A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-10-31 / 44. szám
Szemfüles fényképészek dolgainak az Akropo 1 Izzón Vének tanácsa az Akropollsz lépeséin? mert az olimpiai Játékok eredetére emlékeztet, amely az ókori mondavilágba nyúlik vissza. Közismert, hogy az ókori Görögországban az olimpiai Játékok évében kb. három hónapig „isten békéje“ tiltott minden öldöklést, háborúskodást. Ma már ott tartunk, hogy az „Isten békéje“ sem segít a szerencsétlen emberiségnek. Nincs békesség a földön, sem az olimpiai Játékok Idején, sem máskor. Hol Vietnamban, hol Afrika, vagy Latln-Amerika valamelyik országában dörögnek az ágyúk... s az ellenfelek szinte mindig ugyanazok: hazaiak és külföldi betolakodók! 1896-ban rendezték az első újkori olimpiát. 1936 óta pedig az olimpiai játékok jeAz olimpiai stadion lentőségének az emelésére hatalmas fáklyás váltófutás viszi az Olimpiában meggyújtott lángot a versenyek színhelyére. Az új stadion a régi helyén áll s több mint százezer ember befogadására képes. Az Akropollszon tükörfényesek, simák az évezredes kövek. Könnyen elcsúszik az ember, ha nem vigyáz. Vajon hány nemzetségben járt már ezeken a köveken? S milyen szándék, gondolat vezetie ide őket? S milyen pompa kísérte útjukon? Tudjuk, hogy a peloponnészoszí háború idején Kleon, a „cserzővarga“, nem véletlenül lépett tüntetőleg elsőként bőrkötényben az agóra szószékére. Sok ilyen példával nem dicsekedhet a görög történelem. A vezető a tengerre mutat: — Ott zajlott le a szalamiszi csata! Igen, valami rémlik, orromba csap a történelemkönyv dohos szaga. Ott szenvedte hát súlyos vereségét a perzsa hajóhad. A királyi palota csak kívülről tekinthető meg. Nagy, komor, lombos fákkal árnyékolt épületben lakik a király. A palota szomszédságában, az út másik oldalán modern villa látható, amely magas rangú külföldi vendégek szálláshelye. Konstantin nem tartózkodik otthon, valamelyik szigetére rándult. Fiatal férj, kísérgetl feleségét és hat hónapos gyermekét mindenüvé. Ezt a királyságra büszke és érzékeny vezető újságolja, aki talán mindenkinél jobban tudja, hogy a királyt és hozzátartozóit dicsérni egy királyságban soha nem lehet hátrányos. Ezzel kapcsolatban Jut eszembe, hogy vezetőnk az Akropollszon azt a helyet is megmutatta, ahol még a múlt században is az beszélt, aki akart, Vajon manapság van-e olyan hely Görögországban, ahol az beszél, aki akar? Papandreu nem akárki, az egyik legtekintélyesebb párt, a Centrum Unió vezére, mégis királyi önkénnyel félreállltott miniszterelnök lett belőle. Hol van Periklész és kora? Athén aranykora? Az egyszerű görög erre azt feleli: — Hát Igen, kérem, volt nekünk olyan Is. Aranykor.. De sajnos ma már nincs. És nem is lesz, míg király lesz. Király és demokrácia — tűz és víz, a kettő nem fér össze. A ml demokráciánk elveszett az Időben, mint ahogy apró szigetecskéink Is elvesznek az ég kékjében. A szerző felvételei Érthetetlenek ezek a külföldiek, nem kell nekik a tengeri szivacs ...
