A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-10-31 / 44. szám

Jutalom Szerényt mindig pontosan végezte a munká­ját. Minden határldfit betartott. Reggel Jéval a munkakezdet elfitt ért az Irodába. Sohasem lát­ták a nagy tolongásban érkezék, vagy {éppen­séggel a késén jűvfik között. Délután sem lát­ták várakozni a blokkoló éra elölt, azok között, akik néhány perccel a munkaidő befejezése előtt türelmetlenül várták a nyolcadik munkaóra hat­vanadik percét. Szerényt hiányzott a délutáni sodrásból Is. ö inkább nyújtotta a műszakot, mint egy perccel hamarább távozott volna. Valahogy természetessé vált, hogy Szerényt munkakörében nincs tennakadás. Neve sohasem szerepelt azok között, akiknek munkája ellen kifogás merült volna fel, Szerényi neve egyál­talán sehol sem szerepejt. Szerényi háttérben maradt, soha senki nem érdeklődött, milyen nehézségei vannak a munkakörében, fúnökeit nem zaklatta kérdésekkel, problémáit maga ol­dotta meg. Nemcsak nevében, viselkedésében is szerény volt. Tndták ezt róla, személye felett napirendre tértek. Jutalomosztás volt. A főnök sorra verte be­osztottjait. Itt volt mindjárt ez a Fekete. Igaz, többször megtörtént, hogy a kimutatásokat nem terjesztette be időre, az adatokat későn sze­rezte be, de Iám, milyen önfeláldozással igye­kezett a mulasztást pótolni, milyen lázas iz­galommal kilincselt az utolsó napokban, és ha némi késéssel ugyan, de mégis megszületett a kimutató«. Persze, hogy nem lehet kihagyni a Jutalomból. Es kimaradhat-e Feledi, az anyagbeszerző? Nemrégen ugyan kikölcsönzött egy parkettke­félő gépet a vállalattól, amit sok munkája miatt elfelejtett visszaadni, de Jellemző rá, hogy a harmadik felszólításra sértetlenöl visszaszár­maztatta. Feledi ugyan többször nem szerezte be a szükséges anyagokat, Ilyenkor készsége­sen elutazott a szállító céghez személyesen és tárgyalásokkal pótolta a mulasztottakat. Azt Is értékelni kellett nála, hogy ilyen szolgálati utakon alig maradt ideje, hogy rövid látogatást tegyen rokonainál, akik a véletlen összejátszása folytán éppen ott laktak, ahol a hiányzó anya­got remélhető volt beszerezni. És Ilonka, a bájos fiatalasszony? Ű ne kapna jutalmatl A múlt hónapban több mint egy hétig dolgozott közvetlen a főnökével a késő esti órákig és másolta a költségvetéseket, ö Igazin nem tehet róla, hogy főnöke, Ujdondászy napo­kig egy nagyhorderejű prototípus kivitelezésé­vel foglalkozott és csak délután maradt ideje a költségvetések összeállítására. Ujdondászy még finom bonbonokat is vett a bájos Ilonkának és egy üveg francia konyakkal is honorálta, hogy a csinos fiatalasszony hajlandó volt sza­bad Idejében lemondani férje társaságáról, aki ezalatt otthon végezte a házimunkát. Nem len­ne méltányos, ha kihagynák a jutalomból. Egymás után vették a neveket. Kapott Uj­dondászy is jutalmat, hiszen az újítást dijat csak később fogják neki kifizetni, mindenkire gondoltak, csak Szerényi neve nem jntott eszé­be senkinek. Érthető, hogy a jutalom kifizetése után Szerényt lehangolt volt. Mellőzüttnek érez­te magát. Aztán Idegesen dolgozott, kedvét vesz­tette, és nem csoda, hogy a következő hónapi zárlattal elkésett. Erre még nyugtalanabb lett. 0 nem szokott hozzá, hogy valamit Is mulasszon. Kapkodva járt fűhöz-fához, gyűjtötte a szük­séges adatokat. Sok helyen be is kellett mutat­koznia, mert eddig csak névről Ismerték. Min­den hiába — a zárlat nem készült el időre. Sze­rényt még szomorúbb lett. Elpanaszolta bánatát egyik munkatársának, hogy most már végleg semmi reménye, hogy a jövőben jutalmat kap­jon. — Sose búsulj, komám — válaszolta neki munkatársa, — most figyeltek fel csak rád iga­zán, eddig jóformán nem is tudták, hogy létezel. A következő alkalomkor Szerényt Is kapott prémiumot. LO0SZ DEZSŐ 4 r Állandó vezetőnk egy francia művelt­ségű, Idősebb ihölgy, akinek nem­csak a hangja fáradt, de a ru­hája és cipője is kopott. Reggel, indulás előtt, azt kérdi az autóbuszban: — Angolul, olaszul, vagy franciául akarják a felvilágosítást? Legyünk őszinték és valljuk be: egyik nyelven sem! Ügy gondoltuk, hogy a német nyelvvel a világ végéig elmehetünk, és Athénban rá kell jönnünk, máris a világ vé­gére értünk. Hazai vezetőnk a franciát vá­lasztja valamennyiünk hevében. Első utunk a múzeumba vezet. 3 már most szabadjon előre bocsátanom, hogy később, Cipruson, Egyiptomban, Libanonban és Szíriában is a múzeumba vezetett első utunk. Még véletlenül sem feledkeztek meg róla. így aztán láttunk annyi mindenféle múzeu­mot, hogy egy életre elég belőle. Hatalmas épület a múzeum a görög fő­város szívében. Több évezred kincse, emléke fér el benne. A nagy, tágas termekben apró dísztárgyak, edények, kőbe vésett írásjelek, harci eszközök, elefántcsont tárgyak, állat­figurák, aranypoharak, festmények, szobrok, olajos és a boros amforák, stb. kötik le a figyelmet. Itt a krétai, ott a mükénéi, amott a korin­­thoszi kultúra emlékei. Nagyszerűen nyo­mon lehet követni az emberi szellem, a fan­tázia, a kézügyesség fejlődését... Rengete­gen keresik fel az athéni múzeumot a vi­lág minden részéből. Görögország és sziget­világa az emberiség kultúrájának egyik nagy bölcsője. Minden nemzetségbeli tisztelettel és áhítattal szemléli: Angolok, franciák, olaszok, amerikaiak, törökök, indiaiak és .japánok tartózkodnak a helyiségekben. Mint egy-egy hatalmas méhkas, olyanok a termek. Görög Idegen­­vezetők döngicsélnek, zümmögnek bennük. S a magyarázatból alig ér el valami a fü­ledhez. Hazai és görög vezetők társalognak egymással, ők okosítják, boldogítják egy­mást, nekünk szenvedés és szédelgés a ré­szünk. Az évezredes kultúra bűvköréből a lüktető, az eleven életbe vetjük magunkat. Megnéz­zük a volt királyi palotát, a régi parla­mentet, majd többször is elmegyünk a jelen­legi parlament épülete előtt, amelyet rend­őrök, tankok és tüntetők vesznek körül. Athén gyönyörű város. Sugárútjai lenyű­­gözőek. Nincs egyetlen görbe utcája. Terve­zők, építészek fantáziáját dicséri a város­­rendezés. Déli tizenkét órakor 36 C fok a Tízkor nyit vazárnap az athéni múzeum hőség árnyékban, de sehol nem szorul meg a meleg — csak az éttermekben —, kitűnően beváltak a huzatos utcák, a természetes szellőztető-berendezések. Az ebéd: előételként az a bizonyos olasz spagetti, amelynek egyetlen tésztaszálával a kijáratig vagy a királyi palotáig is el le­hetne menni... aztán megint fasírozott. A körítés főtt uborka, amelyet otthon nem, csak Görögországban tud elfogyasztani az ember, meg néhány szelet pirított krumpli, bizonyítandó, az is terem errefelé. Délutáni programunk az olimpiai stadion, a királyi palota megtekintése és az Akro­­polisznak, a hellén kultúra ősi fellegvárá­nak a megmászása. A stadion azért érdekes,

Next

/
Thumbnails
Contents