A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-11-28 / 48. szám
A novemberi kOdben szalagszerüen kanyarog az országút. Somorja felöl robogunk, Irány: Nagymegyer, Komárom, Gúta és a közbeeső kisebb falvak. Traktorok dübörögnek, építőanyaggal megrakott tehergépkocsik haladnak •el mellettünk. Cement, tégla, deszka, lécek, homok, kavics. Épülnek a házak. Felépülnek, mert kártyavárként összeomlottak. -A vőlyogfalak nem bírták el a víz nyomását Sok helyütt -« té#la sem. A víz erősebb volt. Mint sötét buzgár, úgy törnek fel az emlékek. Nagymegyernél fut a pusztulás határzónája. Onnét Komáromig, sőt azon Is túl. Emelkedett, egyre emelkedett a víz. Kétéltű Járműn rohantunk tovább a rozs és bűzatáblás víztükrön. Hajbőkoltak az érett kalászok a rohand csónak érkeztének, eltűntek, majd Ismét megjelentek a víz felett. Komórom, Gflta ... Fekete örvények kavarogtak, Ijedt szempárok mélyébe kellett tekintenünk, könnyes gyerekszemekbe, az éjszakázástól vörösre gyűlt férflteklntetekbe, segítségért könyörgő asszonyszemekbe. Völaszolnunk kellett volna a ki nem ejtett 'kérdésekre. Zűrzavaros álmából felsíró gyermek hangja: „Anyuka, mi lesz velünk?“ Felcsukló zokogás volt a tehetetlen felelet, majd káromkodásba fojtott férfiindulat adta mag az eligazítást: — Az istennek sem megyünk sehová... Aztán mégis mentek, a víz, az örvénylő pusztítás erősebb volt a férfiindulatnál. Az árvíz győzött, menni kellett, hiszen bedőltek a házak, nem volt Ivóvíz, nem volt élelem. Azóta véget őrt a nyár. A langyosra sikerült őszutóban lágyan úszott az ökörnyál, unottan legeltek a borjak a távoli fűzfák alatt A lapályokon csúnyán feketéllett az lngovány. Iszaptengeréből torzként emelkedtek kt az elszáradt gyümölcsfák. A szárazabb partrészlegen Is kllűgoződott a talaj, már csak' tavasszal forgathatja feketére az ekevas. Az élet azonban nem állt meg. Az elszáradt gyümölcsfákat klszántották, az összedőlt házakat újraépítik. Oj élet sarjad. Bár a nehezén még nincsenek túl teljesen az árvízkárosultak. Vajon miképpen jutott túl a kétségbeesés delelőjén a sok ember? Ml történt azokkal, akikkel az árvíz első napjaiban találkoztunk és tekintetük csupán kétségbeesést és tehetetlenséget sugárzott? Azokkal, akik mindenüket elvesztettéit? Mindenüket? Hát nem egészen. A két dolgos kezük megmaradt. És a kemény akaratjuk. Ami visszahozta őket felépíteni újrai az otthont Visszatértek és megkezdődött a munka. Hétköznap letet a. vasárnap, a nappalok belenyúltak az éjszakába. Persze a gyerekeket el kellett küldeni. Az ország különböző részeibe, városaiba. Felsírt Ismét a kétségbeesés: — Édesanyám, Itt akarok maradni! Felébredt az anyai féltés. Elengedni a gyereket messze Idegenbe? Ahol nem értik a gyerek nyelvét, ahol mások a. szokások? Aztán mégis győzött a jőzan ész. — Menned kell, klslőnyom, mennek a többiek Is... A gűtal gyerekek Is útnak Indultak. Egy jelentős csoport Karvlnába, a bányászokhoz. Eleinte Idegenkedve húzódoztak a gyerekek a vendéglátóktól. A derék bányásznép azonban értette a módját, csakhamar megnyerte a gyerekek bizalmát. — Szeretnek Itt bennünket, anyácskám — Irta egyikük első levelében. Jutott a kis árvízkárosultakból sok helyre. Az Iskolát évet a vendéglátóknál fejezik be. Hogy odahaza ne liábatlanlcodjanak az építési munkálatoknál. Hogy a gútal felnőttek Igyekezete teljesen az újjáépítésre irányulhasson. Felépült a hatvan szovjet ház, be Is költöztek már, épülnek az összeomlott épületek helyén az otthonok. Épül az új klinika, az új sportstadion. Segítettek az üzemek, fűként a trnaval brigádok. Lesz új kultúrbúza Is az ország legnagyobb falujának. Ideje már. A gútaiak Igyekezetében nincsen baj. A munka Jól halad. Csakhogy még a napsugaras októberben Is súlyos körülmények közt éltek az emberek. Akol, 61, fészer, padlás volt a hálószobájuk. A beköszöntött hidegben kínszenvedést Jelentenek számukra az eddig Is nehezon elviselhető életviszonyok. Keserves, súlyos megpróbáltatás az osztályrészük. Nemcsak az övéké, hanem a többi árvlzsújtotta falué, városkáé is. Szinte ámulnunk kell, miképpen viseli el a viszontagságokat az árvlzsújtotta nép. Azt hittük, a sok baj összeroppantja az embereket, belefásulnak a küszködésbe. Tévedtünk, ma is éppen olyan makacsul megkeményedik a nyakuk, mint akkor, amikor egyszer már csaknem kicsúszott a talaj a talpuk alól. Ez a nyakas akarat az, ami révén új élet sarjad az árvlzsújtotta vidéken. A gútal és kBrnyékbelt gyerekek egy esztendeig a karvlnal kinyittok köriben taliltak éj otthonra I li é fe f// ##/V|A A szovjet házakba már baköltöztek a lakék Oöncsöl Oiborik a kit anokival az éj otthon olött —OS
