A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-11 / 28. szám
A Neműt! Sxfahtz Kivi nebrívai Helsinki kUültőja ■ katadvillatai Fény ■raiágiiibaa ass iiuU fehérnek, szürkének, aranybarnának és feketének tiszta harmóniája pihenteti szemét. A zöld itt télen sem tűnik el teljesen, hiszen tűlevelű a fák java. Az utak gondosan ápoltak, ostornyeles lámpák sorakoznak sűrűn mindenfelé, jelezve, hogy egész Európában itt és Norvégiában legolcsóbb a villany. Most minden csillog és villog a nyári nap fényében, egymás mellé rakott tükörként megragyognak a házak, mintha csak ablakokból állnának, de szeptembertől áprilisig kell a mesterséges fény, hogy áttörje a ködőt, a hosszú téli napok ónos borúlátót. Virág, virág, virág Bizonyára a fellegektöl bevont fekete egeknek, a télen sohase látható napkorongnak köszönhető, hogy a parkokat, az utcákat és a házakat is szinte elönti a rengeteg virág. A kertekben most nyílik az orgona, az aranyesó és virágzik az almafa, amelynek gyümölcse Itt már nem érik be, de ültetik és ápolják, mert szeretik virágjának fehér szirmait. Vasárnap van és minden üzlet csukva, csak a pályaudvar boltjai tartanak nyitva. A vlrágkereskedős hatalmas kirakata elótt — ebből a kirakatból áll az egész bolt — emberkfgyó vár türelmesen. Nézem a melegházakban tenyésztett öklömnyl pompás szekfüket, ez égőpiros és sárga rózsák, tulipánok, gladlólák, bársonylevelfl árvácskák, gyengédfehér nárciszok bokrait, a pelargónlumok, begóniák fürtjeit, az üvegen át is megcsap a szagos bükköny piheflnom Illata; nézem az ünnepi klmenőruhájában piruló klskatonát, ahogy három szól piros rózsát válogat és látom, a fiatal szőkekontyos elárusító leány mennyi kedvességei köti azáleával és valami előttem Ismeretlen kékblmbós virággal Ízléses csokorba. A rózsa és a szekfű ára Is mindössze egy finn márka. Ismerősként köszöntőm, ami már tíz évvel ezelőtt meglepett: a villamossínek mentén, a gyepágyak szélén virító sok piros szirmot, a fehérfüggönyös ablakokba rakott rengeteg vlrágcserepet, amivel a hosszú téli napok szürkeségéért, fejfájdltó sok ködéért kárpótolják magukat az emberek. Akkor, tíz esztendővel ezelőtt. Helsinki napok című naplómba ezeket Írtam: „A virágnál is még jobban meglepi az embert a rengeteg déli gyümölcs. Narancshalmok, banónfürtök, citrom, grapefruit, mandula, mazsola, mogyoró közt zöld- és plroshéjú argentin almák mosolyognak a vevőre. Szószerlnt kell ezt venni — a gyümölcshalom csábítja a vevőket, akik Igen ritkán jelentkeznek, és ez mindennél jobban megvilágítja a finn dolgozók életszínvonalát. Tanúja vagyok annak, hogy Jól öltözött asszonyok két-három almát vagy banánt vásárolnak, pedig ezeknek a hibátlan, pompás almáknak ára a ml pénzünkre átszámítva alig négy korona, és a banáné kevesebb a duplájánál. Elképesztő, hogy a mazsola kilója alig három korona." Ma nagyobbak az árak, a banáné annyi, mint az almáké, melyeknek javát most Ausztrália szállítja, de ami a lényeg: a banán nem feketedlk meg a boltokban, a gyümölcsnek van bűven vevője, ami az emelkedő életszínvonal csalhatatlan jele. Ahogy hallom, az állam vámmentességgel és egyéb kedvezményekkel ráfizet erre a nagyarányú gyümölcslmportra. Határozott célzattal teszi: gyümölcsvltamlnnal óvja és erősíti polgárainak egészségét. Ugyanezt teszi minden skandináv állam. Olyan befektetés ez, amelynek haszna másutt búsásan megtérül. Szobor, szobor, szobor A központi nagy kikötő közelében, az Esplanaadlkatu — svédül Esplanaadigatan — elején szökőkút vize csobog; egy formás lányalak bronzteste fürdik a napfényben a kút közepén, Mindenütt másutt, kis parkok szélén, szabad tereken bronzban, márványban és gránitban ez az üde, vldámltó meztelenség köszönt; gyengéden megformált puttók szelíd őzikékkel vagy kutyákkal, klslánykák galambokkal, másutt pogányul szép nagylzmú férfiak pőrén, mint az elnyühetetlen egészség jelel. A város legforgalmasabb terén három meztelen óriáskovács vasat kalapál, a nagy Sportstadion közelében Is pőrén fut Nurmi, a finnek nagy nemzeti büszkesége. Nincs semmi megbotránkoztató ebben a fényben fürdó egészséges meztelenségben, amely, akár a virágok özöne, kárpótlásnak tűnik nyolc hónap sok ködéért és szürkeségért. De bent a Nemzetgyűlés puritán egyszerűséggel berendezett, Impozáns üléstermében Is ugyanilyen pőre a munkát, a dolgozó népet jelképező, arannyal bevont öt férfiszobor. És ha már szobrokról beszélek, hadd jegyezzem meg, hogy a tizenhét óta önálló köztársaságban élő finnek nem távolították el II. Sándor szobrát a Katedráim előtt a Szenátorok teréről — hálául azért, hogy a népnek kiváltságokat adott, és a rendek hozzájárulásával Intézte az akkor orosz tartományként szereplő ország ügyét. Utódjának, 1. Miklós cárnak, aki megfosztotta kiváltságaitól a finneket, nem maradt semmi emléke. A „Három konrácx“
