A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-08-01 / 31. szám

a Julius Fucík üzem

A Julius Fuóik nevét viselő briinni villamosberendezési gyár portáiéra egy szigorú asszonyság jött értem, a szakszervezeti bizottságtól. Szigorú volt és dühös, amiért zavarok, s ezt kereken meg is mondta, sőt azt sem rejtette véka alá, hogy ki nem állhatja az újságírókat. Bizalmatlansága, szigorúsága, szemének villogása csupán addig tartott, amíg el nem magyaráztam, nti járatban vagyok. Attól kezdve szomorkás kifejezés ült ki az arcára, bár nem nézhetett árvízkrosultnak, hiszen igazoltatott. Elmondta, hogy tegnap kezdték el a gyűjtési akciót s ma már (délelőtt 10 órakor) 25 000 korona fekszik az asztal fiókjában, holott eddig a munkások egyharmada sem fizetett. Valamennyien fölajánlottak bizonyos összeget. Általában egy-egy munkás fizetésének 4—5 százalékát adományozta ebben a hónapban az árvízkárosultak megsegítésére.

:— Ezenkívül — mondotta M. Pastoreková — az üzem tartalékalapjából 30 000 koronát már elküldtünk a 405-83-33-as folyószámlára.

Közben megérkezett Audy Miroslav, szakszervezeti elnök s nyomban bekapcsolódott a beszélgetésbe.

— Az imént telefonáltam a kerületi pártbizottságnak, hogy 20 gyereket el tudnánk helyezni az üzem pionírtáborában. Azt válaszolták, tartsuk a helyet, ha szükség lesz rá, hívnak.

Az elnök megkérdezte, nincs-e kedvem megnézni valamelyik műhelyt. — A szerelőcsarnokot választottam. A magasfeszültségű elosztószekrényeket szerelik itt. Ezeket a szekrényeket a világ hetven országában ismerik. A gyárnak ugyanis ennyi országgal van kereskedelmi szerződése. S mint megtudtam, a tavalyi exporttervet harminc százalékkal túlteljesítették.

Ebben az évben az új irányítási rendszerrel kísérleteznek. Eddig állítólag sikerrel. Ma már mintegy 250 000 koronát tudnának kifizetni munkásaiknak a tartalékalapból. Persze a nehézségeik sem jelentéktelenek. Hiszen gyártmányaik sikeréhez s egyáltalán a termeléshez 460 szállító cég megbízható együttműködésére van szükség, s bizony ebben az évben elég gyakran akadozik a szállítás. Ugyanis a szállító vállalatok többsége még a régi módszer szerint dolgozik.

Végül itt áll előttem Stefan Duxa, 35 éves villany szerelő. Szőke, magas férfi, a szeme mosolygósán kék. Ö volt az első a gyárból, aki az árvíz sújtotta területre jelentkezett a villamoshálózat, megrongálódott villamosberendezések javítására Utána még valami harmincán jelentkeztek. A szakszervezetiek öt szerelőt választattak ki (közöttük Duxát is), mivel az üzem pillanatnyilag többet nem nélkülözhet. (Audy elvtárs szerint az üzemnek még hatvan szakmunkásra van szüksége.)

— Mi késztette arra, hogy jelentkezzék? — teszem fel a nem éppen szerencsés kérdést. A válasz sem valami eredeti persze, de erről már nem én tehetek.

— Gondolom, ott most minden segítő kézre szűk ség lesz ...

S én megrázom a szerelő segíteni kész kezét.

—n. 1.

A könyvtár sajátos atmoszféráját vagy az első percben megszok ja, megszereti az ember, vagy egyáltalán meg sem érzi. Az első esetben a könyvtár látogatója egy életen át vissza-visszatér ide, a második esetben pedig kár egy lépést is tenni. Hiába ez a pozsonyi Egyetemi Könyvtár íratlan tört vénye.

Az eiőrebocsátott pár szó után ne gondolja senki (különösen akik a könyvtárt nem ismerik), hogy ide csupa könyvmoly és morózus arcú ember jár. Éppen fordítva. A morózusok nem érezték meg az atmoszférát és így saját magukat zárták ki a látogatók köréből. Nem képesek felfogni, hogy a könyvek között kifejlődhet a könyvek iránti szerelem, csak úgy, mint a fiatalok közötti kölcsönös vonzalom, hogy a modern frizurás főiskolások másnap hatra találkát adtak az egyetemen, azután majd Pistához mennek, hogy meghallgassák az új lemezeket, hogy a ruhatáros nénik milyen jól megértik egymást a fiúkkal és a lányokkal, mennyire tartják, szorítják hüvelykujjukat és drukkolnak a fiatalok vizsgáinál, minden vizsgát számon tartanak, hogy némely fiatalember azért jár ide délutánonként csak, mert egész éjjel a jegyzetfüzetek fölé hajolt az i.nternátusi szobában Nem, ezt mind az egyetemi könyvtár sajátos légköre leheli s ezt ők valóban nem is érthetik. Furcsa nekik, hogy az ódon, komoly falak közé máról

ÄZ egyetemi könyvtárhoz illik a fiatalság

holnapra beköltözött a fiatalság minden tulajdonságával, erényeivel és szépséghibáival együtt, a tudás utáni vágyával, a szerelem, barátság utáni vágyával, a ruhatáros nénik meleg, megértő szavai utáni vággyal (hiszen a mama oly messze van), no és persze néha szeleburdiságukkal. De a jő öreg könyvtár a világon mindent megbocsát. Lehet, hogy éppen ezért tér vissza hozzá a ifjúság még akkor is, mikor már rég nem ifjúság többé.

I. SUCHOVÁ Fényképezte : Sugár György