A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-12-19 / 51. szám
Fejes István Siab6 József Hornyák János A téli ködben nem sokat látni a faluból. Ám annál többbet megtudhatunk lakóiról, mert Ilyenkor több Idő Jut a beszélgetésre, könnyebben nyílik a terméssel telt kamra a vendég előtt s a szilva és szőlő is folyadékban kerül az asztalra, melytől feloldódnak a nyelvek. Az Iskolában találtukba fél falu népét, pontosabban az anyákat és gyerekeket s a kultúra zászlóvivőit. A férfiak nagyobb része a söröspohárnak hódolt a kocsmahelységben vagy még nem érkezett haza távoli munkahelyéről. Az iskolában a Csemadok évzáró volt, a kulturális munkáról adtak számot. Késve érkeztünk s mintha csak Jelenlétünkkel hoztuk volna zavarba a falubélieket, elmondtak még néhány verset s a gyűlést berekesztették. De az est még tovább folyt a szomszéd teremben zene- és nótaszó mellett. Beszélgetünk, vitatkozunk, hol Szabó Jóskával, hol Fejes Istvánnal, a Csemadok elnökével. Ha egyáltalán lehet ott beszélgetni, ahol a ics János vérbeli cigányprímás bandája hegedül. — Hogy maguk milyen szépen tudnak muzsikálni — dicsérem — őket. — jaj, uram, hallott vóna ezelőtt pár évvel — villant meg Radies Jancsi szeme. Akkor még lehetett muzsikálni, volt értelme. De manapság? Már a vonóm is elfelejtette, hogy milyen a százkoronás, oly rég nem húztak pénzt bele. Nem ér ez, uram semmit sémi A fiatalok vígan járják a táncot. Már aki eljött a teaestre. Nekem kevésnek tűnt a tízpárnyl fiatal a hétszáz lakosú községben. Meg is kérdeztem a mellettem ülő Szabó Józsefnét, hogy hol vannak a többiek. — Milyen többiek? — néz rám meglepődve. Itt vannak mind. Sőt még egy lány Is jött a szomszéd községből a mai estére. — Na, mondom, Itt az egyke lett az úr a háznál. —Egyke vagy nem egyke, azt csak mi tudjuk, anyák, hogy mit Jelent a világra hozni és felnevelni a gyereket — jegyzi meg a vendéglátó illemével. A bátkalak dicséretére váljék, hogy ha kevés Is a fiatal, de annál szebbek. Itt van a két Csík lány Márta és Irénke. Azt mondják róluk, olyanok mint a gyöngyszemek. Igen, olyan egyformák, hogy nehéz megkülönböztetni őket. Ott ül köztük egyiknek a vőlegénye, csak aztán esküvőre menet össze ne tévessze a menyasszony jelöltet a sógornővel. Vagy Itt van a mindig mosolygó Breznal Júlia, jó, hogy el nem kopik a legények karján, egyik a másik után viszi a táncba. De Bátkán az öregek sem maradtak szégyenben. Fejes István szép sorjában felkéri az asszonyokat, mintha ez kötelessége lenne egy Csemadok elnöknek. S amikor Lukács Zoltán perdült táncba, a fiatalok csak bámultak, hogy mi van a lábában ennek az embernek. — Ahogy ez a Zoli Járja a csárdást, úgy senki sem tudja a környéken — súgja egy falubeli a fülembe. — így folyik az ünnep, s mire 'a hangulat tetőfokára hág, bemelegszenek az emberek, az Idő éjfélre Jár s a vendégnek útra kell kellnle. — Ráérnek még — marasztalnak az emberek. Vagy valami nem tetszik minélunk, hogy Ilyen hamar elmennek? Igaz, nem tudtuk gazdagon megvendégelni, amit adtunk, azt szívből adtuk — mondják a bátkalak az autóhoz kísérve. — S nekem lenne még egy kérésem, mielőtt elmennek, fordul hozzánk Fejes István. — Csak annyi, hogy azért valamit rólunk Is írhatnának az újságban. Csak azt ne említsék meg, hogy vita nem volt a gyűlésen. — De ha az Igazság ez, miért hallgassuk el? — Na és, hazudni nem lehet? Hamarább megégeti ma a nyelvét az ember, ha Igazat mond, mintha lódít egyet — mondja Fejes fennhangon, amire mindenki nevetni kezd. Szégyen Ide, szégyen oda, Fejes kultúrtárs, az Igazság az kikiván-Radics János Lukács Zoltán Cslk Irénke és Cslk Márta Breznal Jolán Zúzmara, Ábrahám Márton felvétele kozlk. Az pedig abban van, hogy nem csupán a vitán múlik egy szervezet tevékenysége. Mert van úgy, hogy az évzárón ezt-azt öszszebeszélnek az emberek s év közben nem tesznek semmit sem, Bátkán, habár nem volt vita, a Csemadok Jól dolgozott. Pedig kultúrház sincs a községben, ahol a fiatalok összejöhetnének, vagy a lelkes szlnjátszócsoport egy-egy előadással fellépne. Hiába kopogtatnak a hivatalok ajtaján kérvénnyel, nem engedélyezik a bátkalaknak, hogy kultúrházat építsenek. Pedig ezek a dolgos emberek megérdemelnék, hogy nagyobb gondot fordítsanak a község fejlesztésére. A bátkalak tenniakarását ml sem bizonyltja Jobban, mint az évzárógyűlésen elfogadott kötelezettségvállalás: 1. A községünkben épülő kilencéves magyar Iskola felépítésénél ledolgoznak száz brigádórát. A férfiak a földmunkákban, az aszszonyok pedig az ablakok és ajtók tisztításában vesznek részt. 2. Az állami gazdaságban a tavaszi és nyári munkák idején vasárnaponként vagy hétköznap az esti órákban brigádmunkában dolgoznak majd. 3. A község lakásaiból új tagokat szerzünk az olvasókörbe és biztosítjuk a helyi könyvtár nagyobb látogatottságát. 4. Betanulunk egy színdarabot, amit a téli hónapokban előadunk Idehaza és más községekben is. S ahol olyan lelkes Csemadok tagok tevékenykednek, mint Fejes István, Szabó József és a többiek, ott az írott szó nem puszta ígéret, de bizonyosan tetté vállík. MAJOR ÁGOSTON 17
