A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-12-26 / 52. szám
Sí, 0iftgj/*g/*rze/fe%/ef Modern csehszlovák filmművészet Sz utóbbi esztendőben lassú, eleinte — legalábbis nemzetközi viszonylatban — szinte észrevétlenül zajló folyamat eredményeként került a csehszlovák film a modern filmművészet élvonalába. Még a lengyel filmgyártás, — amely Wajda Kawalerowicz és a tragikus hirtelenséggel elhunyt, nagyszerű Műnk néhány remekműve után a (remélhetőleg csupán átmeneti) megtorpanás korszakát éli — Csehszlovákiában esztendők óta izgalmas eszmei és művészi megújhodás légkörében dolgoznak a stúdiók. Az évi harminc-negyven mű között mindig akad jónéhány olyan film, amely hazai és külföldi' elismerést arat. Prágában már bizonyos ideje ismét feszült várakozás fogadja egy-egy új film premierjét — a csehszlovák film közéleti ihletésű művészetté lett, a szó legjobb értelmében, s méghozzá azóta lett azzá, amióta határozottan megszabadult a bénító dogmák sémáinak uralmától. Ennek az „új“-nak az indulását nem egy vagy két név jelzi: egy egész sereg új nevet kellett megtanulni. 1963-ban Cannes-ban a zsűri különdíját nyerte Vojtech Jasn^ rendező „Amikor a macska jön“ című színes-zenés vígjátéka, amely mellett, hogy briliáns ötletességgel, egészen újszerű technika felhasználásával állította a színek dramaturgiáját a mondanivaló szolgálatába — „még szívhez szóló, őszinte tisztaságú humánumával, aranyos-meleg humorával, lírával átszőtt iróniájával is messze kimagaslott a hasonló jellegű produkciók átlagából ... Még ugyanebben az esztendőben, Moszkvában Jan Kadar és Elmar Klos „A halál neve Engelchen“ című filmje nyert aranyérmet — s a következő nyáron, a tavalyi Karlovy Vary-i fesztiválon ugyancsak Kadar és Klos izgalmas művészi kísérletet és pozitív politikai hatást jelentő „Vádlott című filmje kapta a nagydíjat. A „Vádlott“ — igen jellemzően — hosszú hónapokig kavargó szenvedélyes vitát váltott ki a sajtóban és a közönség körében egyaránt. Főhőse egy vállalati igazgató, aki azért kerül börtönbe, mert terv-határidejét feltétlenül és bármilyen eszközökkel teljesítenie kellett — tehát prémiumokkal, mindenféle egyéb módszerrel sürgette a fontos erőmű-építkezést. Azaz, a cél érdekében áthágta a bürokratikus rendelkezések egész sorát. Amikor a vádlottak padjára kerül, mindazok, akik a gyors határidőt kijelölték, akik védelmet ígértek, „ha valami baj lenne“ — benne hagyták a pácban .., amely nem elég súlyos akkor, ha a bírák önös érdeket látnak a jogtalanult kiutalt prémiumösszegek mögött, s nem elég enyhe (csak a teljes felmentést fogadná el!), ha elismerik szubjektív becsületességét. A börtön súlyos vasajtaja becsapódik h vádlott mögött. így végződik a film, amelynek teljes játékidejét a tárgyalás tölti ki, lenyűgözően eleven dialógusok-. kai, hivalkodástól mentes, szinte észrevétlenül maradó operatőri munkával. A „cinema verité“ munkamódszere egyébként is mechanikus átvétel nélkül, sajátosan asszimilált módon érvényesült jó néhány csehszlovák filmben. Jó példa erre a „Joseph Kilian“ című mesteri rövidfilm — Pavel Juraőek és Jan Schmidt fiatal rendezők alkotása, amely az 1964. évi oberhauseni fesztivál nagydíját nyerte el, s amely mintegy húszperces játékidőbe sűrítve, a mai Prágába transzponálja Kafka Joseph K-jának alakját. Abszurd helyzeteit, döbbenetes erejű jeleneteinek legtöbbjét valóságos környezetben forgatták. A film elején, amikor Joseph K. — kezében egy macskával, a prágai járókelőktől a „macskakölcsönző vállalat“ telephelye után érdeklődik — az utca emberei egymással vitatkozva küldözgették a szereplőt egyik saroktól a másikig, s rejtett kamerák lesték el a hitetlenkedés nélkül segíteni kész, tanakodó emberek arckifejezését__-De „valóságos“ szereplők vártak Joseph K.-val együtt végtelen hosszúságú ideig egy Hivatal előszobájában is, ahol az ajtó mögött idegesítően, fültépően csengett a telefon. És valóságos hivatali várakozók tódultak a Joseph K.-t játszó színész után, aki feltépve az ajtót, a többiekkel együtt — egy üres szobában találja magát. A kamera végigpásztázza az arcokat, amikor Joseph K. szinte robbanó dühvei, hirtelen mozdulattal kitárja az ablakot a dohos, üres hivatalfőnöki szobában, s amikor mindenki egyszerre pillantja meg: az ablak mögött nem levegő, napfény, élet árad, hanem téglafal áll, közvetlenül az üveg mögött. A hatás leírhatatlan. JuraCek és Schmidt a kafkai atmoszférát a filmnyelv hallatlanul szuggesztív, egyéni alkalmazásával teremtik meg — (Orson Welles „Per“ című filmjével egy időben, arról nem is tudva). Kafka világa egyébként is erősen hat az új Csehszlovák filmművészetben: Zdenek Brynich „Az ötödik lovas a félelem“ című lélektani drámáján kívül, amely egész látásmódjában, képi. atmoszférájában Kafka-hatást jelez, jó néhány más film is magába olvasztotta, feldolgozta és kifejezte — persze bizonyos természetszerű eltérésekkel — a kafkai életérzést. Természetesen a megújult, és egyre nagyobb sikereket arató csehszlovák filmművészet rangját nemcsak a drámai, hanem a vidámabb műfajokban elért eredmények is jelzik. A „Fekete Péer“, a „Limonádé Joe“ visszatérést jelentenek a „Milliomos úr szerelme^“ című egykor világsikerű, fanyar humorú, idézőjeles hangvételű szatíra hagyományaihoz a „Nyári intermezzo“ a musical műfaj újfajta alkalmazására tett sikeres kísérletet. Egyre több fajta, egyre színesebb a termés: a csehszlovák film ma világszerte jogos várakozást és figyelmet kelt. GESZTI PÁL SZEMJONOV KIRSZANOV l Nem adom... A világot, e földi világot nem adom, nem eresztem el én —* enyémek a kertek, a lápok, a kunyhó és a pálma enyém; forgószelek, ó délibábok s te sztyeppel, tengeri tág vidék, sebes ár, vad aszályok — az életem itt e világ; a sötét, a kihalt kicsi utcák, a szerelmek, a búk, a bajok, s ez a lét, betegágyba ha csukják, s egy ital víz az óhaja csak! A tejúti vidéket, a tágat, meg a szűkét, az otthonokét, nem eresztem el én a világot, nem adom, nem adom oda még4 Szép délibáb, oltsd el a fényed, forgószél, szállj tova bár, ringass el éjszaka, ölj meg, temess az öledbe, halál; de csillag-övén atomoknak, vagy csillag ormain épp, napom, ébressz föld újra, lobogtass, riassz te föl, emberi lét! Ö, vedd el a jót meg a rosszat és vedd a havat meg a hőt, feledje a torkom a szomjat s markom a jó vezetőt, — mind vedd el s add nekem újra, azután vedd vissza megint, és vess e világba vidulva, ha az új nap reggele int, ide csak, hol a búcsú találkát ígér s csupa arc, csupa név a világ, hol a holnap csodát ad s lobogók vörös erdeje ég, hol a fürge folyó kikötőért buzog, és magokért a határ, hol a kezdetekért van a jó vég, hol az életem otthona vár. Garai Gábor - fordítás* 9
