A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-25 / 30. szám
A suSicei SOLO gyufagyárban az címűit 20 év alatt 24 499 780 kilométernyi gyufát gyártottak. Tehát ha a gyufákat egymás mellé raknánk, 582-szer érnék át a Föld egyenlítőjét, vagyis B4 szer jutnánk el a Holdra. Ha az itt gyártott gyufásdobozokból 10 X 10 méter alapú piramist építenénk, 9198 méter magas lenne, tehát 30,6-szor magasabb, mint az Eiffel-torony. A gyű fásdobozokból épült 2 méter magas, 0,30 méter széles fal 511073 méter hosszú lenne. 20 év alatt 2210 hektárnyi terület fáját használták fel. Csak Susicében kb. 24,7 milliárd gyufaszál készül évente. Dnbazgyárlás Nem mindennapi szenvedély a cimkegyűjtés A múlt... 182Ö. Scheinost Béla ekkor 12 éves volt. Abban az Időben a gyermekek általában ilyenkor fejezték be általános tanulmányaikat. A kis Béla sem volt kivétel: Bécsbe került ácslnasnak. A szorgalmas fiú végül is megkapta a segédlevelét, és elszegődött Römer István vegyszergyárához. Ez a Römer István 1830-ban megvásárolta egy magyar diáktól, Irinyi Jánostól a foszforos gyufa gyártásának receptjét. Römer műhelyében gyalulták az apró fadarabkákat, az ú. n. „fa-drótokat“. A tulajdonos észrevette a fiatal fiú ügyességét, és rábízta a gyaluló-részleg vezetését. Scheinost elvállalta és először egyedül, majd 12 munkással megkezdte a munkát. 1836-ot írtak, s a kis Bélából 22 éves legény lett. Hogy senki ne tudja meg a gyufafejecskék készítésének titkát, ezért Römer felesége otthon, a konyhában keverte a csodálatos masszát, és már készen küldte a gyárba. A keverésnél csak a szolgálólány, a Laznlkban (Olomouc mellett] született Urbancová Marle segédkezett. Hogy, hogy nem, Marie és Béla megszerették egymást, s 1938-ban elhatározták, hogy elhagyják Bécset, s a fényűző várost felcserélik Scheinost kis szülövároskájával, Suőicével. A jegyeseket Béla nagybácsija, Majer bácsi vette pártfogásába, s együtt kezdték el a gyufagyártást. Marie a konyhában főizte a „masszát“, Béla pedig a nagybácsival a „fa-drótokat“ faragta — egyelőre csak késsel. A kész gyufából egyforma kis kötegeket készítettek, s úgy - árulták a környékbeli családoknak, vagy a vásárokon. Akkor még gyufaskatulya nem volt, mert a gyufát bármihez dörzsölték, meggyulladt. A kis „gyár“ növekedett; már az egész rokonság dolgozott, Béla pedig megnősült. Majer bácsi háza két család számára kicsi volt, így hát Béla elhurcolkodott András bátyjához. Alighogy elkezdte a munkát, ismét hurcolkodnia kellett. A környék lakosságát szüntelenül a tűzvész gondolata nyugtalanította. Nem csoda, hiszen még mindenkiben elevenen élt a nem is oly régi tűzvész emléke, amikor is SuSice nagy része leégett. A főtéren állt egy magányos, leégett ház, ablakok, tető nélkül. Scheinost kibérelte. Ideiglenesen megjavltgatta, s — immár harmadszor — dolgozni kezdett. De az emberek féltek a tűztől. Nagyon féltek. Olyannyira, hogy Scheinost kénytelen volt a város falain túl letelepedni. Kibérelte Mosser János házát, s a házaspár néhány munkással, néha napi 20 órás munkaidővel, végre megkezdte a gyufa gyár tását. S itt kezdődik a sugicei gyufa története — 1839-ben! A hírnév gyorsan elterjedt; egész Prágáig szállították a gyufát. De Scheinost nem volt Jó üzletember. Saját pénze alig volt, s a bevétel nem fedezte a kiadást. Kénytelen volt nagy kamatú [ 30—40 %) kölcsönt felvenni. Ennek ellenére az üzem bővült, a hírnév növekedett. Garmadával jöttek a megrendelések, még a távoli Törökországból is. Scheinost ezt nem bírta pénzzel; végül Fürth Bernát kereskedő segített rajta. Nemcsak pénzt, de hitelt és nyersanyagot is kölcsönzött, A török rendelést gondosan elkészítették, el is küldték, de a pénzt — soha nem kapták meg. A török megrendelő ugyanis éppen csődöt mondott. És Scheinost ott állt pénz nélkül, egy csomó adóssággal a nyakén. Ismét Fürth segít rajta. Újabb hitelt ad, új nyersanyagot, s később felajánlja, hogy Scheinost az adósságot gyufával fizesse vissza. Ám a pihenést nem ismerő embert már ez sem húzza ki a csávából. Ekkor
