A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-10-10 / 41. szám
Brazíliából érkezett, s első útja (legyúnk egy kissé szerénytelenek!) szerkesztősé' gtlnkbe vezetett. Hozott egy táska fényképet: válasszunk. Mert — hadd árulom el mindjárt az elején — Novák Pista ez a szerény, kedves matróz egyike a Hőt legszorgalmasabb munkatársainak. Fényképes riportjait mindig a legváratlanabb helyről kapjuk, Vietnamból éppúgy gondol ránk, mint Havannából, vagy Bejrutból. Ám, mit részletezzem, olvasónk nyilván épp úgy Ismeri lapunkban megjelent riportjait, mint jómagam. Legszívesebben Japánról beszél. Helyesebben: a Japánokról, akik nemcsak a miniatűr Ipari tőrgyak, töltőtoll-rádiók, rádióöngyújtók, gyufásdoboznyi televíziós készülékek gyártásának utolérhetetlen mesterei, hanem a szerény, udvarias magatartás és szorgalom példaképei Is. Novák barátom, ha csak rajta múlna, a közszolgáltatások területén dolgozó valamennyi honfitársát Japánba küldené néhány hetes udvariassági tanfolyamra ... Ha tólem függne, én Novák barátomat kinevezném tiszteletbeli Japánnak: éppen fenti tulajdonságai miatt. A japánok Iránti rokonszenvét egy teljesen szubjektív tényező Is táplálja. A KoSlce elnevezést viselő csehszlovák tengeri hajót ugyanis, melynek Novák Pista másodtengerésze —a japánok gyártották. Mégpedig — s ez Japánban egyáltalán nem meglepő dolog — pontosan a tervezett határidőre készítették el, egy tél év alatt. No és persze ez a gyors munka sem ment a minőség rovására — abból Is gondolom, hogy a közelmúltban a Koälce kapitánya a köztársasági elnök kezéből vehette át a magas kitüntetést jelentő aranyplakettet és a legjobb hajónak járó versenyzászlót. No meg tizenháromezer korona pénzjutalmat... • • * \ I-: • / - ! ■ 1 1 Ülünk a Luxorban egy-egy „feltéplält“ fekete mellett, szemünk csillog, Odüszszeusz most érkezett vissza Pénelopéjától, újabb világjáró útra készül, de az útirányt még nem Is sejti. Langyos és hús tengert áramlatokról, delfinekről és örökzöld szigetekről, ragyogó világvárosokról, hindu nyomortanyákról beszél, de akadozó nyelven előadott éleménybeszárnolójőt minduntalan megszakítja egy név: „Vladimír...“ Vladimír így, Vladimír ügy. Olyan, tengerésznél szokatlan, pátosszal hangzik ez a név, mintha az óceánok és minden matrózok védszent- Je lenne legalábbis. — öregem, tudod-e, hogy VáldlmÍF nädr menni tanul? — Igen? Milyen Idős? — Nyolc hónapos.,, — Az lehetetlen. Nagyzolsz, barőtom, nagyzolsz, mint minden tengerész... — Kikérem magamnak .«.-l Megfogja az asztal lőbát, feláll ős ... ... leesik. — Leesik! ? Hát Igen, leesik, de előbb tesz egy-kőt lépést, vagyis: látod rajta a szándékot, a kemény elhatározást, hogy... — ... hogy fogja magát és nekivág a tengernek, s miként Mózes előtt, Vladimír előtt Is ketténylllk a hatalmas víz és ő száraz lábbal átmegy Brazíliába, felkeresi apját, ős Jól elnáspágolja, mivel hűtlenül éppen valami kávészlnű táncosnőnek csapja a szelet... Jakab Frey, B Koilce zászlóshajó kapi- ... s egy leendő hajóskapitány: Noténya vák Tibiké Munkatársunk Hirosimában Stefan Novák felvételei 18
