A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-02-13 / 7. szám

Ordódy Katalin

aim m

e

q

if ftO

K

W

Beszámolót kaptunk egy Ipoly menti község Csemadok évzáró közgyűléséről. Eddig nincs a dologban semmi különös, hasonló értesítések tucatjával érkeztek az évzárókról, de ebben volt egy felfigyeltető, elgondolkodtató mondat: a HNB elnöke a gyűlésen felszólította a Csernadokot, hogy tekintélyével hasson oda, hogy a községben már túlzott méreteket öltött Iszákosság megszűnjék. Mert — úgymond — sajnos, nemcsak a férfiak hódolnak e káros szenvedélynek, de a nők Is, és ami a legszomorúbb, a fiatalkorúak között Is előfordul a részegesség.

Valahol egy pontos statisztikai kimutatást olvastam az európai országok alkohol fogyasztásáról. Nem, nem ml voltunk az elsők, de meglepően szép helyezést értünk el. Hogy a túlzott alkoholfogyasztás országos problémát Jelent, az tükröződik a sajtóban, amely ezt a kérdést állandóan napirenden tartja. Naponta olvashatunk alkohol okozta közlekedési balesetekről, családi tragédiákról, bírósági tárgyalásokról. Apparátust vagyunk kénytelenek fenntartani a kijózanítók, tanácsadók, elvonókúrák és elmebeteg osztályok ellátására, amely a jelentős erkölcsi és anyagi károk mellett az állami költségvetés nem is egészen jelentéktelen részét képezi.

A kijózanító szobákban, a tanácsadókban a forgalom elég nagy. Jóval ritkábban ugyan, de nők Is megfordulnak ezeken a helyeken. A forgalom perlódlkusan növekszik akkor, amikor például a vasutasoknál, az építőipari vállalatoknál fizetési nap van. De a bratlslavai kijózanító szobának karácsony estéjén is akadt például nyolc vendége.

Bratlslaván kívül a klsebb-nagyobb városokban, vagy ahol számottevőbb Ipari vállalat van, a helyzet hasonló, a fizetési napok a legkrltlkusabbak. Falun a lakosság zöme a földművesszövetkezetekben dolgozik, Itt más kép alakul ki.

Palást a honti dombocskák között meghúzódó község s ezeken a dombokon elég terebélyes helyet foglalnak el a szőlőtőkék. De nem ám holmi csemegeszőlőt, vagy nemes borszőlőt termelnek, hanem vadízű otellót, aminek nincs ára a piacon, de a falusiak pincéiben újig kitart a belőle préselt borocska. Kitart, pedig elég gyakran nyúlnak hozzá és nemcsak gyakran, hanem alaposan Is. Ezért látta szükségesnek a HNB elnöke, Cút János, hogy a Csemadok évzáró gyűlésén, ahol szép számmal Jelent meg a falu népe, segítséget kért az alkohol elleni küzdelemhez. Ez az erélyes és rokonszenves fiatal férfi, aki a falu élén áll, nem csupán abban látja feladatát, hogy a közigazgatást, a hivatalos ügyeket intézze, hogy a gondjaira bízott községet fejlessze, azaz nem elégszik meg annak technikai, anyagi fejlődésével, előbbrejutásával, de úgy véli, hogy

ezzel arányban kell állnia és arányosan kell fejlődnie az emberek felfogásának, magatartásának Is.

Aki a Jó bort szereti, rossz ember nem lehet — tartja a tréfás mondás. Nem is arról van szó, hogy absztinenciára, aszketlzmusra akarja szorítani a Jó palástiakat. Nem. A jó bort csak az nem issza meg szívesen olykor-olykor, aki természettől fogva bornemissza, undorodik tőle, mert Ilyenek is akadnak. Igaz, viszont, hogy azért előszeretettel viseltethetnek a sör vagy a pálinka irányában. Bizonyos alkalmakkor szívesen felhajtjuk azt az egy-két poharat, hiszen Noé apánk óta az ünnepélyességet, a szívélyes vendéglátást, a vidám hangulatot a hegy levővel öntözgetve növeljük. De amikor az embert kivetkőzteti önmagából, amikor olyan tettekre ragadja, amit józan ésszel semmiképp sem követett volna el, amikor megbénítja akaraterejét, elveszi munkakedvét és egyre Inkább Igájába hajtja, az ellen már küzdeni kell, különösen, ha ez a veszély nemcsak egyeseket, de többeket fenyeget.

Napsütéses téli délelőtt érkezünk Palástra. A helyi nemzeti bizottság épületének egyik helyiségében éppen bor-ügyben folyik „beszélgetés“. Koncovy Pavel, rendőr és egy tizenöt éves kiskorú, meg annak szülei között. A fiú még tanköteles, de Iskolába nem szívesen Jár. Az ok, amiért beidézték: lerészegedés. Később Jön a nagynénje is, ahol a bort kapta. A néninek sejtelme sincs, miért hívták és amikor megtudja, éktelen haragra gerjed a fiú ellen:

— Én még életemben nem voltam csöndér kéziben. De többet a gyereket még a házunk tájára sem engedem.

Hiába magyarázzák, hogy ne a kiskorú fiúra haragudjon, őneki nem lett volna szabad borral kínálnia unokaöccsét.

— Hiszen csak egy fél litert ivott meg — mentegetődzlk a néni — felaprította az udvarban a gallyakat, mert tudja, hogy az én kezem fáj, hát adtam neki egy kis babot, mert éhes volt, meg egy fél liter bort. Olyan bor az, hogy még csingernek se számít, azt még a csecsemő Is megihatja. Nekem csak azután mondta a fiú, hogy a másik nagynénjééknél is megivott már előzőleg fél litert. Mikor elment tőlünk, mondhatom, semmi sem látszott rajta.

— A felnőtteket sok felelősség terheli — állapítja meg Koncovy Pavel. — Ez korántsem egyelülálló eset. Múltkoriban bemegyek a kocsmába, egy apa ül ott kiskorú fiával. A gyerek előtt tizes sör. Megszólítom a fiút. KI adta ezt neked, hiszen még nem szabad szeszes italt Innod. „Ez csak sör, az apám rendelte“ — felelte. Nincs még joga a fiúnak kocsmában szeszes Ital fogyasztására, fordultam az apához. „És dolgozni, arra van joga?“ — kérdezett az vissza. A fiú ugyanis most végezte az iskolát és már a szövetkezetben van alkalmazásban. Bizony, ha a szülők ebben a kérdésben Ilyen álláspontot foglalnak el, kevés remény • van rá, hogy a helyzet egyszeriben megváltozzék.

Tudunk egy esetről, amikor az apa rávette kiskorú flát, hogy amíg ő valami ürüggyel kihívja a mamát, addig vegyen ki a szekrényből gyorsan ötven koronát Italra, amit a mamától különben meg nem kapnának. De sok helyütt az anyák sem maradnak el a „példaadásban“. A notorlkus alkoholisták között, sajnos, nem egy nő is akad.

Egyikük illuminált állapotban abból a házból, amelyben Jól ismerte a járást, több holmit elemeit, köztük egy ötezer koronára szóló betétkönyvet is. Egy özvegyasszony pedig félelmében, hogy gyermekei ismételten szemrehányásokkal árasztják el, kijózanodás előtti állapotában olyan gyógyszer-tablettákat vett be, amely nagyobb mennyiségben halálos. Sikerült megmenteni. Akadt olyan élettárs Is, aki tanácstalanságában a községházára ment segítségért: „Gyere, bíró, a feleségem megint oda van, öt liter bort ivott meg ma.“

Szomorú képek rajzolódnak ki előttünk, tönkrement, kallódó életek, szétdúlt családi tűzhelyek, amelyek nem árasztják a gondosság, a szeretet melegét. De az alkohol tüze növeli a merezet, az esztelen virtust, a kötekedő kedvet. Nemrégiben ítélték el három évre azt a Jobb sorsra érdemes, munkáját derekasan végző férfit, aki a szesz hatása alatt rátámadt a község vezetőire.

Többen voltak már a faluból elvonó kúrán, kettőt közülük a helyi nemzeti bizottság küldött oda, de sajnos, a kívánt eredmény egy esetben sem volt tartós.

— Legtöbb dolgot, gondot a részeg garázdálkodók okozzák a járásban. Így a közúti balesetek harminc százalékát is — mondja Koncovy elvtárs. Egyik hivatalos utamon, kerékpárral voltam éppen, a szürkületben sötét tömeget látok heverni az úton. Odamegyek, egy polgár fekszik ott alaposan beszeszelve, dőlt belőle az alkoholszag. örültem, hogy én értem oda előbb, mint esetleg valamilyen teherautó, vagy autóbusz, hiszen közben már leszállt a köd, és a sötétség. Félre akarom vonszolni a magatehetetlen testet az útból, de csak nem megy, hiába gyflrkőzöm neki, nem bírok vele. El sem képzelhettem, mi lehet az oka, csak azután jöttem rá, hogy a delikvenst egy újonnan aszfaltozott útszakaszon hagyta el a jártányi erő és beleragadt az akkor még friss szurokba.-két ffohál'