A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-25 / 30. szám
Gombaszög után Mészáros lozsel lelvetcle 9 Vaianogy evroi evre úgy vagyunk az országos dal- és tánc ünnepéllyel, hogy alig fejeztük be, máris készülünk a követ kezőreJPedig az év háromszázhatvanöt napból áll. S ebbő két napot szánunk az országos népművészeti seregszemlére. Ez az jelenti, hogy a gombaszögi dalos-táncos találkozó lelkiismerete: felkészülést igényel, évről évre gondosabb műsoröszeállítást körültekintőbb tömegszervezést, tökéletesebb ellátást. Most még azt hisszük, hogy az idei ünnepségek harminc-har mincötezer főnyi közönsége elsősorban felszabadulásunk 20. év fordulójára jött össze, dallal és tánccal emlékezni a sza badságukért elesett hősökre, a szocializmus húsz évére, a X Országos Dal- és Táncünnepélyre. Letagadhatatlan, hogy van eb ben valami, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogj I Gombaszög ma már Gömörben, Bodrogközben, Csallóközben Mátyusföldön és az Ipoly mentén fogalmat jelent, nem közönséges, nem megszokott, hanem ünnepi fogalmat. Ilyenkor mindig valami újat kap az ember, tehát már előre nyugtalan, milyen megleptésben lesz része, miközben veszi s ruháját, hívja a feleségét, fogja a gyermekei kezét. És valóban mindig kap valami újat, hiszen a rendezőségnek — a Cseinadok Központi Bizotságának — nagyon is érdeke, hogy a húsz-harmincezres tömeg ott a gyönyörű tisztáson, az erdő szegélyezte szabadtéri színpadon évről évre többet kapjon. Ez további kétségtelen oka Gombaszög tömegsikerének. j Ma már ott tartunk, hogy az országos dal- és táncünnepély jelentősége beivódott a köztudatba, hagyománnyá vált ezen a vidéken,] unalmasabb és szürkébb lenne a nyár a két dalos-táncos nap nélkül... S mit lehet mondani az idei műsorról? Dicsérni lehet az elgondolást, amely szerint három fő csoportba kerültek a műsorszámok: az énekesek — itt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Országos Énekkarára gondolunk —, a hagyományos és végül a modern táncosok csoportjába. Tanítóink, mint már korábban Nagymegyeren és Komáromban, itt is kitettek magukért, nagyszerűen szerepeltek, szabadtéri színpadon is bizonyítani tudták a közönségnek, hogy a lelkesedés, a tudás és akarat csodákra képes. Mindenki elismeri már ezt az énekkart, lelkes tapssal jutalmazza fáradságos munkáját, ezért sajnálatos, hogy éppen Gombaszög, a magyar dolgozók országok dal- és táncünnepélye színhelyének közelében a rozsnyói járási iskolaügyi osztály nem vesz tudomást róla, a pelsőoi tanítókat nem engedi el az összpontosításokra. Jó lenne, ha Petro elvtárs, a járási pártbizottság vezetőtitkára utánanézne ennek a dolognak, ki és milyen ember dugja homokba a fejét, hogy ne lássa, ami már hónapok óta van, az Oj Szó és csaknem minden magyar lap cikkezik róla__ ÍA népművészeti műsor, a népi együttesek teljesítménye biztató és rácáfol azokra, akik a népi táncokra koporsófedélet szeretnének szögelni. A rimaszombati, deáki, a lévai, az érsekújvári, a füleki, a kuntapolcai, az abaújszinai és a somogyi táccsoport tagjai üdén, frissen mozogtak, sikert arattak. Számaik ügyesek, ötletesek és kidolgozottak voltak. Csak helyeselni lehet azt a törekvést,'~ámelyet a Csemadok az utóbbi években érvényesít, hogy a tánccsoportok és a vezetőik versengjenek, ki jön ötletesebb, eredetibb és kicíolgozottabb számmal, ki vívja ki magának az élegyüttes tiszteletreméltó címet. Még díjazástól sem riadnék visza, a Ki mit tud?-hoz hasonlóan, bizottsággal döntetném el Gombaszögön, melyik három népi tánccsoport volt a legjobb, kik készültek fel az élegyüttesek közül Gombaszögre a legeredményesebben. A versengés újra fellendítené a népi tánccsoportok tevékenységét, újabb fiatalokat hódítana, s ez már magábanvéve is okos dolog lenne. [Hiszen láthattuk, meggyőződhettünk róla, az idén is, hogy a népi táncoknál nem is annyira a táncokban, hanem abban van a lényeg, ahogyan Füleken, Deákin, Somogyiban stb. összefogja a fiatalokat, programot és szórakozást teremt számukra, finomabbá, kultúráltabbá teszi az életüket. Az énekkari munkát is fellendítené a versengés, majd Gombaszögön a döntő. Érdemes lenne ezen gondolkodni a Csemadok vezetőinek és mindazoknak, akik a magyar kultúra ápolására és fejlesztésére hivatottak! A vendégegyüttesek szerepeltetése helyes. Azt azonban már vitatni lehet, okos dolog-e hatvan-hetven perces műsorral szerepeltetni a vendégegyütteseket? A bratislavai Katonai Művészegyüttes várakozáson alul szerepelt. Úgynevezett modern táncszámai unalmasak voltak. Az elgondolás jó volt, szoktassuk modern dolgokra is a közönséget, a kivitelezés, a gyakorlati rész azonban visszhangtalan maradt. Legyünk ősziaték, a katonai művészegyüttes „Ahol a játék végződik“ című kompozíciójából elég lett volna tizenöt perc is. A „modern“ dolgok valahogy nem illenek bele Gombaszög atmoszférájába. Ha vendégegyüttesnek hatvan-hetven percet adunk, akkor az hivatásos népművészeti együttes legyen. Ez vonatkozik az ukrán és a lengyel együttes vendégszereplésére is, pedig ők népi tánckompozícióval jöttek. Túlságosan hosszan tartózkodtak a színpadon. Hatásosabb és kifejezőbb tett volna fellépésük, ha egy-egy frappáns számmal szerepelnek. A magyarországi vendégművészekkel kapcsolatban annyit: helyénvaló, jónevű, közismert művészek szerepeltetése — Kovács Apollónia, Pécsi Sándor, Tompa Sándor, Béres János és Béres Ferenc jövőre is okos dolog lesz szerződtetni őket, vagy másokat, [Tegyen Gombaszög a nemzeti és a nemzetiségi kultúra találkozója isj csak aztán adjunk színvonalas szerepet a budapesti művészeknek. Történetesen a közismert és nagyrabecsült Pécsi Sándornak szombat este csupán egy ötletben, fantáziában szegény szöveg jutott. Nem lenne módja és lehetősége a Csemadok KB elnökségének évente pályázatot kiírni a gombaszögi műsor összekötő szövegére? A Budapesti Építők Vadrózsák táncegyüttesének műsora nem jelentett különösebb élményt Gombaszögön, ilyen együttesből nagyon sok van Magyarországon is, nálunk is. Talán a Bihari Együttes színvonalasabb és a népművészetet jobban reprezentáló számokkal jött volna, sajnos az utolsó pillanatban lemondta szereplését. Arra kell törekednünk, hogy jövőre a Magyar Állami Népi Együttes látogasson el Gombaszögre! Wgiár napja csak, hogy végétért a csehszlovákiai magyar kul[Sagk túra legnagyobb eseménye, a Gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepély. Még fülünkben cseng a dal, még mindig együtt énekeljük Béres Ferenccel, mi, a közel húszezres tömeg, hogy „Hideg szél fúj édesanyám“ — s már a következő évi találkozóra gondolunk. A népi tánccsoportok gondosan, becsületesen készüljenek újra, hiszen az év háromszázhatvanöt napból áll s ebből csupán két napot szánunk az országos népművészeti seregszemlére. És az a sok-sokezer főnyi édesanya, édesapa, fia-
