A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-10-31 / 44. szám
„Anyu, jól érezzük itt magunkat“ Koméromfüss házalnak csak egyhatod részét hagyta meg az Idei árvíz. A zsolnai Epitővállalat fnbochnai üdülőjében negyvenegy komárnmtüssi gyermek talált ideiglenes otthonra. Itt élnek velük tanítóik és nevelőik, hogy a fiák és a lányok rendszeresen tanulhassanak, időveszteség nélkül elvégezhessék az iskolát. Az üdülő vagy inkább szálló igazán gyönyörű. A gyermekek kéi-három ágyas szobákban laknak. Az ellátás kitűnő. A környezet, a hegyek eddig alig ismert világa szebb talán már nem is lehetne. Az iskola a faluban van. A szekrények tele ruhával, a klubok játékkal, egyszóval semmi sem hiányzik, ami a gyerekek gondolatait elterelheti az átélt tragédiáról. A szülők, ha nem szívesen engedték is el gyermekeiket a „háztól“ (ez a kifejezés ezúttal sajnos zárójelek közé kfvánkozik), okosabban nem cselekedhettek ebben a helyzetben. De tálén Így bizonyították be a legjobban gyermekeik iránti szeretetüket. Nem lehel azt állítani, hogy azok a szülők, akik nem engedték el gyermekeiket — szám szerint harmincötöt — idegenbe, ne szeretnék őket eléggé. De a túlzott szeretet ezúttal ellentmond az ésszerűségnek. Meg kellene fontfolniok, hogy gyermekeik — csak azért, hogy velük maradhassanak — egy évet veszítenek az iskolában, olykor nPim tudnak rendesen fűzni nekik, esetleg kiselejtezett autóbuszban vagy hasonló ideiglenes szükséglakásban kell meghúzódniok, míg újra felépül az otthonuk stb .. . Ha mindezt tekintetbe veszik, maguk is rájöhetnek, hogy a jobbik megoldás mégiscsak az volna, ha elkfildenék őket a többiekkel oda, ahol megfelelő ellátásban, jó bánásmódban részesülnek. Hiszen harmincöt gyermek harmincöt viharkabátot, harmincöt meleg nadrágot, harmincöt aktatáskát, kétszer annyi inget és ezen kívül még sok mindent jelent. Ez mind sok-sok ezer koronába kerül, amit az állam megtakaríthatna, de itt nem a pénzről, hanem sokkal fontosabb dologról van szó. Es ezt kellene a harmincöt vonakodó füssi szülőnek megértenie. Ez okozza a legtöbb gondot Kulcsár Vincének, a kilencéves iskola igazgatójának és az egész komárom 6 füssi tanítói karnak jelenleg Eubochúán, ahová az Iskola áttelepült. Mindennap várják az autóbuszt az otthon maradt gyermekekkel, de egyelőre hiába .. . Marosvölgyi Frigyes tanító olyan a rákapasz kodó fiúkkal, mint egy szőlőfürt. Egyik a rajzát mutatja, másik valami játékot, vagy levelet az édesapától. A kis Rezső alig tud beszélni a nevetéstől, amikor meséli, mint esett el futballozás közben Németh tanító bácsi, aki velük játszott délntán. Zsófi kiszolgálónő tízórait oszt. Tudja, hogy Tibi és jóska nagyevők, ők kapják a legnagyobb zsemlyét. Zsófi nem tud magyarul, úgyhogy a zsemlyéhez szó helyett egy simogatást tud csak adni. öt vagy hat gvermek megbetegedett1, de nem komolyan, csak meghűltek. Az orvos a faluból rögtön fellőtt, előírta az orvosságot, és néhány naora ágyba rendelte őket. Kulcsár Margit és Németh Rozália nevelőnők egész éjjel takargatták őket ás teát főztek nekik. Kovács Bözsi asztaltól asztalhoz jár és nézegeti, hogyan rajzolnak a védencei. Leckét kaptak: rajzolják le azt, ami legjobban tetszik nekik Eubochüa környékén. Nem csoda, hogy a begyekre és erdőkre esett a választásuk, ahová nagyon szeretnek kijárni. Senki sem hinné, mennyi ruhára van szüksége egy babának. Kulcsár „mama“ segtt a varrásnál, Kulcsár „papa“ pedig írt a brafáslavei Kozatexnek és a Selmecbányái Slovenkának, nem küldenéDek-e kelmemaradékokat babaruháknak. A hosszú téli estéken minden kis apró maradékot felhasználnak. Magyarics Mártuska az egyedüli füssi első osztályos Eubochúán. Az iskolába a negyedikesek felügyelete alatt jár. Velük ül az osztályban is, persze az 0 kis ábécés könyvével. De Így is nagyon vágyódik a többi, falubeli elsős ntán. Reggel hét órakor a folyosók megelevenednek. Ébrednek a gyermekek, az ablakon át nézik milyen az idő, keresik ruhácskáikat, a kislányok pedig fésülködnek. Fél óra múlva már az étteremben ülnek. Aztán már minden megy a maga útján. Tíz éráig Írják a feladataikat, ebéd előtt egy két órát játszanak. Egy órakor kezdődik a tanítás. Vacsora után szabad foglalkozás s a já,’éktói fáradtan mennek az ágyba. Nem csoda, hogy aztán alusznak, mint a bunda. A gyerekek ilyeneket Írnak haza: a „baluska“ nem izük, narancsot és banánt kapnak, kiránduláson voltak a Magas Tátrában, n nevelőnők minden kedden és pénteken fürdetik őket és megmossák a hajukat, az iskolában ezt vagy azt megdicsérték a jó tanulásért^ és . .. anyu, jól é^zem Itt magam, légy nyugodt. Aztán várják a választ. Olyan ragyogó gyerekszemot, mint a kis Komjáthy Cecíliáé volt, amikor levelet kapott hazulról, ritkán látni. A komáromfÜ8st gyerekek szeptember tizedikén érkeztek Eubochúára. A könyveket nagukkal hozták, de a füzeteket, a rajzpapirt, a tollat, a festéket nem értok rá becsomagolni. Ezért a fubochüal iskola kölcsönzött nekik, most lassan mindent visszaadnak. A gyerekek nem ismernek különbséget ember és ember között. Nem emelnek nyelvi határokat. A fubochiial szlovák gyerekek a komáromfüssiek legjobb barátai. YVETTA SUCHOVA Baracskai Dombok közé szorítva éli csöndes hétköznapjait a falu: Barsbaracska. A vasút és az elsőrendű országút kikerüli, de poros, kacskaringéé utacskája mégis tartja a kapcsolatot a világgal. Hétfőn reggel zsúfolt autóbuszok viszik a fiatalokat, a javakorú embereket a közeli pozbai állomásra, hogy onnan szétszóródjanak az ország minden részébe, ahol dolgos kezekre van szükség. Persze Baracskán is szükség volna rájuk, de a lányok szemében a partizánskél cipőgyárnak nagyobb a varázsa, mint a baracskai sáros répaföldeknek, a fiúk is inkább a komáromi Hajógyár hatalmas csarnokaiban dolgoznak, mint a szövetkezet párás istállóiban. Egyelőre csak a traktornak, kombájnnak van meg az a vonzóereje, hogy a legények egy részét otthon tartsa. De annyi traktora nincs a falunak, hogy mindenkinek jusson! Szombat estére aztán újra viszszat-érnek a falu „tékozló fiai“. Üj divatot, szokást, más szemléletmódot hoznak magukkal, és ezzel együtt megnövekedik a társas élet utáni vágy, a társalgási forma új igénye. S ezt az igényt, a sokrétű szórakozási lehetőség utáni vágyat a kis falusi kocsma már nem tudta kielégíteni. Talán nem is éppen emiatt alakítottak szövetkezeti klubot Baracskán, s nem ezért kapták fel a hangzatos jelszót: El az Ifjúsággal a kocsmától! — melynek jegyében a klub létrejött. Egyszerűen csak az otthon-A répaföldeken
