A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-12-05 / 49. szám
Altörténet kezdetéért több mint két évtizednyire kell visszanézni a múltba... 1944. november 9-én Kulacs Imrééknél, Medvén vendégeket vártak. Ötödikén, Imre napján disznótor volt náluk, s utókóstolóra meghívták Kulacs Imre Iónokét, a Ruszt motoros vontatóhajó kapitányát és néhány matrózát. Kulacs Imre kabinos volt akkor a Ruszton és háromnapos szabadság után, éppen kilencedikén kellett szolgálatba lépnie. A felesége klklsérte öt a hajóhoz és azzal búcsúzott el tőle, hogy vacsorára JOnnek a kapitánnyal és a legénységgel, aztán sietett haza, előkészíteni a vendégséget. Alig ért a házuk elé, fülsiketítő robbanás hangja érte utói ős a légnyomás kivágta előtte az ajtót, ö, Kulacsné nagyon Jól tudta, hogy ml történt, hogyne tudta volna, nem az első eset, hogy akna robbRn a Dunán... Lélekszakadva futott vissza a hajóhoz. A kapitányt, a főgépészt és a legénység nagy részét halva találta a parton, a férje mély Önkívületben feküdt, Ot nap múlva .szólalt meg újra, amikor a bölcsőben felsírt újszülött fia. A hajó tizenhat tagú személyzetéből hárman maradtak életben. S a vadonatúj, modern motoroshajó lassan süllyedt a fenékre, rOvld Idő múlva már újra csendes vdlt felette a Dunaág szélborzolta, szürke vize. Kulacsék többször mondták a kapitánynak, hogy Medvénél ne térjen le a Dunáról a mellékágra, mert már négy hajó futott aknára ezen a helyen. A kapitány erre azt mondta, hogy az 6 hajóját kikerülik az aknák, semmi baj nem lehet. Ezen az estén elmaradt Kulacséknál a disznótoros vacsora. * * * Az 1806. kilométernél egy mellékágon, alig Ötszáz méterre Medve községtől hatalmas hajódaru horgonyoz. Kora tavasszal kötött ki a Slavln ezen a helyen, s ahogy felemelte daruja gólyanyakát, kezdetét vette a „Ruszt akció“. Huszonegy évig nyugodott a Ruszt a mélyben, kabinjaiban hordalék ülepedett le, motorházát a víz alatti világ lakói látogatták és uralták, most elérkezett az Ideje, hogy újra a felszínre kerüljön és felhasználják belőle azt, ami felhasználható. A parton már hatalmas halom rozsdás, Iszappal teli roncs hever, emlékei a valamikor büszke hajónak. A víz alól kiemelt csör- 16 karos forgatókereke elgörbüli és vastag, rozsdabarna oxldréteg telepedett rá, dobján mozdulatlanul és halottan nyugosznak a láncszemek. Az egész ócskavas halomban van valami megrendítő, mint amikor ásáskor a földből váratlanul csontok bukkannak elő és az ember önkéntelenül Is arról az életről kezd gondolkodni, amelyet valamikor a csontok hordoztak. Metsző novemberi szél fúj a víz felett, pirosra csípi az arcot és elgémberltl a kezet. A partról csónak visz át a hajódarura. A kapitány a faluba ment, helyette Kucsera, a munkálatok mestere fogad. Kucsera magas, fekete férfi, prémes fekete kabátban és meleg fülessapkában. ö volt a Duna—Vág Vállalat folyómeder gondozó részlegének az első búvárja, 1947-ben kezdett dolgozni a hajóroncsokon, aztán a közelmúltban egy motorkerékpár baleset lehetetlenné tette számára, hogy még egyszer a folyófenékre szálljon valamikor. A búvár feladata nehéz és veszélyes munka, de egyik legfontosabb része a munkálatoknak. Egy-egy alámerülés alkalmával 5—8 órát tartózkodnak a víz alatt. Autogénlánggal kiemelhető darabokra vágják a hajótestet. Odalenn, a csend birodalmában a külvilággal csak a telefonon és a légzőcsövön keresztül van összeköttetés. A halott hajótest mozdulatlanságba dermedve nyúlik el a fenéken. Az átvágásra legalkalmasabb részeket meg kell keresniük, s ha a víz feizavarodik, tapogatózva kutatni a bejáratokat, a roncs robbanás okozta repedéseit és réseit, beléjük fűzni a merev, karoyl vastag acélkötelet s közben vigyázni, hogy be ne akadjon valahol a légzőcső, a felhúzó kötél, vagy a telefon vezeték, mert ez katasztrófát jelenthetne. A víz alatti munka kifogástalan fizikumot és egész embert kíván. Egyeseknek furcsa találkozásokat és véletleneket készít néha a sors. A Slavln egyik búvárja, Vass József Bodakról, valamikor szintén a Ruszton szolgált. A katasztrófa előtt három nappal adta át Kulacs Imrének a szolgálatot. S most a víz alatt tapogatja, keresi azokat a helyeket, ahol 21 éve dolgozott, amelyeket annyira Ismert és ahol a munkatársai, barátai elpusztultak. A Duna megfogja az embert, aztán, nem engedi el és Ilyen furcsa helyzetekbe sodorja. Három napon múlt, hogy a Medvén lakó nyugdíjas Kulacs Imre egy életre rokkant lett, Vass lózsef pedig autógénnel vágja a víz alatt valamikori hajója roncsait... A hajódaru mellett csónak ring a vizen, benne öt ember pufajkában és meleg füles sapkában. A víz színe látszólag sima, de fél méterrel a tükre alatt ott nyújtózik a roncshajó kapitányi hídja. Hosszú rudakkal nyúlnak a kapitányi híd korlátja és ajtaja után a vízbe és vastag láncokkal átkötik. A daru villanymotorjai búgni kezdenek, megfeszül a vastag drótkötél. Feszülés közben peng, mint a húr — sokszáz mázsás teherbe kapaszkodott —, aztán a hajótest előrebillen és megremeg. Levegőbe lendül a mázsányl acélhorog, lánca végén jelentéktelen profllvasak himbálóznak. A fogás kiszakadt, újra át kell kötni a hajóhidat. A roncsról Így tépik le fokozatosan és türelmesen a vízfelszínhez közel eső részelt. S közben süvít a szél, csípi az arcot és a metsző, hideg viz a kézre fröccsen. A munka neheze még hátra van, a motorházat a sebességváltót és áttételszekrényt lehetőleg épségben akarják kivenni, mert felhasználásra kerül és Jó néhány százezer devlzakorona megtakarítást jelent. A Slavln magyar gyártmányú hajódaru, éppen öt éve szolgálja a Duna—Vág Vállalatot. Személyzete 19 fő, többnyire környék: beliek. Fedélzetét a hatalmas, 100 tonnás daru uralja, de a gyomrában, a gépház mellett meleg kabinok, konyha és társasterem, benne rádió és televízió áll a személyzet rendelkezésére. Az emberek Igazi dunai életmódot élnek, egész héten a szürke, lusta víztükör és a roncsok, meg a zúgó, part menti erdők, az otthonra, a családra csak szombaton és vasárnap Jut idő. Ilyenkor a Slavínról motorkerékpárok indulnak a faluk felé, csak a szolgálatosok maradnak a hajón. Sörözni is lehet esténként a faluban, dehát az egész napi nehéz munka után kinek lenne kedve kimozdulni a meleg kabinból. Marad hát a halászat, a néhány közül az egyik hasznos szórakozás ... • • • A háborús idők dunai tragédiáiról keveset tudnak az emberek. Csak a folyó menti községek lakói emlékeznek még egyes eseményekre, de ezeket az emlékeket Is lassan elszínteleníti a feledés. Egy novemberi napra— a Ruszt aknára futásának harmadnap-
