sztereotip, „mikor jelent meg az első verse?“ kérdéseket, az íróról s az irodalomról át kell tolni a súlyt a közönségre, kérdezzen az Író. S az így hallottakról ne restelljen beszámolni sajtónkban. Regény-, elbeszélés- és verstémák születhetnek így. Legyen minden egyes Íróolvasó találkozó élménygyűjtés, s visszatérve a szerkesztőségekbe: híradás.

Az irodalmi estekről azonban nem lehet, de nem is szabad kirekeszteni az irodalmat. Az irodalmi alkotások felolvasása az irodalom hatalmas propagáló, népszerűsítő eszköze, s bizonyos személyek esetében az Irodalmi élmény egyedüli forrása. Szalatnai írja Mécs Lászlóról, hogy könyveit csak szűk körben olvasták és ismerték, nevétől mégis hangost volt nemcsak Magyarország, de az utódállamok magyarlakta része is, mert fáradhatatlan és nagyszerű előadó volt, s szerzői estjei révén mindenhová eljutott. Persze nem mindenki jő előadó, sőt magáról az irodalomról sem tud minden alkotó író egyformán jól beszélni. Szükségesnek tűnik hát (s erről szó volt már a Szekció vezetőségében is), hogy a szerzőt egy kritikus, vagy a kritikus szerepében egy Irótársa kísérje, aki az írót bemutatja, s művét ismerteti. A közönség pedig beszéljen a saját gondjairól, hisz végső soron az irodalom értelme nem az, amit az olvasó belőle vissza tud adni, hanem amennyit át tud belőle élni. S hogy az iró-olvasó találkozók e másik funkciójukat, ti. az írott irodalom propagálását is jól végezhessék, még egy dolog tűnik szükségesnek: szervezésükbe vonjuk be a könyvkereskedéseket, illetve a könyvkiadót is. A Szekció titkárának s a Csemadok KB illetékes funkcionáriusának jegyzéke van arról, hogy hol terveznek irodalmi-, szerzői estet. Juttassák el ezeket a jegyzékeket a járási könyvkereskedéseknek s a könyvkiadónak is, azzal a kéréssel, hogy arra az alkalomra biztosítson a szerző könyvéből legalább 20—30, később, ha szüksége mutatkozik, akár száz példányt is, hogy az érdeklődők hozzájuthassanak, s a szerző a helyszínen dedikálhassa őket. Volt már erre is nem egy szép példa a múltban (pl. Rimaszombatban, de máshol is!) Ha ezt gyakorlattá tudnánk tenni, a könyvkiadó kevésbé érvelhetne a szlovákiai magyar írók műveinek kiadásánál s a példányszám meghatározásánál az alacsony kereslettel.

S befejezésül még egy dologról essék itt szó. Olvasóközönségünk lassan kicserélődik. Jobban mondva eddigi olvasóink zöme. az ún. „Csemadok-nemzedék“ elöregszik és a helyére növök, tehát a mai 20—30 évesek — ezzel is szembe kell néznünk — nem elsősorban a Csemadokban tömörülnek. A középiskolásokat, tehát a 15—20 éveseket, az iskola szervezi közösséggé, Irodalmi estjeink közönségének a Csemadok-tagság mellett eddig Is ez volt a legállandóbb, s legnépesebb része, de a 20—30 évesek nemzedéke éppen szervezetlenségénél fogva megfoghatatlannak tűnt. Az utóbbi Időben azonban ez a generáció is tömörül, klubmozgalomban megtalálja szervezeti formáját. Rajtunk, Írókon, s az Iró-olvasó találkozók szervezőin a sor, hogy a lehetőséget kihasználjuk, és a klubokon keresztül erre a leg- Izgágább, de legfontosabb korosztályra is kiterjesszük befolyásunkat. Az irodalmi estre utazó fró tartsa kötelességének a helyi ifjúsági klubról érdeklődni, vezetőit meglátogatni, és esetleg a tagságát közönségnek megszerezni»

Íme. a feladatok. Tűzzük napirendre és tartsuk napirenden az író-olvasó találkozók kérdését, mert fórumokban szegény irodalmunk egy fórumáról sem mondhat le.

TÖZSÉR ÁRPÁD

a Hét irodalmi melléklete 7.

HHB6H

■OHH

Az írószövetség mankójáról

Az olvasót, az irodalom kedvelőiét és nem utolsósorban a vidéken élő írót érdekli 3 szekció tevékenysége, figyelemmel akarja kísérni munkáját. Ezért fordultunk Tóth Elemérhez, a Szlovákiai írószövetség magyar szék dójának titkárához, válaszoljon három kérdésünkre:

1. A Szlovákiai írószövetség magyar szekciója milyen munkát fejt ki a lövőben?

2. Bratislaván kívül a székelő kezdeménvez-e akciót?

3. Az utóbbi években sok panasz hangzott el, hogy a szekció tagjait és tagjelöltjelt nem tájékoztatja kielégítően a munkájáról. A jövőben megváltozik ez a helyzet? 1

1. A magyar szekció vezetősége múlt év decemberében véglegesítette 1966-os évi munkatervét. Az első negyedév igen jelentős eseménye lesz Tőzsér Árpád Hagyomány és folytonosság című előadása. A második negyedévben Irodalmi hovatartozásunk — hídszerep címmel rendezünk vitát.

A vitaindító előadást Dobos László tartja. Szeretnénk ez alkalommal vendégül látni a magyar irodalom olyan kiválóságait, mint Illyés Gyula. Csoóri Sándor. Rajtuk kívül meg akarjuk hívni a jugoszláviai Bori Imrét, a romániai magyar irodalom egy két jelentős személyiségét is. valamint néhány hazai cseh és szlovák kritikust, esztétát. A harmadik negyedévre tervezett találkozón Turczel Lajos tart bevezető előadást „A valóság tükröződése költészetünkben" címmel. A nequedik negyedévben Bábt Tibor előadása „Világkép, életérzés. a nemzett tudat tartalmi és szakmai érvényesülése Irodalmunkban" tarthat számot érdeklődésre.

Persze ezenkívül még számos jelentős vitát beszélgetést tervez a magyar szekció vezetősége. Hadd említsem mea mindjárt Mács józsef előadását: Könyveink propagálásáról" és Tolvaj Bertalan előadását■ „Ifjúsági ss qyermeklrodalmunk helyzetéről",

2. Ügy gondolom, hogy Bratislaván kívüli akciókként könyvelhetjük el az irodalmi esteket, az íróolvasó találkozókat. Valón szükség van-e ezekre az összejövetelekre? Hiszen vidéken nem olvassák a könyveinket — vetik ellen egyesek. Nem a szándékban van a hiba Legtöbbször hozzá sem jutnak a néha Indokolatlanul alacsony példányszám miatt, vagy mert köteteinket elfektetik a raktárak mélyén. A Csemadok Központi Bizottságával és órást szerveivel az irodalmi estek tervét az első negyedévre pontosan kidolgoztuk. járásonként 3—3 irodalmi estet terveztünk s mivel 12 magyarlakta járásunk van, az irodalmi estek száma összesen 36-ot tenne ki Csakhoau túl vagyunk január végén és a bratlslavat. komáromi. nyitrat. losonci rimaszombati. kassai és a terebesi járási Csemadok szervezetek mind ez Ideig nem adtak életlelt maaukról legalább is az irodalmi esteket illetően. Dtcséröleg és megelégedéssel beszélhetünk a galántaiak, valamint az érsekújváriak pontos munkájáról. Ide sorolnám Dunaszerdahelyt, Lévát és Rozsnyót Is. Várjuk a meghívásokat az írószövetség magyar szekciója címéreI

Az irodalmi esteken kívül vidéki akciónak tekintjük a komáromi Jókat napokon való részvétéit is, ahol idén első ízben — íróink könyvsátrakban dedikálják majd müveiket. Ügy gondolom jelentős eseményként könyvelhetjük el íróinknak az év harmadik negyedére tervezett közös autóbusz kirándulását is, amelynek során Szlovákia kulturális emlékeit tekintjük meg.

3. Okulva a múlt tapasztalataiból. a magyar szekció vezetőségének''‘ határozata értelmében SZEKCIÖ-HlRADÖT indítunk az Irodalmi Szemlében, amelyben havonta beszámolunk a végzett munkáról, a vezetőségi gyűlések pontosabb határozatairól, s mindarról ami közelebb hozhatja egymáshoz a vezetőséget xs a tagsáaot Az Irodalmi Szemlén kívül örülnénk, Ha néha-néha a Csehszlovák Rádió maayar adásában Is szólhatnánk a magyar olvasókhoz.

9