A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-02-13 / 7. szám

Ordódy Katalin aim m e q if ftO K W Beszámolót kaptunk egy Ipoly menti község Csemadok évzáró közgyűléséről. Eddig nincs a dologban semmi különös, hasonló értesítések tucatjával érkeztek az évzárókról, de ebben volt egy felfigyeltető, elgondolkodtató mondat: a HNB elnöke a gyűlésen felszólította a Cserna­­dokot, hogy tekintélyével hasson oda, hogy a községben már túlzott méreteket öltött Iszákos­­ság megszűnjék. Mert — úgymond — sajnos, nemcsak a férfiak hódolnak e káros szenve­délynek, de a nők Is, és ami a legszomorúbb, a fiatalkorúak között Is előfordul a részeges­ség. Valahol egy pontos statisztikai kimutatást olvastam az európai országok alkohol fogyasz­tásáról. Nem, nem ml voltunk az elsők, de meglepően szép helyezést értünk el. Hogy a túlzott alkoholfogyasztás országos problémát Jelent, az tükröződik a sajtóban, amely ezt a kérdést állandóan napirenden tartja. Napon­ta olvashatunk alkohol okozta közlekedési balesetekről, családi tragédiákról, bírósági tár­gyalásokról. Apparátust vagyunk kénytelenek fenntartani a kijózanítók, tanácsadók, elvonó­kúrák és elmebeteg osztályok ellátására, amely a jelentős erkölcsi és anyagi károk mellett az állami költségvetés nem is egészen jelen­téktelen részét képezi. A kijózanító szobákban, a tanácsadókban a forgalom elég nagy. Jóval ritkábban ugyan, de nők Is megfordulnak ezeken a helyeken. A forgalom perlódlkusan növekszik akkor, ami­kor például a vasutasoknál, az építőipari vál­lalatoknál fizetési nap van. De a bratlslavai kijózanító szobának karácsony estéjén is akadt például nyolc vendége. Bratlslaván kívül a klsebb-nagyobb városok­ban, vagy ahol számottevőbb Ipari vállalat van, a helyzet hasonló, a fizetési napok a leg­­krltlkusabbak. Falun a lakosság zöme a föld­művesszövetkezetekben dolgozik, Itt más kép alakul ki. Palást a honti dombocskák között meghúzó­dó község s ezeken a dombokon elég terebé­lyes helyet foglalnak el a szőlőtőkék. De nem ám holmi csemegeszőlőt, vagy nemes borsző­lőt termelnek, hanem vadízű otellót, aminek nincs ára a piacon, de a falusiak pincéiben újig kitart a belőle préselt borocska. Kitart, pedig elég gyakran nyúlnak hozzá és nem­csak gyakran, hanem alaposan Is. Ezért látta szükségesnek a HNB elnöke, Cút János, hogy a Csemadok évzáró gyűlésén, ahol szép szám­mal Jelent meg a falu népe, segítséget kért az alkohol elleni küzdelemhez. Ez az erélyes és rokonszenves fiatal férfi, aki a falu élén áll, nem csupán abban látja feladatát, hogy a köz­igazgatást, a hivatalos ügyeket intézze, hogy a gondjaira bízott községet fejlessze, azaz nem elégszik meg annak technikai, anyagi fejlő­désével, előbbrejutásával, de úgy véli, hogy ezzel arányban kell állnia és arányosan kell fejlődnie az emberek felfogásának, magatar­tásának Is. Aki a Jó bort szereti, rossz ember nem lehet — tartja a tréfás mondás. Nem is arról van szó, hogy absztinenciára, aszketlzmusra akarja szorítani a Jó palástiakat. Nem. A jó bort csak az nem issza meg szívesen olykor-olykor, aki természettől fogva bornemissza, undorodik tőle, mert Ilyenek is akadnak. Igaz, viszont, hogy azért előszeretettel viseltethetnek a sör vagy a pálinka irányában. Bizonyos alkalmak­kor szívesen felhajtjuk azt az egy-két poha­rat, hiszen Noé apánk óta az ünnepélyességet, a szívélyes vendéglátást, a vidám hangulatot a hegy levővel öntözgetve növeljük. De amikor az embert kivetkőzteti önmagából, amikor olyan tettekre ragadja, amit józan ésszel sem­miképp sem követett volna el, amikor meg­bénítja akaraterejét, elveszi munkakedvét és egyre Inkább Igájába hajtja, az ellen már küzdeni kell, különösen, ha ez a veszély nem­csak egyeseket, de többeket fenyeget. Napsütéses téli délelőtt érkezünk Palástra. A helyi nemzeti bizottság épületének egyik helyiségében éppen bor-ügyben folyik „beszél­getés“. Koncovy Pavel, rendőr és egy tizenöt éves kiskorú, meg annak szülei között. A fiú még tanköteles, de Iskolába nem szívesen Jár. Az ok, amiért beidézték: lerészegedés. Később Jön a nagynénje is, ahol a bort kapta. A néni­nek sejtelme sincs, miért hívták és amikor megtudja, éktelen haragra gerjed a fiú ellen: — Én még életemben nem voltam csöndér kéziben. De többet a gyereket még a házunk tájára sem engedem. Hiába magyarázzák, hogy ne a kiskorú fiúra haragudjon, őneki nem lett volna szabad bor­ral kínálnia unokaöccsét. — Hiszen csak egy fél litert ivott meg — mentegetődzlk a néni — felaprította az udvar­ban a gallyakat, mert tudja, hogy az én ke­zem fáj, hát adtam neki egy kis babot, mert éhes volt, meg egy fél liter bort. Olyan bor az, hogy még csingernek se számít, azt még a csecsemő Is megihatja. Nekem csak azután mondta a fiú, hogy a másik nagynénjééknél is megivott már előzőleg fél litert. Mikor elment tőlünk, mondhatom, semmi sem látszott rajta. — A felnőtteket sok felelősség terheli — állapítja meg Koncovy Pavel. — Ez korántsem egyelülálló eset. Múltkoriban bemegyek a kocs­mába, egy apa ül ott kiskorú fiával. A gyerek előtt tizes sör. Megszólítom a fiút. KI adta ezt neked, hiszen még nem szabad szeszes italt Innod. „Ez csak sör, az apám rendelte“ — felelte. Nincs még joga a fiúnak kocsmában szeszes Ital fogyasztására, fordultam az apá­hoz. „És dolgozni, arra van joga?“ — kérdezett az vissza. A fiú ugyanis most végezte az isko­lát és már a szövetkezetben van alkalmazás­ban. Bizony, ha a szülők ebben a kérdésben Ilyen álláspontot foglalnak el, kevés remény • van rá, hogy a helyzet egyszeriben megváltoz­zék. Tudunk egy esetről, amikor az apa rávette kiskorú flát, hogy amíg ő valami ürüggyel kihívja a mamát, addig vegyen ki a szekrény­ből gyorsan ötven koronát Italra, amit a ma­mától különben meg nem kapnának. De sok helyütt az anyák sem maradnak el a „példa­adásban“. A notorlkus alkoholisták között, sajnos, nem egy nő is akad. Egyikük illuminált állapotban abból a ház­ból, amelyben Jól ismerte a járást, több holmit elemeit, köztük egy ötezer koronára szóló be­tétkönyvet is. Egy özvegyasszony pedig félel­mében, hogy gyermekei ismételten szemre­hányásokkal árasztják el, kijózanodás előtti állapotában olyan gyógyszer-tablettákat vett be, amely nagyobb mennyiségben halálos. Sike­rült megmenteni. Akadt olyan élettárs Is, aki tanácstalanságában a községházára ment se­gítségért: „Gyere, bíró, a feleségem megint oda van, öt liter bort ivott meg ma.“ Szomorú képek rajzolódnak ki előttünk, tönkrement, kallódó életek, szétdúlt családi tűz­helyek, amelyek nem árasztják a gondosság, a szeretet melegét. De az alkohol tüze növeli a merezet, az esztelen virtust, a kötekedő kedvet. Nemrégiben ítélték el három évre azt a Jobb sorsra érdemes, munkáját dereka­san végző férfit, aki a szesz hatása alatt rá­támadt a község vezetőire. Többen voltak már a faluból elvonó kúrán, kettőt közülük a helyi nemzeti bizottság kül­dött oda, de sajnos, a kívánt eredmény egy esetben sem volt tartós. — Legtöbb dolgot, gondot a részeg garáz­­dálkodók okozzák a járásban. Így a közúti balesetek harminc százalékát is — mondja Koncovy elvtárs. Egyik hivatalos utamon, ke­rékpárral voltam éppen, a szürkületben sötét tömeget látok heverni az úton. Odamegyek, egy polgár fekszik ott alaposan beszeszelve, dőlt belőle az alkoholszag. örültem, hogy én értem oda előbb, mint esetleg valamilyen te­herautó, vagy autóbusz, hiszen közben már leszállt a köd, és a sötétség. Félre akarom vonszolni a magatehetetlen testet az útból, de csak nem megy, hiába gyflrkőzöm neki, nem bírok vele. El sem képzelhettem, mi lehet az oka, csak azután jöttem rá, hogy a delikvenst egy újonnan aszfaltozott útszakaszon hagyta el a jártányi erő és beleragadt az akkor még friss szurokba.-két ffohál'

Next

/
Thumbnails
Contents