A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-10-10 / 41. szám

Vámosladányban nem alszik a Csemadok Vámosladányban a tömegszervezetek közül a Csemadok tagjai a legaktívabbak. A vezetők mindent elkövetnek, hogy a kultúrházban minél élénkebb legyen az élet. Az elmúlt két évben például a követ­kező darabokat adták elő: A cigány, Fehér Anna, Örök láng, Asszonyháború stb. A cso­port tagjai meglátogatták a szomszédos községeket Is, ahol ugyancsak sikert arat­tak. Kultúrházunk nem nagy, de mér terv­be vették egy új {elépítését. Szükség lesz a lakosság munkájára, de bízunk megér­tésükben, mert tavasszal Is 210 ezer koro­nás munkát végeztek a faluszőpitésl akció keretében. Most még az utak és járdák karbantartását akarják elvégezni. A Hét­nek eddig harminc előfizetője van. A tánc­­csoportról külön meg kell emlékeznünk, mert ez működik az utóbbi években a lévai járásban a legsikeresebben. Páros és vegyes táncaikkal többször felléptek Ladányban, Zselizen, Léván. A Csemadok tagjai derekasan kivették részüket az aratási és cséplésl munkála­tokból Is. Nekik Is részük van abban, hogy a szövetkezetnek az Idén 35 vagon gaboná­val több termése lett, mint tavaly, pedig az Időjárás nagyon kedvezőtlen volt. Belányi János dombok alatt... Hogy mit csinál a Csemadok helyi szervezete? Valójában nem sokat. Leg­alább Is nem annyit, amennyit tehet­ne. Igaz, hogy a községnek nincsen kultúrháza, sem e célnak megfelelő más épülete. Hét évvel ezelőtt hozzá­fogtak egy új kultúrház építéséhez, de a nemes Igyekezet a bürokrácia útvesztőjében megfeneklett. Hat éven át mosta az eső, sütötte a nap a fel­húzott falakat, míg végre egy korábbi cikkem nyomán újra megindulhatott a munka. De adjuk át a szót Tóth And­rás kultúrtársnak, a helyi szervezet elnökének. — őszintén meg kell mondanom, hogy komolyabb kultúrálls rendez­vényre képtelenek vagyunk. E célra nincsen megfelelő helyiségünk. A ta­nácsháza mellett van egy helyiség, ott szoktuk tartani előadásainkat. Na gyobbára diafilmek vetítésével össze­kötött kultúrműsorról van szó. Leg­utóbb Jókat Mór és Mikszáth Kálmán életét taglaló filmeket vetítettünk ős kultúrbetétekkel gazdagítottuk. Na­­gyobbszabású rendezvényeinket pedig a műszárítóban bonyolítjuk le. Persze, ez a környezet nem hasonlítható össze egy modern kultúrházzal. Egyáltalán nem kelt vonzó hatást. Így aztán ért­hető is az érdektelenség. Hosszú kény­szerpihenő után tovább folytatódik a kultúrház építése. A járási szervek részéről e célra 450 ezer koronát kap­tunk. Most meg az a helyzet, hogy van pénzünk, de nincsen, aki az épít­kezést végezze. Ugyanis az árvíz okoz­ta károk következtében az építkezési vállalatok túl vannak terhelve. De A komáromi hajóépítők vállalásai Az árvíz a komáromi hajógyárnak la jelentős károkat okozott, arról nem is szólva, hogy a mnnkaldőkiesés veszélyez­tette a terv teljesítését., Ennek ellenére szép eredményeket értünk el, amit hűen tükröz, hogy az első félévi sikeres terv­­teljesítésért elnyertük a Nehézgépipari Mldisztérium és a Gépipari Szakszervezeti Szövetség Központi Bizottsága Vörös Ván­dorzászlaját, melyet ar elmúlt napokban Pesl nehézgépipari miniszter nyújtott át Ünnepélyes keretek között. A hajóépítők összttzeml kötelezettség­vállalást Is tettek, mely szerint az év végéig befejeznek (egyéb munkán kívül) öt darab 2000 tonnás motoros fehérhajót, 2 darab 000—900 tonnás motoros személy­hajút, 4 darab 1500 tonnás univerzális uszályhajút és végül egy darab KDB 120-as jelzésű kotróhajót. Árvízkárosult dolgozó társaik megsegíté­sére 9112 brigádórát, rendkívüli műszakokat dolgoznak le, továbbá havi fizetésük egy bizonyos százalékát, ami összesen 160 ezer koronát tesz ki átutalja az árvízkáro­sultak számlájára. Szeptember 13-lg ebből 8B 529 koronát már átutaltak, a brigádórák 20 százalékát pedig ledolgozták. Az össze­fogás gyümölcse nem marad el. Szénássy János azért bízunk abban, hogy még a tó) beállta előtt tető alá kerül az épület. Sok az akadály, de megbirkózunk vele. örvendetes, hogy újabban egy leány-tánccsoport bontogatja szárnya­lt, Németh Irma tanítónő vezetésével. Komáromi és naszvadl bemutatkozá­suk ígéretes. E nemes Igyekezetért dicséret Illeti a madari lányokat és vezetőjüket Is. És ez további munkára kell, hogy serkentse őket. A Csema­dok szervezet lelkes harcosáról, Szá­lai Sándorról is dicsérettel kell szól­ni. Egész énjét a Csemadok szolgá­latába állította. A magyar kultúra ügyét saját ügyének tekinti. Állandó­an szítja a hamu alatt pislogó para­zsat, hogy egyszer lángra lobbanva meleget és világosságot vigyen a ki­csi falu munkás-hétköznapjaiba. Igazságtalanok lennénk, ha nem említenénk meg a község vezetőit. Kosturják Pál ős Németh Rudolf, a HNB titkára, Illetve elnöke támogat­ja azon törekvést, hogy ebben a köz­ségben Is fészket rakjon a kultúra. Ml hisszük ős reméljük, hogy rövide­sen bekövetkezik az az Idő, amikor a madarlakról nem mint maradiakról beszélnek, hanem mint a magyar kul­túra élenjáró harcosairól. Andriskin József Elárvult gémeskút a tenger közepében Foto: Prandl A madari Szokatlanul magas dombok, napsü­tötte szelíd lejtők, gazdag akácerdők között húzódik a festőlen szép ma­dari völgy. A kicsi falu, piroscserepes tetejű házaival védelmet keresően bú­jik meg a völgy dombhajlataiban. Ta­lán az évszázados félelem kényszerí­tette erre a község lakóit. Mert ezen a vidéken gyakori földrengések vol­tak. Négy nagy földrengést élt át a falu. A második volt a legerősebb. Csaknem az egész falu rombadőlt. A homokos-agyagos dombokat va­laha erdők koronázták, melyekben rengeteg madár tanyázott. Ide Jártak a királyt madarászok élő madarat ej­teni az uralkodóháznak. Innen szár­mazik a község neve is. A község egyébként nagy múltra tekint vissza. Az első említés a községről az 1252- es évhez fűződik. Néhány évtizeddel ezelőtt ebben a kis községben virágzó volt a kulturá­lis élet. A kulturális mozgalom akkori Irányítói a felekezeti Iskolák tanítói voltak. Annak, ellenére, hogy csak négyen voltak, szellemi Irányításuk az egész községre kiterjedt. Nemcsak színjátszó- és tánccsoportja volt a községnek, hanem énekkara Is. Alig múlt el hónap egy-egy színdarab, vagy más kulturális rendezvény nélkül. A felszabadulást követő évek folya­mán tétlenségre lett kárhoztatva a kul­turális tevékenység. Szinte szállóigévé lett a környéken: „A madariak — ma­radiaki“ Bár ez a megállapítás nem fedi a teljes valóságot, de annyi bizo­nyos, hogy kulturális téren nagy a le­maradás.

Next

/
Thumbnails
Contents