A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-12-19 / 51. szám
A. P. Kazancev: A vita húsz esztendeje folyik ... > Ari Sternfeld: Csillagászati korlátok . . . Alomrobbanás 1908-ban? ■ Kazancev elméletének rehabilitációja? ■ Tudósok vitája Dubnában ■ Látogatás a világűrből? ■ Zolotov professzor expedíciójának bizonyítékai November végén értekezletet hívtak öszsze Dubnában, hogy megvitassák a tunguz katasztrófát. Valaki feltehetné a kérdést: Miért éppen az atomtudósok metropolisában rendezték meg az értekezletet? Miért éppen Atomgrádban? A válasz világos lehetne: hisz éppen itt vizsgálják számos ország atomtudósai óriási gyorsítóberendezésekben az atomok antirészecskéit. Az utóbbi időben eltértek egymástól a tunguz katasztrófáról alkotott vélemények és elméletek, Idestova hatvan esztendeje tart az említett rejtély körül folyó vita. Apokalipszis az őserdőben Ezerkilencszáznyolc június 30-án reggel hét és nyolc óra között a napnál fényesebb tüzes gömb száguldott át a szibériai tajga, a tunguz sztyeppe fölött. Két perccel később több szeízmográflai állomás, köztük az Irkutszkl is, földrengést jelzett. A transzszibériai expressz mozdonyvezetője Irkutszk közelében megállította a vonatot, mert azt hitte, hogy felrobbant a szerelvény valamelyik kocsija. A robbanást követő háromnegyed órán belül hulláma kétszer repülte körül a földet. A szovjet akjadémla által 1921 és 1927 között kiküldött expedíciók megállapították, hogy a Köves-Tunguzka körzetében egy óriási meteorit csapódott be, majd hogy nem meteoritről volt szó, hanem eljegesedett gáztömörülésről, amely egy üstökös magvaként néhány kilométerrel a föld felszíne felett felrobbant és harminc kilométer körzetben letarolta at őserdő fáit. A becsapódás helyén azonban nem találtak krátert. A harmincas évek végén elgondolkozott a jelenség felett A. P. Kazancev f.atal mérnök s elgondolásaival forrongásba hozta az Akadémiát. Oj expedíciók Indultak Szibériába. Kazancev tömérdek levelet kapott az eset tanúitól. A tanúk azt állították, hogy egy nappal a robbanás előtt tüzes gömböt észleltek az égbolton, amely egy repülőgép sebességével haladt. Húszesztendős vita Húsz esztendeje tart a tunguz rejtély körül a szenvedélyes vita. Az ügyben meglátogattuk A. P. Kazancevet, annak az elméletnek a megteremtőjét, amely szerint a tunguzkatasztrófát a világűrből érkezett utasok űrhajója atommotorjának robbanása okozta. — Már bizonyítékok vannak rá — mondja Kazancev —, hogy atomrobbanás volt. Kazancev megmutatta nekünk a tunguz rejtéllyel kapcsolatos gazdag levéltárát. Egyébiránt levelező partnerei és konzultánsai kiváló tudósok és közírók, mint például M. M. Agreszt professzor, Zigelj profeszszor, Zolotov professzor, az amerikai K. Zelssig és Ch. Sagan, a japán Jusuko Matsumora, Zajcev professzor, Konsztantyínov akadémikus és mások. Könyvespolcain ott állnak Kazancev saját munkál a világ minden nyelvén, amelyek hírnevét bizonyítják. Legfőbb területe ugyan a tudományos-fantasztikus Irodalom, ám a könyveiben felvetett problémákkal komoly tudományos körök foglalkoznak. Egyebek között megtudtuk Kazancevtől, hogy a V. A. Konsztantyínov, a leníngrédi fizikai-matematikai intézet igazgatója és A. V. Zolotov, a geofizikai kutatóintézet munkatársa által vezetett tudósok csoportja a napokban egy tudományos értekezést ad ki, amelyben Zolotov expedíciója összefoglalta a Köves-Tunguzka melleti tajgában végzett négyéves kutatásának eredményeit és azt állítja, hogy az állítólagos meteorit-becsapódás voltaképpen atomrobbanás volt. Kazancev felsorolja az állítás bizonyítékait Is: — A harminc kilométeres körzetben Az évszázad legmodernebb betegsége ■ Z, 52 éves gyáros autója teljesen ismeretlen okokból, egyenes úton nekiirohant egy lónak és szétzózódott. ■ C. Ar, amikor csekket irt alá, idegsokkot kapott és nem tudott uralkodni magán. ■ V. Ar, 48 éves üzletember öngyilkosságot követett el. Legközelebbi hozzátartozói egybehangzó véleménye szerint sem a foglalkozása terén, sem családja körében semmi különösebb nehézségei nem voltak. ■ Ha megpróbálnák B. urat irodájában felkeresni, a titkárnője Így informálná önöket: „B. ár bizonytalan időre elutazott.“ Ezek a mindennapi életből vett példók csupán szimptómái annak a betegségnek, amely mind több felelős állásban dolgozó vezetőt sújt, s melyet a „vezetők betegségének“, vagy Amerikában „promotion-disease“-nek neveznek. Nemrégen a „vezetők betegségének“ még a szívinfarktust és az angina pectortst tartották, mert a depresszióban szenvedők rendszerint titokban látogatták házi orvosukat. Éppen ezért például Franciaországban nem tudtak elegendő mennyiségű statisztikai adatot gyűjteni ennek a „betegségnek“ a méreteiről. Nyugat-Németországban e téren megállapították, hogy az 50—55 év közötti, vezető állásban lévő emberek halandósága 50 százalékkal nagyobb, mint a többieké. Franciaországban két idegorvos végzett kutatásokat. 124, vezető helyen dolgozó egyént vizsgáltak meg és megállapították, ho$y 35 százalékuk maximálisan túl van terhelve és 50 százalékuk „közepesen“. Egy orvosi intézetben 137 vezető dolgozót vizsgáltak meg és megállapították, hogy közülük csak 17 volt fizikailag és szellemileg 18 teljesen egészséges. Az USA-ban különleges módszerekkel harcolnak a „promotton-dlsease“ ellen. Egyes amerikai vállalatoknál bizonyos idő múlva „leváltják“, hogy megszabadítsák a gondoktól és így az egészségét veszélyeztető lelki nyomástól. Például a személyi osztály vezetője néhány hónapig mint közönséges előadó dolgozik, hogy lelkileg rendbe jöhessen (fizetése természetesen megmarad.]. Mit mond az idegorvos? Dr. X. idegorvos rendelőjébe az utóbbi időben mind több üzletember és gazdasági vezető látogat. A diagnózis: „vezetők neurózisa“. Dr. X. ezeket mondja betegeiről: „Valójában a „vezető dolgozók betegsége“, mint olyan, nem létezik, s nincsenek valamilyen foglalkozási ágnak megfelelő kizárólagos és speciális tünetek e téren. Egyedüli, közös tünetük a túlhajszoltság.“ Mi az oka a túlhajszoltságnak? „A szoros munkaprogram. Kutatásaink alkalmával megállapítottuk, hogy a vezető dolgozók 34 százaléka 8—10 órát, 34 százaléka 10—12 órát, a többi pedig 12—14 órát dolgozik naponta. Természetesen az üzleti gondok és munka-problémák összekeverednek az álmatlansággal és étkezési rendellenességekkel. A feszültséget tovább fokozzák az állandó úf problémák, a telefonbeszélgetések, konferenciák és értekezletek, üzleti utak, stb.“ Hogyan „roppannak össze" az ilyen emberek? „Különféleképpen, egyéni adottságaiknak és külső körülményeiknek megfelelően. Némelyikük olyan előléptetés után roppan össze, mely után régóta vágyott, s mely váratlanul legyőzhetetlen akadályokat támaszt elébe. Mások úf munkahelyre kerülve, úf feladatok előtt roppannak össze, amikor a páciens nehezen alkalmazkodik az úf munkaritmushoz, vagy a munka intenzitása annyira nő, hogy nem bírja energiával követni."
