A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-18 / 29. szám
_ zirotyá k Dezső rajzai t" Azt is... — Borral, igaz? — Szégyellje magát. Pálinkát borral kever. Nem valami gusztusos. — Ugye meg akart ismerkedni velem?----Nem. — Akkor miért nézett úgy rám? — Hogyan? — Ügy...- Nem emlékszem. Semmire se emlékszem. Az arcomon kis erecskékben csörgött az esővíz, s éreztem hogy az ingem gallérja lassan átázik. Sötét épülettömbök mellett mentünk valahová. A város aludt, s az utcákon rajtunk kívül nem járt senki. Nagyon értelmetlennek éreztem mindent. Kiharcolt magányomat sajnáltam; elveszett, megsemmisült. Meg kell osztanom mással, hogy legalább egy részt megőrizhessek, ha mástnem, hát az emlékét annak, aki egy rövidke ideig lehettem. Ha ezt a nőt meg tudnám ölni, akkor talán még visszafordíthatnám azt a folyamatot, amely elindult bennem. De azt is tudom, hogy képtelen vagyok embert ölni. Nincs hozzá erőm, és bátorságom. És ha rám nézne? Láttam már meghalni őzikét- sírt__S ennek a lánynak a szeme nagyon hasonlít arra az őzikeszemre, amelyet sírni láttam. Nincs szabadulás. A férfi számára nem létezik teljes szabadság. Hacsak... önmagától nem szabadítja meg a világot. Teljesen és végérvényesen. De hisz ez ... ez őrületl Mi célja és értelme lenne? Meghalni __ — Mi történt magával? — kérdezte a lány. — Őrültség — mondtam, újra ezt ismételtem, őrültség. — Csoda különös ember maga. c Meghalni. Halál. A szavak egymást kergették. Szabadság, halál szabadság halál... S minderről a lány semmit se tudott. Nem sejtette micsoda vad vihart kavartak fel bennem ezek a gondolatok. Egyre csak nevetgélt, néha válla hozzáért a váltamhoz, játékosan, felkínálkozón. Hirtelen feloldódott bennem minden feszültség. Döntöttem. Itt ez a lány. Ez lesz az utolsó. És befejezek mindent. Nem tudja ki vagyok, én se ismerem, de tudja ő is meg én is, hogy vagyunk. Ö megmarad, más férfiakkal hál, másokat csókol, és fgy tovább. Az ő törvénye ez, és csak ez! Az én törvényem pedig a szabadság. S ha így nem sikerült elérni, akkor is maradt egy lehetőség, amely egyszerű és tökéletes. Megfogtam a vállát s magamhoz húztam. — Istenkém — sóhajtott — de soká tartott, míg észre térté! ... A vasúti töltés mellett álltunk. — Gyere — mondtam a lánynak — menjünk át a másik oldalra. A töltés oldalában magas fű nőtt és mindenféle gizgaz. Térdig vizesek leltünk. Az eső szakadt, s ebből az ázott világból már semmi sem érdekelt. A lány fogta a kezem. Tűsarkú cipőben voit, meg-megcsúszott, s engem is majdnem elrántott. Végre mégis felértünk a sínek közé. Az állomás fényei balra csillogtak, mozdonyok füstje szállt s a gőzgépek mély dohogása áttörte az eső egyhangú zizegését. Valahol távol kerekek kattogtak a síneken. Sínről-sínre lépve mentünk át a pályatesten, s a másik oldalon ügy buktunk egymásra, mint két kidőlt fatörzs. Mint két állat... Az ázott földön, a lucskos töltésoldalban hemperegtünk. Szavak és csókok nélkül. Nem tudom meddig, nem tudom miért. Később, mikor elment, egy ideig még ott ültem a földön, a letaposott füvek kö zott, sárosán, ázottan, de egyedül. Egyedül és szabadon. Csak fel kell menni a töltésre a sínek közé és várni. Olyan egyszerű és könnyű áz egész. Felmenni és várni egy vonatot. A mulató, ahonnan elindultam, már valószínűleg elcsendesedett. Senkinek sejtelme sincs arról, hol vagyok. Senki se gondol rám és senkinek se fogok hiányozni. Az állomás felől vonatzakatolás lobogott át a hajnali égen. Menni kell, mert még elkésem a vonatomat. Mert ez az én vonatom, kizárólag az enyém. Kiválasztottam magamnak, jön értem, anélkül, hogy tudná és végérvényesen megold mindent. Felálltam. Nagyot, felszabadultat lélegeztem és kinyújtottam elgémberedett lábaimat. Jó lett volna még egy kis borovicska, borral, hogy minden tökéletes legyen. Felértem a sínek közé. Keleten már derengett az ég alja. Szép reggel lesz, ha eláll az eső. A vonat egyre közelebb kattogott. A hangok úgy csapkodtak, mintha valami hatalmas dóm falai között rohanna a vonat. A hajnali égbolt valójában hasonlított valami óriási, fenségesen komor, szürke kupolához. A mozdony két izzó lámpaszeme már egészen közel remegett. Álltam a sínek között és mosolyogtam. Röviden □ Jelenkori tárgyú és társadalomkritikai tematikájú darabok arattak közönségsikert az idén Stocholmban, Ingmar Bergman színházában. Az Oh tvhat a Lovely War című angol háborúellenes szatírának ötvenkét előadására összesen 40 000 jegyet adtak el. Arthur Miller darabja, a Bukás után 83 teltházas előadást ért meg. Hasonló sikernek örvendett Tennessee Williamstól az Üvegfigurák és James Baldwin amerikai néger írótól a Blues for Mr. Charlie. Teltház-, zal játsszák az évad két utolsó darabiát, Peter Weiss Marat-drámáját és Brecht Kurázsi anyáját is. k □ Amerikai néger írók és költők mű-, veiből jelent meg antológia nemrég az Alec angol kiadónál, Herbert Hill gondozásában. Egyebek mellett Langston Hughes verseket, valamint egy-egy Richard Wright és James Baldwin regényrészletet tartalmaz a kötet. k □ A New York-i Broadway-n májusban felújították Tennesse Williams húsz évvel ezelőtt bemutatott Üvegftgu-. rák című darabját. Ezzel szemben a legújabb Williams dráma már félesztendeje elkészült, s azóta sem akadt producer, aki vállalta volna színpadra vitelét. ■k □ Federico Garda Lorca Bemar da Alba háza című drámáját viszi filmre Bardem spanyol rendező. A főszerepet Germain Montero spanyol színésznő alakítja. k □ Az olasz fi Dramma folyóirat terjedelmes recenziót szentel a Théatre dans le monde „román számának* s ebből az alkalomból átfogó képet ad Ro-s mánia színházi életéről. k □ Tony Richardson angol rendező, aki John Osborne darabjainak megfilmesítésével tűnt ki, ezúttal Jea Genet forgatókönyve nyomán készít filmet, Tiltott álmok címmel. k □ A csehszlovákiai Logacovicében nemzetközi fesztivált rendeztek Leos Janáőek és korunk zenéje címmel. k □ Az argentínai Alfredo Servidio bejelentette, hogy 110 órás teljesítménnyel sikerült megdöntenie a hosszútávú zongorázás világcsúcsát. A rekord hitelesítése azonban alighanem nehézségekbe ütközik. Arról ugyanis nem érkezett hír, hogy van-e ember, aki az ilyesmit bírná — hallgatással. k □ A megtörtént eseményeket feldől-, gozó „Giocondát ellopják“ című filmben Marina Vlady játssza majd a főszerepet. 11
