A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-12-26 / 52. szám
„Melyik is Franciaország legnagyobb kikö„Vajon ki következik? tője? Aki tudja, jelentkezzék!“ rájuk Molnár Zsuzsanna nevelőnő, a kísérőnk, félreíordul, nehogy meglássák nevetéssel (küzdő arcát. Leül az egyik ágy szélére, lázmérőt vesz elő s a kuncogó fiú hóna alá dugja. A polcok telis-tele élelemmel. Körte, alma, dió, mákos-, lekváros-, túrós kalács, igaza van Marosinak, ezt a készletet nem lehet könnyű elfogyasztani, ehhez kollektív erőfeszítés kell, sőt, úgy látom az is kevés, így aztán a hazai gyümölcs sokszor a szputnyikot, interkontinentális rakéták, űrhajóik szerepét kénytelen betölteni. — Minden gyerek kapott már két-három csomagot — jegyzi meg a nevelőnő —, holott az itteni ételporciókat sem mérik szűkén. Mit csinálhatunk? — tárja szét a karját kedvesen mosolyogva. Elköszönünk a fiúktól, mielőtt azonban (kilépnénk, egyikiik utánunk szól: — Tanító néni, kérem ... ! — Tessék, Marosi. — A Szabó Elli azt mondja, hogy már a százat veri... — Micsoda ... ? — ... hogy már ki lehet venni a lázmérőt, mert már a százat veri. A legszebb ajándék A vitkovicéi üzem négy épületet bocsátott a gűtai gyermekek rendelkezésére. Központi fűtéses meleg szobák és folyosók, tantermek és mosdók, tiszta. Molnár Zsuzsa a kis beteg lázát méri tágas étterem, stb. A szobák három, il- igen, ez a legszebb ajándék: a szeletve négyágyasak. retet. Ezért nem láttam a kunCicei üdü-Hat tanító, kilenc nevelő, öt segéd- lőközpcotban sápadt, meggyötört-arcú nevelő, egy mosónő, egy varrónő, gyermeket, nem hallottam sírást és pahiánytalan konyhaszemélyzet (az üzem riaszt. alkalmazottai) gondoskodik a száznegy- — Mikor volt itt az édesanyád? venhat gútai gyerekről. A legszkeptiku- — Tegnap. Elhozta a babámat. sabb látogató is hamarosan megállapít- — Nekem a múlt héten. Elhozta a hatja, hogy a gyerekek anyagi ellátása, mackómat. élelmezése, az egészségügyi gondosko- — Nekem édesapám volt itt. dás, a tanítás és a nevelés igényes és — Nekem mind a ketten. Hoztak egy megfelelő. , izé ... egy nagy-nagy táska kalácsot. De ez még nem minden. Mindezt egy És így tovább. Itt minden gyermeket jól ellátott árvaház növendékei is meg- meglátogattak már a szülők legalább kaphatják. Voltam is már ilyen árva- kétszer, házban. — Mi tehát a különbség a kettő kö- Majd jobban összehúzódnak zött? ' A vitkovicei Vasmű üdülőközpontja És hordja a posta a levelet Gűtára: és Gúta között kb. háromszáz kilómé- „Édes szüleim, nagyon jól érzem itt ternyi a távolság. A Gútán élő, árvíz- magam, egészséges vagyok, de ugye sújtotta szülőknek, bárki elhiheti, ren- karácsonyra hazamegyek?... get eg most a gondjuk-bajuk, hiszen „Édesanyám, karácsonyra szeretnék, sokan még mindig rokonoknál, ismerő- hazamenni, mert mindenki hazamegy sökuél laknak, építkeznek: új otthont innen, azt mondják, ugye, hazamehekell teremteniük. tok ... ? Azonban sem a távolság, sem a gond „ Ugye, a karácsonyt már otthon töl- és munka nem akadályozhatja meg töm, édesanyám... ? őket abban, hogy gyermekeiket meglá- „Karácsonyra hazavisztek, ugye? fogassák. „Karácsonyra csináljátok meg a há-Ez csak természetes, mondhatja va- zat, mert haza akarok menni hozzálaki. tok ...” Igaza van: ez a természetes. Én vi- „..karácsonyra, édesanyám...” szánt ismerek szülőt, nem is egyet, aki „ ... karácsonyra ...” egy fél évig nem látogatta meg a lak- — Azt hiszem, valamennyien hazahelyétől alig másfél kilométernyire fék- mennek az ünnepekre. A szülők tegnap vő árvaházba helyezett (!) gyermekét. Nem, a kunöiceí üdülőközpont nem „Aki akar, duplát is kaphat“ — így a sza„poggyász-megőrző”. Szeretet övezi az kácsnő“ itt élő gyerntekeket. Kétféle szeretet: a társadalom gondviselésben megvalásu - 16 szeretete és az a másik, amely ott van a havonta kétszer-háromszor Vonatra ülő, hajszolt, fáradt szülők szívében. „Szép ajándékot vivén szívükben magukkal ...”
