A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-10-03 / 40. szám
„ARANY-AGANCSOK“ A Szovjetunió keleti tengerpartján, az Altáj-vidéken, a Krasznojarszki-kerttletben és a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaságban tenyésztik a szibériai szarvast, melynek agancsa értékes orvosságot tartalmaz. A belőle előállított orvosság neve pantokrin. Ez tulajdonképpen tonikum, melyet a szervezet általőnos legyengülése esetében alkalmaznak sikeresen, de nagyon jól hat a vérkeringésre és az epeműködésre is. Legjobb alapanyagot a hatvanhat-kilencven napos agancsok szolgáltatják. Egy-egy agancs súlya 2—2,5 kg. Csupán a moszkvai gyógyszervegyészeti vállalat 600 000 üveg pantokrlnt gyárt évente. Rusbacbtól nem messze van egy kis kőbánya. Már messziről hallani a robbanásokat, a légkalapács zaját. A felületes szemlélő igazán nem lát Itt semmi rendkívülit, de ha valaki figyelmesen körülnéz, tudja, hogy itt valami szokatlan történik. Hazánkban itt van június 15-től az első szobrász szimpozlon. De nem olyan összejövetel ez, ahol csak sok a beszéd és még több az elménckedés. Rusbachon az összejövetelnek gyakorlati célja van — művészi alkotásokat hoznak itt létre. Az ilyesfajta összejövetelek indítványozója Kari Prantl ismert osztrák szobrász. Az első ilyen szabadtéri nemzetközi műterem 1959-ben volt Ausztriában. Azőta több országban: Jugoszláviában, Japánban, Nyugat-Németországban, Izraelben, Kanadában, ebben az évben az USA-ban és nálunk Rusbachon tartottak hasonló szimpoziont. A rusbachi travertin-bánya tehát többek közt a művészetet is szolgálja ezután. Az összejövetel résztvevői a hatalmas kőtömbökből faragják ki műveiket. Egész nyáron légkalapáccsal kezükben tusakodtak a kérlelhetetlen kővel. A poros arcok már ismert neveket rejtenek, amilyenek például az ausztriai Kari Prantl, Herbert Baumann, a stuttgarti akadémiáról, meg a hazai szobrászok: MiloS Chlupáő, Olbram Zoubek, Rudolf Uher és Andrej Rudavsk?. Minden szobrász nagyon szívesen dolgozik ebben a szabadtéri műteremben, melynek megvan a maga Jellegzetes légköre. A szobrászok Itt megvalósíthatják azokat az álmaikat-terveiket, melyek megvalósítása máshol lehetetlen lenne, mégpedig hatalmas arányokban, ők maguk. Nagyon sok lenne az érdeklődő, de rendszerint csak azok a szobrászok jönnek így össze, akiknek hasonló művészi elképzeléseik, meglátásaik vannak. Az itt alkotott művet a szobrász három évig nem viheti el innét, azután már szabadon rendelkezik vele. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a szobrászok a három év letelte után sem viszik el innét alkotásaikat, a gyönyörű szobrok itt maradnak kint a természetben, s ha ezek az összejövetelek folytatódnak, pár év múlva csodálatos természeti galéria lesz Itt. A rusbachi természeti galéria fő vonása a monumentalitásra való törekvés, az alkotások összhangban vannak a gyönyörű környezettel, nincs bennük semmi póz, önmagukat adják: Nézzétek, emberek, mi vagyunk a huszadik század emberének, művészének alkotásai! Szöveg és képek: Havran P. Így csomagolják a pantokrint. Rénszarvasok az Abaj-rezervációban.
