A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-11-28 / 48. szám

— Mutassa meg ennek a jóembernek, merre van a kijárat, feltéve, hogy nem óhajt enni valamit, mielőtt elhagyja a házamat.

— Az én bajomon a csirkehús nem segít — mondta Mendel.

— Erre parancsoljon — mondta Levinson, lelépkedve a lépcsőn.

Isaac feltámogatta az apját.

— Vigye a fiát valamelyik intézményhez — tanácsolta Fischbein, kihajolva a márványkorláton. Fürgén felszaladt a lépcsőn, ők ketten pedig már odakint álltak a cibáló szélben.

Keserves volt az út a földalattiig. Gyászosan fütyült a szél. Mendel lélegzetét visszafojtva, a szeme sarkából figyelte az árnyakat. Isaac dermedt markában az amerikai mogyorókat szorongatva, szinte odatapadt az apjához. Befordultak egy kis parkba, hogy egy percre leüljenek egy kőpadra, egy kettéágazó kopár fa alá. A fa vastag jobboldali ága a magasba tört, a vékony baloldali ág lelpgott a földre. Halványsápadtan lassan kelt fel a hold. Lassan kelt fel a pádról a halványsápadt idegen is, amint odaértek.

— Gut jantev — mondta az idegen rekedtes hangon.

Mendelnek kiszaladt az arcából a vér, szétcsapta erőtlen karját. Isaac nyüszített. Megszólalt egy harang — még csak tíz óra volt. Mendel velőtrázó jajkiáltást hallatott ,a szakállas idegen eltűnt a bokrok között. Egy rendőr érkezett futólépésben, gumibotjával végigpásztázta a bokrokat, de semmit sem talált. Mendel és Isaac kimenekült a kis parkból. Amint Mendel visszanézett a kiszáradt fára, látta, hogy most a vastag baloldali ág tör a magasba, és a jobboldali ág lógott a földig. Feljajdult.

BARCSAY JENŐ: Falmozaik (jragmentj

látszották odabentről, és a zsinagóga kapuja sárgaréz pántjain megcsikordulva kitárult.

Egy sötétruhás samesz, kezében csöpögő gyertyával, végigmérte őket.

— Harmincötre? — kérdezte a rabbi felesége. — Miért nem harmincötezerre? Kinek van ennyi tenger pénze? Az én férjem egy szegény rabbi. Az orvosok elviszik a háztól az utolsó centet is.

Trolibuszra szálltak, és elmentek Menüéinek egy hajdani barátjához, de kiderült, hogy az már évekkel ezelőtt meghalt. Ott mindjárt betértek egy vendéglőbe, és Mendel két tükörtojást rendelt Isaacnak. A helyiség zsúfolva volt, egyetlen asztalnál akadt hely — itt csak egy kövér férfi kanalazgatta a grízlevesét. Mendel egy pillantást vetett rá, és már kívül is voltak az ajtón, pedig Isaac keserves sírásba kezdett.

Mendelnél még egy cím lapult egy szelet papíron, de az messze volt, odakint Oueensben, így hát egy darabig dideregve ácsorogtak az utcán.

Mendel agyában vadul kergették egymást a gondolatok: mit tehetne egy kurta óra alatt?

Eszébe jutott a bútoruk. Csupa ócskaság, de egypár dollárt talán kaphat érte. — Gyerünk, Isaac! — Visszamentek a zálogházhoz, de az üzletben már sötét volt, a vasrács is fel volt téve — résein át gyűrűk és aranyórák csillogtak ki az utcára.

Behúzódtak egy telefónfülke mögé, mindketten vacogtak a hidegtől. Isaac nyafogott.

— Nézd, milyen nagy a hold, Isaac. Egyetlen fehérség az ég.

Mendel a magasba mutatott, de Isaac nem nézett fel.

Mendel egy pillanatra elábrándozott a fényes ég láttán, szerteszéjjel futottak a fények. És az égbolt alatt,, valahol Kaliforniában ott ül Leo bácsi, és citromos teát iszik. Mendel szívét megmelengette a gondolat, de a hideg valóságra ébredt.

Az utca másik oldalán téglából épült régi zsinagóga állt.

Mendel megdöngette a hatalmas kaput, de senki sem jött ki a dörömbölésre. Amikor újra levegőhöz jutott, kétségbeesve bekopogtatott megint. Végre lépések hal— Ki az, aki éjnek évadján ilyen lármát csap a zsinagóga ajtajánál?

Mendel elmondta baját a samesznek. — Kérlek, hadd beszéljek a rabbival.

A rabbi öreg. A rabbi alszik. A felesége nem fogja megengedni, hogy zavarjátok. Menjetek haza, és gyertek el holnap!- — Holnapra én már istenhozzádot mondtam a világnak. Én • egy haldokló ember vagyok.

A samesz arcán kétségbeesés lászott, de azért odamutatott egy öreg faházra a szomszédban. — Ott lakik. >— És már el is tűnt a zsinagógában, miközben a gyertya lángja szeszélyes árnyékokat vetett körülötte.

Mendel, sarkában a kabátja ujjába kapaszkodó Isaac-kal, felment a falépcsőkön, és becsöngetett, öt perc múlva egy nagy arcú, szürke hajú, kövér asszony jelent meg a küszöbön, hálóinge fölé kapott foszlott pongyolában. Ellentmondást nem tűrőn közölte, hogy a rabbi alszik és nem szabad fölkelteni.

De miközben az asszony a küszöbön pörölt, a rabbi maga is kicsoszogott az ajtóhoz. Egy percig hallgatózott, aztán megszólalt: — Ki akar beszélni velem? Engedd be őket!

Rendetlen, zsúfolt szobába léptek. A rabbi hajlott hátú, keszeg őre* ember volt, csutakszerű fehér szakállal. Flanell háziköntöst és fekete rebesapkát viselt, mezítláb volt.

— Ájvé — sopánkodott a felesége. — Bújj cipőbe, különben holnapra tüdőgyulladást kapsz! Nagy hasa volt, sok évvel fiatalabbnak látszott a férjénél. Amint Isaacra tévedett a tekintete, tüstént elfordította a fejét.

Mendel sűrű bocsánatkérések között előadta jövetele célját. — Csupán harmincöt dollárra lenne szükségem.

— Kedves barátom — mondta a rabbi —, ha, volna, adnék neked.

— Hetven dollárom már van — mondta Mendel lesújtva. — Csupán harmincötre lenne szükségem.

— Isten adni fog neked — mondta a rabbi.

— A sírban — mondta Mendel. — De nekem ma éjszaka kell. Gyerünk, Isaacl

— Várj! — állította meg a rabbi. Besietett a lakásba, és egy prémbéléses

kaftánnal tért vissza. Odaadta Mendelnek.-— Yascha — visított az asszony —, csak nem akarod odaadni az új bundádat?

— De hiszen megvan a régi. Miért kellene két bunda egy testre?

— Yascha, én sikítok__

— Hogyan mehetnék én a szegények közé új bundában, vagy talán nincs igazam?

— Yascha — kiabált az asszony —, mihez kezdene ez az ember a bundáddal? Neki ma éjszaka kell a pénz. A záiogházasok már alszanak.

=— Akkor keltse fel őket!

— Nem engedem. — Az asszony megpróbálta kiráncigálni a bundát Mendel kezéből.

Mendel görcsösen kapaszkodott a bunda ujjába, némán dulakodtak. Ismerem én az ilyeneket — gondolta Mendel. - Shylock — mormogta gyűlölettel. Az asszony szeme tüzelt.

A rabbi nyöszörögve imbolygott körülöttük. A felesége felsikoltott, amikor Mendel kitépte a bundát a keze közül.

— Fuss! — kiáltotta a rabbi.

5= Fuss, Isaac!

Kiszaladtak a házból, le a lépcsőkön.

(Folytatás a 14- oldalon)

13