A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-10-03 / 40. szám

PÁtfiAAiÁn a tiuúk vátasá&ak

IF A W' Wir ff • W V W • •

A szakértők a modellek értékelése közben Tessék választani! (Látogatás a mintateremben)

Partizánske a cipők városa. A hatalmas cipőgyár, mely a felszabadulás előtt a Bafa cég tulajdona volt, Partizánske — az egykori Simony, majd Bativany — nevét világhírűvé tette. Az Augusztus 29. üzem termékei megbecsülést és rangot szereztek könnyűiparunknak, nemcsak Európában, de messzi a tengereken túl is. 1939. július 15-e óta, mikor a gyárban az első pár lábbeli elkészült, az üzem óriási fejlődést ért el. Ma már mintegy tizenötezer embernek biztosit állandó munkahelyet, s évi termelése meghaladja a húszmillió párat.

Feltűnően sok ebben a városban a fiatal. Közülük is a lányok vannak többségben. Az ügyes női kezek Jobban érvényesülnek a pontos mozdulatokat igénylő munkában. Az üzem valamennyi műhelyében ott találjuk őket. Bámulatos ügyességgel kezelik a gépeket. Egy-egy pillantást vetnek a látogatókra, de nem nagyon zavartatják magukat. Megszokták már a kíváncsi tekintetű vendégeket. Ha megszólítja őket az ember, mosolyogva válaszolnak. Munkájukkal s a fizetéssel egyaránt elégedettek.

Az egyik műhelyben, ahol éppen női csizmákat készítettek, egy huszonöt főnyi turista csoporttal találkoztunk. A lányok és aszszonyok élénken érdeklődtek, hol lehet majd ezeket megvásárolni. Kísérőnk közölte velük, hogy ez a típus külföldre megy. Aztán maga is megbánta, hogy így lehangolta vendégeit.

A varrógép egy percig sem pihenhet.

Az Augusztus 29. cipőgyár: parkrészlet a gyér épületeivel a háttérben .■>

M. Mentei felvételei

— A tél még elég messze van. Igyekszünk, hogy a hazai piacra is jusson néhány ezer pár belőle.

Pavel Kapusta, az üzemi lap szerkesztője egy kis „szakmai“ megbeszélésre Invitál a szépen berendezett szerkesztőségbe. Tőle tudjuk meg, hogy az üzem milyen messzemenően gondoskodik dolgozóiról. Tizenkét munkásszálló áll az alkalmazottak rendelkezésére. Ezek közül a legimpozánsabb a tizenháromemeletes panelépüiet a Szlovák Nemzeti Felkelés téren, ötszáz leány talál itt kényelmes otthonra.

— Különben ebben megtalál mindent, ami érdekli — nyújt át egy szépkötésű könyvet.

Partizánske a harcokban és az építésben — olvasom a borítólapon, s a cím alatt ott áll a fiatal újságíró neve.

A kiállításunkat még okvetlen nézze meg — mondja búcsúzóul. Hangjában sokat Ígérő élményt sejtek.

tavásáron aranydljjal kitüntetett modellek Neumann tervező munkájával.

— Ez a sokféle termék csupán az utóbbi három év eredménye — világosít fel kísérőm. Természetesen nem minden modell jutott el a műhelyekbe. Sok akad közöttük, mely kellő érdeklődés hiányában máig is prototípus maradt. Hiszen a gyártás csak húszezer páron felül fizetődik ki.

Az üzemi újság legfrisebb számát böngészem a közeli kávéházban. A sportrovatban az egyik képen egy csinos nő hajol gépe fölé, Soóky Mária, a gyár fiatal sportolója. A legutóbbi országos ejtőernyős bajnokságon első helyezést ért el. Sikerének fényét az is emeli, hogy az első szlovákiai versenyző, akinek sikerült ebben a sportágban a győzelmi emelvény legmagasabb fokára jutnia.

Az irodaépület egyik tágas termében rendezték meg az állandó clpőkiállltást. Mintegy kétezerötszáz féle lábbeli sorakozik a vitrinekben. Az üzletemberek ezek közül választják ki Ízlésüknek és üzleti érzéküknek a legmegfelelőbbeket. Itt találkoztam a cipőgyár legújabb slágerével is, a libereci minAz őrtüzek már régen kialudtak a hegyekben. Hamvukat szétfújta a szél, hogy termékenyebbé tegye vele a földet, de Partizánske lakói híven őrzik emlékét, s mindennapi szorgos munkájukkal valóra váltják azt, amiért a fiatal partizánok életüket áldozták.

Szenk Sándor