A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-12-19 / 51. szám
— bzulje meg a gyereket — mondta komolyan, mert hallani akarta a hangját és hogy erre mit mond —, miért vegyük el... maga fiatal és alkalmas az anyaságra! — Nem akarom megszülni —: mondta csendesen —, azt mondták, el van intézve, hogy elveszik ... — Miért nem akarja megszülni? Van rá valami komoly oka? — Az orvos hangja szigorúan csengett. — Nem akarom ahhoz a férfihez kötni magam__— szélt nagysokára. Hát igen, gondolta a fiú, azt az egyet nem akarod ... Utálod, mint engem, vagy talán még tőlem is jobban ... ! Az orvos kiküldte a lányt. Várjon kinn a folyosón! Erre... Köszönés nélkül ment ki a folyosóra, azon az ajtón, amely közvetlenül a folyosóra nyílt. Az orvos szórakozottan forgatta a kérvényt, gondolkodott, majd megvonta a vállát és ráírta a kérvény hátuljára, hogy a lánytól egészségügyi okokból el kell venni a gyereket, mert a szülés veszélyeztethetné az életét. Aláírta és lepecsételte. s— Maga ismeri őt? — kérdezte et fiút. — Ogy láttam, zavarban volt, gondoltam, talán ismeri. — Igen — felelte a fiú —, ismerem. Az orvos élesen ránézett és Igyekezett beléolvasni a leikébe. s— Tetszik magának? — Tetszik — mondta a fiú —, szép lány. :— Még most is tetszik? — Igen — mondta rövid hallgatás után —, még mindig tetszik ... A másik orvostanhallgató vigyorgott és a fejét csóválta, de nem szólt. — Vigye ki a kérvényét — nyújtotta az orvos a fiú felé a papírt —, mondja, hogy minden el van intézve! Vigasztalja meg, ha sír__ A fiú tanácstalanul forgatta kezében a kérvényt, töprengett, egy pillantással elolvasta rajta az apa nevét, de nem mondott neki semmit a név, csak azt jegyezte meg, hogy a férfi jóval Idősebb, mint a lány. Renátának hívják őt, nézte a papírt és nevetséges módon eszébe jutott, hogy eddig azt sem tudta, hogyan hívják és ha nincs ez az eset, talán soha nem is tudja meg. Renáta ... ritka név ... érdekes név. Eh, gondolta, hogy megnyugtassa önmagát, megkapható ez a lány, nem olyan nehéz eset. Nekem is másképp kellett volna beszélnem vele .. 1 így erősítette és keményítette önmagát a fiú. Elhatározta, hogy ezután másképp beszél vele. Határozottabban. Talán irónikusan, vagy cinikusan. Még nem tudja, de majd meglátja, ha találkoznak. Tudja a lány titkát és ez intim szálakkal fűzi egymáshoz őket. Csak ki kell használnia ezt a véletlen kapcsolatot. Többet érhet, mint ha a földre esett hegedűjét nyújthatta volna át neki... Kiment utána a folyosóra. A lány nem sírt, égő szemmel nézett a nyíló ajtóra és a fiú hangjára idegesen összerezzent. Fáradtság bujkált sápadt vonásain. — Tessék — nyújtotta feléje a kérvényt —, minden el van intézve ..! A lány összehajtotta a papírlapot és a táskájába tette. Álltak egymással szemben és nem tudtak mit beszélni. Talán nem is gyűlöl, gondolta a fiú ... A múltkor moziba hívtam ■— kezdte habozva —, nem jött. Azt mondta, nincs ideje. Ma sincs ideje? A lány figyelmesen nézte és gondolkodott. — Mától, úgy érzem, kissé összetartozunk — folytatta a fiú —, tudom a titkát és ez egymáshoz fűz bennünket. A lány enyhén elmosolyodott és alulról felfelé végignézte a fiút, hogy milyen bátor lett egyszerre. — Ogy is mondhatnám, hogy a hatalmamban van... — mosolygott rá kissé engesztelőén. Még nem tud olyan cinikus lenni vele szemben, amilyen szeretne. A lány most szólalt meg először, halkan kérdezte és közben a fiúra nézett. — Nem tudja, mikor feküdhetek be a kórházba? Nem tudta pontosan, azt felelte, kéthárom nap múlva sor kerül a műtétre. Akarattal hangsúlyozta, hogy jártas kórházi dolgokban, bennfentesnek érzi magát és adott esetben nagy segítségére lehet a lánynak. Határozottan mondta, hogy egészen más az, ha jó Ismerőse van ur embernek, mindenképpen hatni igyekezett a lányra, a kezét is megfogta és megszorította, hogy ne féljen, és a lány hagyta a kezét fogni. Közben a fiú érdekes módon állandóan érezte, hogy mennyire játsza az egészet, nagyvonalú szerepet játszik, mely lényegében idegen maszka számára, haragudott is érte magára, de nem bírta abba hagyni. Fölébe kell kerekednie ennek a lánynak, akit igazában gyűlöl, mert valami szépnek a lehetőségétől fosztotta meg őt. Megfosztotta a lány, ez az ostoba liba, hűvösen mosolygott rá, amikor moziba hívta, most még szorongatni engedi a kezét és szeméből a gyámoltalanok bizalma és növekvő érdeklődés sugárzik feléje, csak azért, mert fehér köppenyben látta és úgy érzi, segítségére lehet. Nem gyűlöl ez a buta liba, gondolta dühösen a fiú, talán már tetszem is neki és bizonyára a férfit sem gyűlöli... balszerencse, gondol vissza találkozásukra, tiszta balszerencse, de semmi egyéb... — Találkozunk hatkor a mozi előtt — szorította meg még egyszer a lány kezét. — Ne féljen, minden rendben lesz... 1 Semmi nem látszott rajta abból a szomorúsággal vegyes indulatból, amelyet a lánnyal szemben érzett, s az hálásan rámosolygott a bátorításért. Elbúcsúztak és a fiú utána nézett, követte a szemével, ahogy kimegy a kapun és gyors léptekkel elsiet a hársleveleken. Szomorúbb lett, hogy a lány elment és ő nem tudja, hová megy, de nem ls^ gondolkodott rajta, hogy miért szomorú. Még mindég nagyon tetszett neki a lány és ezért haragudott önmagára. Jobb lenne, ha nem tetszene ... Visszament a rendelőbe. A műtőasztalon fiatal nő feküdt és a férjére panaszkodott. Iszik és nem ad pénzt haza. Pokol mellette az élete. S már a negyedik gyereket kellene szülnie neki... A fiú alig nézett rá, a lányra gondolt és arra, hogy ma mégis moziba megy vele. Olyan gépiesen és közömbösen kezdte végezni munkáját, mint az orvos. — Elment — kérdezte a barátja és rákacsintott —, nem sírt... ? — Nem sírt «— mondta komoran —, elment ... Délután megvette a két jegyet és félhatkor már várta a lányt a mozi előtt. Háromnegyed hat felé sokan érkeztek, tömegesen tódult a nép a bejáraton. A fiú oldalt állt, ahonnan jobban figyelhette az érkezőket. S ahogy a hat óra közeledett, úgy nőtt a nyugtalansága, délelőtti szomorúsága és indulata vad kétségbeeséssé változott. Elképzelte, hogy ha egy héttel ezelőtt várja Így a lányt, sokkal boldogabb lenne, de így... Van ebben a várakozásban valami rossz, valami embertelen ... S a lány jön, mert biztosan eljön, Szirotyák Dezső rajza mindjárt itt lesz és a testében hoz egy idegen életet, melyet igazában nem is lehet életnek nevezni, mert nem lesz az soha. Őrültség, mondta magának, csak nyugalom! ... de ettől a pillanattól kezdve nem volt a maga ura. Az utca másik oldalára sietett, széttépte a mozijegyeket és elrejtőzött egy hirdetőtábla mögé. A lány pontosan hatkor érkezett, sietett és innen, távolról is látta, hogy nagyon szép. Bement az átjárón, a mozibejáró felé, majd kijött, nyugtalanul tekintgetett körül és várt. Nem engedem el, gondolta a fiú, de most nem megyek hozzá . .. majd máskor találkozunk, majd a kórházban... nem, most nem megyek oda hozzá ... Tanácstalannak és ijedtnek látta a lányt, ahogy nyugtalanul tekintget maga köré. Bizonyára sérti a büszkeségét, hogy nem várta, mégsem megy el, várja őt, mert szüksége van rá. Buta liba, mondta haragosan a fiú, most semmi esetre sem megyek hozzá, talán ha elvették a gyerekét... akkor majd utána megyek, igen, akkor feltétlenül utána megyek majd, mert eszemben sincs egészen elveszíteni... Negyed hétkor elnéptelendett a mozi bejárata és a lány lehorgasztott fővel, lassan elindult hazafelé. Magányos léptei sötét mellékutcákon kopogtak és a fiú mindenütt a nyomában járt. Ha most hegedűt vinne a kezében és elejtené, nem venném fel, elmennék mellette, gondolta... így követte egészen hazáig a lányt s közben elhatározta, hogy a kórházban majd találkoznak, de ö egészen nyers és fölényes lesz vele szemben, segít neki és ha majd megkapja, utána otthagyja. Nem érdemel tőle egyebet, minthogy megszerezze, aztán eldobja magától és fájdalmat okozzon neki. Megvárta, amíg eltűnik a kapu mögött és még sokáig álldogált a házuk előtt. 1 i
