A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-18 / 29. szám
Pethő János csak áll a nyusztprémes dolmány előtt, csak áll s az esze úgy jár össze vissza, keresztbe-kasba, hogy azt ki sem lehetne mondani. Valamit csinálni, valamit tenni, hiszen ha azonnal, de azonnal nem történik valami, akkor nagy baj lesz nagyon, de .. ki járta meg annyiszor, de annyiszor már a bécsi vásárt? Ki huzgálta a levágott törököket hajuknál fogva Belgrad alatt a tűzre, ki volt az, aki... Elég a töprengésből, most már cselekedni kell, mégpedig azonnal! A dolmányt leakasztja, karjára borítja leül az asztal mellé, ahcl a többiek ülnek. — Ki tudja metartani a titkot mindhalálig? — kérdezi szinte zordul s nézi a többieket sorba — Ha a hazáról van sző, mindannyian. Mert aki nem tartja meg, azt a kutyák eszik meg! — mondja zengőn, pátosszal Fekete Péter a titkár — Igen Az meghal. Akkor pedig... Irtunk csak egy levelet, hallod, mégpedig úgv. mintha Bocskai nemzetes urunk Bethlen Gábornak, a bujdosók vezérének írta volna így íródott meg egy levél s tévődött belé a dolmány zsebébe, s került a dolmány Kölesérre, csakhogy Llppai Balázs most sincsen otthon. — Hát hol van? >— Váradon. — Mi az, tán nem állott bé a németekhez? — Olyan, mintha beállott volna, de ... csupán pénzt akar keresni a tél előtt, a család is nagy, nőnek a gyerekek, de leiszerelés is kell, meg ruha. meg fegyver, egyszóval. Nem volt könnyű megtudni, hogy mi Is hát tulajdonképpen a helyzet, de mégis megtudták, aztán be, Váradra, hogy aztán hamarosan meg Lippai kerekedjen fel és néhányadmagával induljon le Temesvár alá. És mintha egy ottani hajdukaravánra rajtaütöttek volna, s a dolányt a levéllel a zsebben hozzák vissza Váradra. Váradon másmilyen levél íródik, s vágtában viszik Belgiojosónak Kassára, az megint csak levelet ír, s küldi le Bocskainak. Miszerint azonnal jelenjen meg Rakamazon a táborban. Mit válaszolhat erre Bocskai vagy bárki más? Sólvomkő várában érte utol a levél és azt válaszolja, hogy beteg, tehát nem mehet, amíg meg nem gyógyul. ö is, mint ál ta.ában a várurak, kapitányok, vagy várispánok, előcsarnokban vagv a csarnok előtt, az udvaron fogadták ezeket a levélhordókat, hírhozókat, csak meghallgatták, vagy elolvasták, akkor hívták be őket, de akkor is csak úgy, ha érdemes. Most, ahogy elolvassa, belenéz pár pillanatra a messzeségbe, aztán int a mellette álló várispánnak, aztán szótlanul a kért levélhozóia mutat, ami azí jelenti, hogy csináljon velük, amit akar. Etesse, itassa meg őket, vagy küldje el őket korgó hassal, és menjenek, amerre fővel esnek. Az ispán int a két embernek, vezeti őket a pitarba. Bocskai pedig anélkül, hogy akarta volna, vagy tudott volna róla, csendesen nyögdécselt, és csak akkor hagyta abba, amikor felfelé lépkedett a tölgyfalépcsőn. Valami kimondhatatlan gyötrelem van abban, hogy neki, akinek Erdélytől Kassáig. Prágáig, az A! Dunáig volt kitaposva a járható, de néha dicsőségesen járható útja, most bészorult ide a kancellária négy fala közé. Minden út, minden dicsőség ide zsugorodott. Nincs tovább. Csak róni ezt a helvet faltól falig, ajtótól ablakig. Hát valóban nincsen a békességes életre semmi reménység? Há. mit fáj az a németnek, hogy a magyar nem azt az istent imádja, amelyiket ő, hát mit fáj az a töröknek, hogy a magyar meg a német nem azt az istent imádja, amelyiket ő. hát miért van az, hogy ahányféle a nemzet, szinte annyiféle a? Isten, és minden nép azt hiszi, apraja, nagyja, hogy az ő istene az igazi. Hát törvény ez? Az einberi vagy még az emberen túli világ törvénye? Dehát ha sok istent imádnak az emberek, akkor azok is ellenségei egvik a másiknak, hát mi ez? Mi van itt? Az az istenimádás a legtöbb, legigazibb, amely értelmet, békességet, szorgalmat akar adni a világnak, és az az Isten pedig az 5 istene, a Kálvin lános által megreformált kereszténység Istene. Onnan tudja, hogy belé van írva, lángbe.ükkel ide ni. a szivébe, és ennek az Istennek kel! győzedelmeskedni az egész világ felett. Még akkor is, ha a népek felét halomra öli a másik fele. S most ezen a napon érezte, hitte először az ő Istenét. Ezen időtől kezdve nemcsak hitte, de tudta fúgy hitte, hogy tudta), hogy mindaz, amit ő teszen, azt az ő istene teszi őáltala. Fekete Péter, kedvenc titkára ugyan Kerekiben maradt, hiszen ott is van dolog elég f tavasz óta megint erősítik a váiat) de kíséretéből kiválaszt két fiatalabb embert. Egyiket küldi a bujdosókhoz, a másikat küldi Kerekibe, Réthy Balázshoz. Réthy Balázsnak azt írja. hogy puhatolózzanak azután, pénzt kapna e kölcsönbe a módosabb birtokosoktól, vagy éppen jobbágyoktól, az erdélyi bujdosóknak meg azt, hogy most már nincs idő a tétovázásra, számíthat-e rájuk, és mikor tudnának Kerekibe többi? Két két hajdú viszi a leveleket, eminnen, Krrekiből megjön a válasz mihamarabb. De amonnan, Temesvárról, ahol a bujdosók táboroznak, bizony beletelik jó négy vagy öt napba, itt várja meg Sőlvomkőn, mert innen könnyebben tudja szemmel tartani a császáriakat. Hírhozókat hagyott maga mögött. Várad alatt hármat is, akik meg tudják figyelni a császáriak minden mozgolódását. Kassáról megindultak a birtokát megszálló császáriak le, Tokajnak. Tokaj közt meg Várad közt is állandó már a csapatok lövése, menése, de inkább harci rendezése, ami jöhet, csak Várad felől jöhet. Legalább is úgy látszott, hogy Várad a központja az ellene indított hadjáratnak. Ezt bizonyította minden híradás, de a valóságban is ezt bizonyította a csapatok felvonulása. Amikor Belgiojoso csapataival Tokaj alá érkezett, ott azonnal csatlakozott hozzá Vattai Mihály meg Zóna Mátyás, mindkettő dúsgazdag földbirtokos. Rended, zsoldban álló hajdúik meg darabontjaik voltak. így nőve, de még lentebb is csatlakozásokkal gyarapodva húzódtak lefelé Váradnak. Varádról jöhet tehát a veszedelem. Ez így is lett igaz, csakhogy vannak veszedelmek, amelyeket megelőz egy kisebb, de merőben váratlan veszedelem. Itt is valami ilyesmi történt. Mégpedig igen hamarosan. Hozzája illő nagy kísérettel járta bé birtokait. egy hintó, négyes fogattal, aztán titkárja, inasa, s tizenkét hajdú zsoldban. Fegyverzetük flinta meg balta. Van ezeken kívül persze elég sok cók-mókjuk, puskáporos szaru, aztán tarsoly, pénznek és a golyónak, aztán a tűzcsiholó szerszám s a kés Az éles, elmaradhatatlan kés. A nyeregkápában abrakosbakó s legalább kétnapi abrak, száraztarhonya s füstölt birkahús. Amit már elég régóta pakolnak le meg fel, mert bármelyik birtokon van eledel bőséggel. A hajdúk hadnagya, Bakó Demeter, igen kipróbált, harcos ember. Amin ez az ember keresztül gázolt eddig, még maga se igen hiszi már el. Negyven felé jár idejére, s kora Ifjúságától kezdve igen sok csete patéban vett részt, de komolyabb csatákban is a törökökkel. Történt pedig, hogy amikor már elfogyott a lőszer meg az élelem, de a várőrség is igen megfogyatkozott, szabad elvonulás feltétele mellett feladták a várat. De a fegyvert, lovat s ágyúkat s minden-minden védőfelszerelést le kell adni a töröknek. Mégpedig csomóra! És hozzá mindenkit beírnak, hogy ki mit adott le! Hogy az ő nevét beírják, mint valami hazaárulóét? Olyan isten aztán nem létezik. De még ez! Hanem a lovai Hiszen, az égvilágon nincsen senki olyan közel a szivéhez, mint a lova. Aminek olyan, de olyan szép a neve hogy Csipke. Olyan csipke, mint a csipkevirág az erdőben, meg a csipkebogyó, meg a csipkelekvár, egyszóval mindaz, ami szép meg jó, meg egészséges. Csipkém! . .. Édes jó Csipkém! —» ölelte meg a Csipke nyakát és zokogott. Hordók görögtek, csebrek koppantak, mert bor volt a várban, fölösen és ezt mégse adják át a töröknek. Inkább megisszák. Itták. Bakó Demeter is ivott. De mennél többet ivott, annál jobban sajnálta a lovát. Egyszer aztán a lovát is itatta, az beszívott nyomban egy jó félcseberrel, s utána felcsapta a fejéi, beleszagolt a levegőbe ... Nem. Ezt a lovat ö nem hagyhatja árván veszendőben. Ha vesznie kell, vesszenek ketten. — Nyissátok ki a kaput! — bömböli. A kapu leereszkedik. Bakó a lova hátára pattan, baltája nyelét megmarkolja, s mint egy nappalba tévedt éjszakai rém, éeő szemekkel, lobogó hajjal és lobogó sörénnyel vágtatott belé a török táborba. 12