A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-10-31 / 44. szám
Jutalom Szerényt mindig pontosan végezte a munkáját. Minden határldfit betartott. Reggel Jéval a munkakezdet elfitt ért az Irodába. Sohasem látták a nagy tolongásban érkezék, vagy {éppenséggel a késén jűvfik között. Délután sem látták várakozni a blokkoló éra elölt, azok között, akik néhány perccel a munkaidő befejezése előtt türelmetlenül várták a nyolcadik munkaóra hatvanadik percét. Szerényt hiányzott a délutáni sodrásból Is. ö inkább nyújtotta a műszakot, mint egy perccel hamarább távozott volna. Valahogy természetessé vált, hogy Szerényt munkakörében nincs tennakadás. Neve sohasem szerepelt azok között, akiknek munkája ellen kifogás merült volna fel, Szerényi neve egyáltalán sehol sem szerepejt. Szerényi háttérben maradt, soha senki nem érdeklődött, milyen nehézségei vannak a munkakörében, fúnökeit nem zaklatta kérdésekkel, problémáit maga oldotta meg. Nemcsak nevében, viselkedésében is szerény volt. Tndták ezt róla, személye felett napirendre tértek. Jutalomosztás volt. A főnök sorra verte beosztottjait. Itt volt mindjárt ez a Fekete. Igaz, többször megtörtént, hogy a kimutatásokat nem terjesztette be időre, az adatokat későn szerezte be, de Iám, milyen önfeláldozással igyekezett a mulasztást pótolni, milyen lázas izgalommal kilincselt az utolsó napokban, és ha némi késéssel ugyan, de mégis megszületett a kimutató«. Persze, hogy nem lehet kihagyni a Jutalomból. Es kimaradhat-e Feledi, az anyagbeszerző? Nemrégen ugyan kikölcsönzött egy parkettkefélő gépet a vállalattól, amit sok munkája miatt elfelejtett visszaadni, de Jellemző rá, hogy a harmadik felszólításra sértetlenöl visszaszármaztatta. Feledi ugyan többször nem szerezte be a szükséges anyagokat, Ilyenkor készségesen elutazott a szállító céghez személyesen és tárgyalásokkal pótolta a mulasztottakat. Azt Is értékelni kellett nála, hogy ilyen szolgálati utakon alig maradt ideje, hogy rövid látogatást tegyen rokonainál, akik a véletlen összejátszása folytán éppen ott laktak, ahol a hiányzó anyagot remélhető volt beszerezni. És Ilonka, a bájos fiatalasszony? Ű ne kapna jutalmatl A múlt hónapban több mint egy hétig dolgozott közvetlen a főnökével a késő esti órákig és másolta a költségvetéseket, ö Igazin nem tehet róla, hogy főnöke, Ujdondászy napokig egy nagyhorderejű prototípus kivitelezésével foglalkozott és csak délután maradt ideje a költségvetések összeállítására. Ujdondászy még finom bonbonokat is vett a bájos Ilonkának és egy üveg francia konyakkal is honorálta, hogy a csinos fiatalasszony hajlandó volt szabad Idejében lemondani férje társaságáról, aki ezalatt otthon végezte a házimunkát. Nem lenne méltányos, ha kihagynák a jutalomból. Egymás után vették a neveket. Kapott Ujdondászy is jutalmat, hiszen az újítást dijat csak később fogják neki kifizetni, mindenkire gondoltak, csak Szerényi neve nem jntott eszébe senkinek. Érthető, hogy a jutalom kifizetése után Szerényt lehangolt volt. Mellőzüttnek érezte magát. Aztán Idegesen dolgozott, kedvét vesztette, és nem csoda, hogy a következő hónapi zárlattal elkésett. Erre még nyugtalanabb lett. 0 nem szokott hozzá, hogy valamit Is mulasszon. Kapkodva járt fűhöz-fához, gyűjtötte a szükséges adatokat. Sok helyen be is kellett mutatkoznia, mert eddig csak névről Ismerték. Minden hiába — a zárlat nem készült el időre. Szerényt még szomorúbb lett. Elpanaszolta bánatát egyik munkatársának, hogy most már végleg semmi reménye, hogy a jövőben jutalmat kapjon. — Sose búsulj, komám — válaszolta neki munkatársa, — most figyeltek fel csak rád igazán, eddig jóformán nem is tudták, hogy létezel. A következő alkalomkor Szerényt Is kapott prémiumot. LO0SZ DEZSŐ 4 r Állandó vezetőnk egy francia műveltségű, Idősebb ihölgy, akinek nemcsak a hangja fáradt, de a ruhája és cipője is kopott. Reggel, indulás előtt, azt kérdi az autóbuszban: — Angolul, olaszul, vagy franciául akarják a felvilágosítást? Legyünk őszinték és valljuk be: egyik nyelven sem! Ügy gondoltuk, hogy a német nyelvvel a világ végéig elmehetünk, és Athénban rá kell jönnünk, máris a világ végére értünk. Hazai vezetőnk a franciát választja valamennyiünk hevében. Első utunk a múzeumba vezet. 3 már most szabadjon előre bocsátanom, hogy később, Cipruson, Egyiptomban, Libanonban és Szíriában is a múzeumba vezetett első utunk. Még véletlenül sem feledkeztek meg róla. így aztán láttunk annyi mindenféle múzeumot, hogy egy életre elég belőle. Hatalmas épület a múzeum a görög főváros szívében. Több évezred kincse, emléke fér el benne. A nagy, tágas termekben apró dísztárgyak, edények, kőbe vésett írásjelek, harci eszközök, elefántcsont tárgyak, állatfigurák, aranypoharak, festmények, szobrok, olajos és a boros amforák, stb. kötik le a figyelmet. Itt a krétai, ott a mükénéi, amott a korinthoszi kultúra emlékei. Nagyszerűen nyomon lehet követni az emberi szellem, a fantázia, a kézügyesség fejlődését... Rengetegen keresik fel az athéni múzeumot a világ minden részéből. Görögország és szigetvilága az emberiség kultúrájának egyik nagy bölcsője. Minden nemzetségbeli tisztelettel és áhítattal szemléli: Angolok, franciák, olaszok, amerikaiak, törökök, indiaiak és .japánok tartózkodnak a helyiségekben. Mint egy-egy hatalmas méhkas, olyanok a termek. Görög Idegenvezetők döngicsélnek, zümmögnek bennük. S a magyarázatból alig ér el valami a füledhez. Hazai és görög vezetők társalognak egymással, ők okosítják, boldogítják egymást, nekünk szenvedés és szédelgés a részünk. Az évezredes kultúra bűvköréből a lüktető, az eleven életbe vetjük magunkat. Megnézzük a volt királyi palotát, a régi parlamentet, majd többször is elmegyünk a jelenlegi parlament épülete előtt, amelyet rendőrök, tankok és tüntetők vesznek körül. Athén gyönyörű város. Sugárútjai lenyűgözőek. Nincs egyetlen görbe utcája. Tervezők, építészek fantáziáját dicséri a városrendezés. Déli tizenkét órakor 36 C fok a Tízkor nyit vazárnap az athéni múzeum hőség árnyékban, de sehol nem szorul meg a meleg — csak az éttermekben —, kitűnően beváltak a huzatos utcák, a természetes szellőztető-berendezések. Az ebéd: előételként az a bizonyos olasz spagetti, amelynek egyetlen tésztaszálával a kijáratig vagy a királyi palotáig is el lehetne menni... aztán megint fasírozott. A körítés főtt uborka, amelyet otthon nem, csak Görögországban tud elfogyasztani az ember, meg néhány szelet pirított krumpli, bizonyítandó, az is terem errefelé. Délutáni programunk az olimpiai stadion, a királyi palota megtekintése és az Akropolisznak, a hellén kultúra ősi fellegvárának a megmászása. A stadion azért érdekes,
