A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-07-11 / 28. szám

Széthull egy család! A napokban szomorú és kirívó esetet tárgyalt a kerületi bíróság. Egy család széthullása pecsételődött meg, bár nem válóperes felek álltak a bírói emelvény előtt. Negyven év körüli jó megjelenésű férfi ül két fegyőr között a vádlottak padján, a vizsgálati fogságban lévők fehér kar­szalagjával. A tárgyalóterem végében fe­hér hajú, idős asszony szorong a pádon, a vádlott édesanyja. Kint a folyosón egy csinos, barna asszony és egy nagyon szép tizenhat éves lány: a vádlott felesége és gyermeke. Sz. kétéves ipariskolát végzett, van ta­nult mestersége, az évek folyamán hol kétkezi munkát végzett, hol műszaki hi­vatalnokként dolgozott. Megnősült, házas­ságából három gyermek született, akik közül a legidősebb most, mint a vád ta­núja várja a kihallgatást. A tárgyalás során lassan bontakozik ki annak a képe, hogy miképpen Jutott el a felbomlásig egy szépen induló élet, egy társadalmunk erős sejtjévé épülő kis csa­lád. Mert itt nem a tipikus esetekről, a fiatalok hebehurgya választásának elha­markodott lépéseinek logikus végkövet­kezményéről van szó, sem arról, hogy évek hosszú során egymásra unt házastársak úgy vélik, hogy meg kell ragadniuk az igazi, a késve érkezett boldogságot, egy másik fél oldalán; azok közé sem tartoz­nak, akik össze nem illő emberpár létükre egy életet élnek le egymás mellett gyer­mekeik kedvéért, s azok révbejutása után széttépik a házasság gyűlölt bilincseit. Sz. esete azt példázza, hogy látszóla gosan apró gyengeségek elegendők egy életpálya derékbatöréséhez. Nemcsak tár­sadalmi vonatkozásban, de a magánélet­ben is. Azok közül, akiknek kicsúszik a talaj a lábuk alól, nem mindenki tud ismét megkapaszkodni az élet erkölcsi normái­ban. Egy egy gépalkatrész, apró tartozékok „kiemelése“, egy-két korona értékben olyan valaki számára, akinek nagy szük­sége van rájuk, valóban jelentéktelennek tűnik. A veszély abban rejlik, hogy ez az egy-kétszáz korona, ami könnyen jött, hihetetlen étvágyat tud kelteni. Talált pénz, dolgozni nem kellett érte, mintha az ember a sportkán vagy szazkán nyerte volna. Csakhogy ezt a sportkát irányítani is lehet, nem kell ölhetett kézzel várni a jószerencsére. Mit is jelentett ez a pár korona plusz? Hihetetlen lehetőségekre mutat rá. Felcsillantja vonzó, külföldi utak, autó és az elegáns, könnyű élet ra­gyogó távlatait. Egyelőre pedig minden­esetre be lehet oktatni egy soronkivüli görbe estét. Lehet adni a gavallért, lehet imponálni a barátoknak és a... no nem, a feleségnek nem, mert az biztosan ágy­neműt szeretne venni a külön kereseten, vagy valamit a háztartásba, amire már ré­gen vágyott. Az is megeshetik, hogy nézet­­eltérésre, veszekedésre kerül sor, ha meg­tudja, miből származik a „különkereset“ s nem ért majd egyet. így hát csak ide gén nők előtt látszhatja a grandot, de az sem utolsó dolog. Sz nek nem volt szerencséje. Néhány vidám esténél, divatos ruhadarabnál nem jutott tovább. A farsangolást a fogház böjt­je követte. Nem volt nagy a jogtalanul szerzett összeg, nem volt hosszú a sza­badságvesztés ideje sem. mégis, mégis tör­tént valami Sz-szel. Cgy találta, mikor ismét szabadlábra került, hogy a világ megváltozott, másként néz rá. Még az ott­honi világ is. Elhelyezkedni sem tudott olyan előnyösen, mint azelőtt, s mintha a családban is kisebb lett volna a becsü­lete. Lassan felgyülemlett benne a kese­rűség, a harag, úgy érezte magát, mint a fuldokló, s hogy biztos partra érjen, ér­telmetlen kapálódzásokat tett. Hol gorom­ba és durva volt családtagjaival, tekin­télyének érdekében, hol azon igyekezett, hogy szeretetüket elnyerje s nélkülözhe­tetlenné tegye magát. Talán ez az óhaj vezette arra a szerencsétlen gondolatra is, hogy a villanyóra felső részét megfúrja s egy tű segítségével megállítsa az áram­számlálót. Így az asszony háztartáspénzé - ben jelentős összeg megmaradt, de a Nyu­gat-szlovákiai Villamos Müveknek több mint 7500 korona kárt okozott. Felesége, mialatt Sz. a büntetését töl­tötte, állást vállalt, hiszen három kiskorú gyermeket kellett eltartania. Állását férje kiszabadulása után is megtartotta, pénzt keresett, és Sz-nek ez új helyzetet jelen­tett, úgy érezte, felesége fölényben van s nincs is már rá szüksége. Szerinte ezt a fölényt még csak növelte volna, ha beteg anyósa 20 000 koronás takarékbetét­jét halála után egyetlen lányára, az ő fe­leségére hagyja. Az asszony a nagy össze­get úgyis mindenféle oktalanságra verné el, ezt meg kell akadályozni! Ki is szedi a betétkönyvet a télikabát béléséből és legelőször a már égető adósságot, az el­maradt gyermektartást fizeti ki. Bakfis lá­nyának kabátot vesz, üdülésre küldi a Tátrába, feleségét születésnapjára televí­zióval lepi meg. 0 a családfő, a jó férj, a mindenkiről gondoskodó apa. Magának valóban csak pár apróságot vesz, annak az összegnek a töredékéért, amelyet négy részletben vett ki a könyvről. Az öregasszony, ha néha megtapogatta a kabátbélés alját, érezte a könyvecske keménységét s megnyugodott. Nem sejtet­te, hogy ott már csak egy értéktelen pa­pírdarab lapul. Feltehetnénk a kérdést, nem tűnt-e fel vajon a családnak, de főleg a feleségnek, miből futja a drága ajándékukra, megle­petésekre? Lehet, hogy Sz. hihető magya­rázattal szolgált. A felháborodás akkor lört ki, mikor anyósa halála után kiderült a takarékbetétkönyv sorsa. Helyzete, tekintélye a családban most még jobban megingott. Azonban ott, ahol egyébként nem hiányzik az igazi családi szeretet és összetartás, az ilyesmi belső, ügy marad és elsimul. De Sz. nem tudta elviselni botlásának természetes következ­ményét s a vékony repedést, ami házassá­gukban keletkezett, egyre inkább elmélyí­tette. Gyermekei szeretetét is furcsa mó­don akarta megnyerni. Ha úgy érezte, hogy apai érzései nem találnak kellő vi­szonzásra. a legbrutálisabb eszközöket al­kalmazta. Legnagyobbik lányát két Ízben úgy összevissza verte, hogy erős véralá­­futásokon kívül gyengébb agyrázkódást és dobhártyarepedést okozott, ami először kétheti, másodízben egyheti kényszerű tá­volmaradást jelentett az iskolából. Apai szeretető is torz képet öltött a már lassan nővé érő szép leány iránt. Rajongásában tovább, sokkal tovább ment, mint azt a normális apai-gyermeki viszony megenge­di. Szerelmével kezdte üldözni gyermekét, aki kénytelen volt előle menekülni. Sz. alatt megindult a föld, erkölcsi egyensú­lyát nem nyerte vissza, furcsa torzító szemszögből látott, Ítélt mindent és ez tükröződött magatartásán, cselekedetén. Az apai szeretetnek ez az elfajulása, a fiatal lány féltése késztette aztán felesé­gét a döntő lépésre. Feljelentést tett Sz. ellen. A fehérkarszalagos férfi nemcsak tisz­telettudón, de a szükségesnél nagyobb alázattal áll bírái előtt, és bár vétkesnek érzi magát, zokog, körmönfont módon igyekszik magyarázatot találni s menteni bűneit. Formailag egyedül ő felelős min­denért s nincs paragrafus, amely az asz­­szonyt is odaállíthatná mellé a vádlottak padjára. Mégis, aki végighallgatja a tár­gyalást, annak az az érzése, hogy az élet­társ felelősségét is fel kell vetni. Egy ilyen tárgyalás keretében, amelynek a pa­ragrafusok szabnak határt, erre nem nyílik mód, mégis szólni kell róla. A házasság olyan szoros kötelék, ahol már bajos ket­téválasztani az én-t s a te-t, ahol az egyik bűnös, ott nem lehet teljesen ártatlan a másik sem. Ha pedig ártatlannak érzi magát s valóban az is, azt jelenti, hogy igazi közösség sohasem alakult ki közöt­tük. Ekkor sem kell ugyan, hogy tragédiá­ra kerüljön a sor, ha mindkét fél erős jellemmel, erkölcsi érzékkel rendelkezik. Ebben az esetben a férfi gyengének bi­zonyult, megméretett és nagyon könnyű­nek találtatott. Apa, anya és serdülő lány. — Külön-külön három rokonszenves kül­sejű, szép ember ... Együtt: boldogtalan, széthulló család. ORDÖDY KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents