A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-25 / 30. szám
3Pr*r, ■'S fi zólynml Erdéizetl Főiskola három hallgatója ...és a jelen 2aloudek elvtárs, az üzem egyik vezető személyisége vezet végig a gyáron. Lelkesen és nagyon előzékenyen magyarázza a termelés folyamatát — nem felejt ki semmit, mindenre felhívja a figyelmet. Kér deznék is tőle valamit, de nem merek. Félek félbeszakítani a magyarázás fonalát. A csomagolőban végül is bátortalanul kérdezem meg, hogyan teljesítik a félévi tervet? — Épp most, ebben a pillanatban 99,8 százalékra. — Ezt honnan tudja ilyen pontosan? — Ma június 30. van. Ez a félév utolsó napja, hát most nagyon figyeljük a tervteljesítés grafikonját. De délutánra meglesz a 100 százalék! Ez biztos! Nem merem megkérdezni, hogy ez a száz százalék miért nem volt meg előbb. De úgy látszik leolvasta arcomról a „belső monológot“, és azonnal folytatta: — Ugyanis kevés az emberünk. Jelenleg 16-tal kevesebb, mint amennyire szükség van. Felvettünk ugyan húsz fiatalt nyári társadalmi munkára, de bizony még ez is édes-kevés. A szomszéd községben levő fűrésztelep úgylátszik jobban vonzza az embereket. Mindezek ellenére a gyárban kitűnő munkások dolgoznak: májusban pl. 212 munkást tüntettek ki. Tizenhét kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád elmért — ez 130 ember, — ebből a elmet 12 már elnyerte. Hogy csak egynéhányat említsek: Malá elvtársnő, Srámek elvtárs, Bachanová elvtársnő, aki napi normáját átlagban 102 százalékra teljesíti. A SOLO gyufagyár másik részlege Lipnlkben van. Érdekes újítást vezettek be: a hagyományos negyvenöt milliméteres gyufaszálat harmincnyolc milliméterre rövidítik. Ezzel szinte hihetetlen összeget takarítanak meg: egy termelési vonalon 200 ezer koronát évente. Llpníkben tavaly okFürth társtulajdonosságot ajánl Scheinostnak. Az üzem a város másik végére hurcolkodott, s már-már úgy látszott, hogy Scheinost felett mégiscsak felragyog a szerencse csillaga. Fürth azonban 1843-ban szerződést Irat alá Scheinosttal, hogy a gyár technikai részlegét vezeti majd, s hogy a családtagok közül senki nem léphet be a gyár kapuján. Ugyancsak aláíratja vele, hogy ő felelős az áru minőségéért, és bármilyen károkért, melyek a termelésben előadódnak. S a régi tulajdonos heti 40 forintért dolgozott az általa megalapított gyárban. 1855-ben Scheinost munkájáért a gyár tulajdonosa, Fürth Bernét kapja meg az „Aranykereszt“ érdemrendet. Ugyanekkor megszerzi a svéd biztonsági gyufa gyártásának Jogát. Scheinost látja a virágzó üzemet, amelynek jó híre az ő 40 aranyas fizetésétől függ, míg Fürth — akinek a gyufagyártáshoz semmi köze — vágja zsebre a nagy hasznot. Ezért Scheinost legidősebb fiát, Bélát akarja bevonni a gyufagyártás tudómé nyába, ám ezt a szerződés tiltja. Végül is 1865-ben szakít Fürthtel, s klbérli a kocsmát. Itt kezdett el dolgozni újból, 20 munkással. A most már gazdag üzleti tapasztalattal bíró Scheinost rohamosan bővíti üzemét, és sikerének fénykorát 1883-ban éri el, amikor már három fia is itt dolgozik. A munkások száma lassan eléri a hatszázat. A gyújtófejecske keverékének titka mind Scheinostéknál, mind pedig Fürthőknél apáról fiúra szállt. A keverést maguk a gyár tulajdonosai végezték. Mindkét gyáros halála után a fiúk vették át a vezetést. Egymástól függetlenül dolgoztak, míg végül 1903-ban a környékbeli gyárakkal karöltve megalapították a SOLO társaságot, s ezzel a két gyáros üzleti harca végleg befejeződött. Emiékctmkék tóber 1-én az egész berendezést 38 mm-es gyufa készítésére állították át. SuSicéban csak egy termelési vonalon, mert a többi gyufát kivitelre szánják. Az utolsó folyosó legvégében üres dobozok hevernek a földön, egy egész halom. Gondoltam: ez lesz a selejt. Mindjárt belém szállt a rosszmájúság szelleme s nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem: A napi termelésnek kb. hány százaléka selejt? Zaloudek elvtársat nyilván megleptem. {Na, most bújik ki a szög a zsákból. Most megtudom, miért ez a nagy iram, hogy meglegyen a félévi 100 százalék. J — Nálunk selejt nincs. .Ezek ugyanis csak üres dobozok. A jobbakat kiválogatjuk és kézzel töltjük, a rosszabbakat pedig újra összerakjuk és átragasztjuk ugyancsak kézi erővel. S bevezet egy kis oldalajtón. Valóban, szorgos kezek javítgatják a félresikerült dobozokat. üjból szóbakerülnek a társadalmi mun kát végző fiatalok. Három közülük a zólyomi Erdészeti és Faipari Főiskola hallgatója. Lukáőová Éva és LepieSová Eva a dobozok ragasztásánál, Tróják jozef pedig a töltésnél dolgozik. Mindhárman ez idén végezték el az első évfolyamot, s most hat hétig itt dolgoznak majd rendes fizetésért. Nézzünk csak meg egy doboz gyufát! Semmiség az egész — aki gyártását nem látta, el sem tudja képzelni, hogy egy ilyen kis doboz gyufa elkészítésére mennyi gondot kell fordítani. Gyártása érdekes, lebilincselő. A SOLO gyufagyár termékeit ismerik széles e világon, Európában, Ázsiában, Afrikában s a csendes-óceáni szigeteken egyaránt. PRÄFI MÁTYÁS
