A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-12-26 / 52. szám
s abban mesterkedett, hogy valami közeit erdőbe meneküljön, Efigeniával és mind a többiekkel együtt elfogták, és a faluba vitték. Es ekkor nagy csapat fegyveres ember kíséretében kijött a városból Lisimaco, ki abban az esztendőben Rhodosnak legfőbb bírája volt, és Cimonét valamennyi bajtársával együtt börtönre vetette, mivelhogy Pasimunda, ki eme dolognak hírét vette, ennek miatta panaszt emelt Rhodos szigetének tanácsánál. Eképpen veszítette el Efigeniáját a szerencsétlen és szerelmes Cimone alighogy megnyerte, és anélkül, hogy egyebet kapott volna tőle néhány csóknál. Efigeniát számos rhodosi hölgy vette gondjaiba, és vigasztalta rész szerint elfogatásán érzett bánata, rész szerint a viharos tengeren szenvedett hányattatása miatt; és eme hölgyeknél maradt mind a menyegzőjére megszabott napig. Cimonénak és bajtársainak, mivel előző napon visszaadták szabadságukat a rhodosiaknak, elengedték a halálbüntetést, melyre Pasimunda ' mindenáron ítéltetni akarta őket, és életük fogytáiglan tartó börtönre ítéltettek: a börtönben pedig, mint képzelhető, fájdalomban sínylődtek és reménytelenül, hogy valaha még boldog nap virrad rájuk. Pasimunda pedig minden erejével sürgette a készülődést a menyegzőre, de a sors, mintha csak megbánta volna ama csapást, mellyel Cimonét oly hirtelen sújtotta, megmenekülése okából újabb fordulatot hozott. Volt Pasimundának egy öccse, korban ugyan fiatalabb nála, jelenségben azonban méltó párja, kinek neve volt Ormisda. Ez már rég ideje abban fáradozott, hogy feleségül nyerje ama városnak bizonyos szép és előkelő leányát, kinek neve Cassandra volt, kit is Lisimaco forrón szeretett; de házassága különb-különbféle okok miatt több ízben füstbe ment. Nos, mikor Pasimunda meggondolta, hogy menyegzőjét nagy pompával kell megülnie, legjobbnak vélte, ha nyélbe üthetné, hogy Ormisda ugyanaz napon tartsa menyegzőjét, hogy ne terhelje mégegyszer a költség és az ünnepség; miért is Cassandra szüleivel újból tárgyalásokat kezdett, és ezeket sikerre is vitte, és öccsével egyetértésben elhatározták, hogy Ormisda ugyanaz napon veszi feleségül Cassandrát, melyen Pasimunda menyegzőjét tartja Efigeniával. Mikor Lisamaco ennek hírét vette, fölöttébb megszomorodott, mivel látta, hogy reménysége elveszett, holott abban bizakodott, hogy ha Ormisda nem veszi el a lányt, akkor ő bizonyosan megkapja. De okos ember lévén, bánatát magába rejtette, és törte a fejét, miképpen akadályozhatná meg, hogy ez megtörténjék: de semmi egyéb módját nem látta, mint azt, hogy elrabolja a lányt. Ezt pedig könnyűnek gondolta ama hivatalálnál fogva, melyet viselt, de sokkal becstelenebbnek is vélte, mintha nem viselte volna azt a hivatalt; mégis hosszas fontolgatás után a szerelem könnyen legyőzte a becsületét és elhatározta, hogy akármi történik is, elrabolja Cassandrát. Es midőn arra gondolt, kit vegyen maga mellé társul ennek véghezvitelében, s miképpen hajtsa végre a dolgot, eszébe jutott Cimone, kit bajtársaival egyetemben börtönében tartott, s úgy gondolta, hogy Cirnonénál jobb és hűségesebb társra eme dologban szert nem tehet. Miért is következő éjszakán nagy titokban felhozatta a szobájába, s eképpen adta fel neki • a szót: — Cimone, valamint az istenek jóságos és nagylelkű adományozói az emberek javainak, akképpen nagy ügyességgel próbára vetik azoknak virtusát, s kiket minden sorsokban szilárdnak és álhatatosnak látnak, azokat a legmagasabb jutalmakra méltónak ítélik, mint mindenkinél derekabb embereket. Ök a te virtusodnak csalhatatlanabb bizonyságát kívánták, mint aminőt mutathattál volna atyád házának négy fala között, kinek mérhetetlen gazdaságát ismerem; és mindenek előtt a szerelemnek hegyes ösztökéjével, mint hallottam bárgyú állatból emberré nemesítettek: annak utána kemény sorscsapásokkal mostan pedig gyötrelmes börtönnel próbát kívánnak tenni, vajon most másképpen érzel-e, mint akkor midőn rövidke ideig élvezted meghódított zsákmányodat. Ha pedig ugyanazonképpen érzel, akkor soha oly örömet nem adtak neked, mint aminővel most készülnek megajándékozni, ezt pedig^értésedre adni kívánom, hogy megfogyatkozott erőidet visszaszerezzed, és újból bátorságra kapj. Pasimunda, ki oly igen örvendezett balsorsodon, és oly buzgón szorgalmazta kivégzésedet, hanyatt-homlok siet megtartani menyegzőjét a te Efigeniáddal, hogy e réven élvezze a zsákmányt, melyet a szerencse jókedvében előbb neked adott, annak utána pedig haragjában hirtelen elvett tőled. Magamról tudom, hogy ez bizonyosan mennyire fáj neked, ha oly szerelmes vagy, mint hiszem, mivelhogy az öccse, Ormisda, éppily méltatlanságot akar elkövetni ellenem Cassandra miatt, kit a világon mindennél jobban szeretek. Es úgy látom, hogy a sors semminemű utat-módot nem hagyott számunkra, hogy eme roppant méltatlanságot és csapást elkerüljük minthogy szívünk és karunk virtusával, karddal és kézben utat] vágunk magunknak, hogy megszöktessük kedveseinket, te immár másodszor a tiédet, én pedig az enyémet először; miért is, ha szíved gondja, nem akarom mondani, hogy szabadságod, mely kedvesed nélkül ugyan keveset ér neked, hanem kedvesed visszaszerzése, hát akkor ezt az istenek kezeidbe adták, hahogy velem tartasz vállalkozásomban: Eme szavak egészen eloszlatták Cimone csüggedését, és nem sokat tétovázott a felelettel, hanem szólt: — Lisimaco, sem vitézebb, sem hívebb bajtársat nálam nem találsz e vállakózásra, ha ugyan elérem vele azt, miről beszélsz, s ezért legjobb belátásod szerint mondd csak, mit kell tennem és majd meglátod, mely csodálatos bátorsággal elvégzem azt, F elelte erre Lisimaco: — Mához három napra költöznek az új asszonyok férjük házába: oda tehát mi, te magad fegyveres bajtársaiddal, s magam is néhány megbízható emberemmel estefelé behatolunk, az asszonyokat a vendégsereg közepéből elraboljuk, s elvisszük valamely hajóra, amelyet titokban fölszereltettem:, közben pedig mindenkit levágunk, ki ellenszegülni merészelne. Cimonénak tetszett ez a terv, s, mind a megszabott ideig csendben várakozott börtönében. Hogy pedig a menyegző napja elérkezett, fényes és nagyszerű volt a lakodalom, s a két testvér házának minden zugát betöltötte a hangos vidámság, Lisimaco, minekutána minden szükséges dolgot előkészített, Cimonét és bajtársait s hasonlóképpen a maga bajtársait, kik valamennyien fegyvert viseltek ruhájuk alatt, előbb áradó szavakkal lelkesítette tervének végrehajtását, s midőn az időt elérkezettnek látta, három csapatra osztotta őket, és ezek közül az elsőt nagy óvatosan leküldötte a kikötőbe, hogy senki meg ne akadályozhassa a hajóra szállást, mikor arra kerül a sor, a másik kettővel pedig Pasimunda házához vonult, s egyiket a kapuban hagyta, hogy senki őket be ne zárhassa s távozásukat meg ne gátolhashassa, a harmadik csapattal pedig Cimonéval együtt, felment a lépcsőn. Midőn pedig abba a terembe értek, melyben az út asszonyok számos más hölgyekkel egyetemben, már asztalnál ültek az ünnepi lakomán, előrenyomultak, földre döntötték az asztalokat, ki-ki fogta maga kedvesét, általadta bajtársainak karjaiba, és parancsolták, hogy nyomban vigyék őket a készen várakozó hajóra. Az új asszonyok jajveszékelni és sikoltozni kezdtek, s hasonlóképpen a többi hölgyek is, és hamarosan az egész házat felverte a lárma és jajveszékelés. De Cimone és Lisamaco és bajtársaik kardot rántottak, miközben semmi eU 'lenállásra nem leltek, mivel mindenki utat nyitott nekik, s eljutottak a lépcsőkig; és amint azon felfelé haladtak, szembe jött velük Pasimunda, ki a lármára jurkósbottal kezében kirohant, akkor Cimone nagy vitézül fejen sújtotta, és fejét kettészelte. Pasimunda pedig holtan rogyott lábai elébe. A szerencsétlen Ormisdát, ki bátyjának segítségére sietett, Cimone ugyancsak egy csapással megölte,— s még néhány férfit, kik hozzájuk akartak férkőzni, Lisimaco és Cimone bajtársai megsebesítettek és visszavertek. Akkor pedig távoztak a vérben úszó házból, melyet fölvert a lárma, a sírás és a jajveszékelés/ és akadálytalanul zárt rendben, zsákmányukkal együtt eljutottak a hajóhoz, melyre is föltették a hölgyeket, s maguk is fölszállottak minden bajtársaikkal egyetemben; és miközben már a part megtelt fegyveres hadinéppel, mely a hölgyek megszabadítására jött, ők vízbe merítették az evezőket, és ujjongván nekivágtak útjuknak E s megérkezvén Krétába, ottan számos barátaik és rokonaik örömmel fogadták őket; annak utána feleségül vették a hölgyeket, nagy lakodalmat csaptak, s boldogan élvezték zsákmányukat. Ciprusban és Rhodosban sokáig nagy volt a forrongás és a lázongás eme cselekedetük miatt. Végezetül mindkét helyen közbenjártak barátaik és rokonaik, és kieszközölték, hogy rövid számkivetés után Cimone Efigéniával megtérhetett Ciprusba, és hasonlóképpen Lisimaco Cassandrával visszatérhetett Rhodosba, s annak utána mind' a ketten még nagy időn által vidáman és boldogan éltek szülőföldjükön feleségükkel, Eordította: REVAY JÖZSEP ÍZ
