A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-10-03 / 40. szám

A barokk papucs (Jobbra) bizony még nem olyan kecses, mint a ki­varrt rokoko papucs (baloldalon). Ilyen cipőt viseltek Velencében e IS. században. J, van Helden meUxete a 17. sxá iádból. A 17. században az volt a problé­ma, hogyan Is helyezzék el a ci­pő sarkát. A 18. században Rousseau Jelsza­vára a cipő sarka ismét alacso­nyabb. A 18. századbeli cipőnek magas sarka és telteié kunkorodó orra van. A barokk papucstól -a tűsarkú cipőig Valamikor régen a cipőt ná- vezett „shimmy“ cipőre. Pedig lünk sarunak, cipellőnek ne- ezek aránylag még nagyon is vezték. Volt szimpla és dupla- szerénykülsejű cipők voltak a talpú, kétszeresen átvarrt, ma- divatmajmok félméteres orrú gas pántos cipő, kidobott nyel- cipőihez képest a tizenötödik vű, magassarkú, bársony és században. Hát amikor a gaval­­gyapjú, plüss és kordován, egy- lérok cipője orrán csengő dí­­szerű tehénbőr, de arannyal és szelgett? Száz évvel később vol­­ezüsttel kivarrt cipellő is. tak a kacsacsőrű, tehénszájú cl-Ma körülbelül nyolcvanmillió pők. Mennyire szerény kinézé­­lábbelit gyártunk évente. Ilyen sűek ezekhez képest a ml levá­­hatalmas számról a cipészeink gott orrú cipőink?! valamikor még álmodni sem És a cipősarok? Az Igaz, hogy mertek volna. Tudják-e, kedves a mai nyolccentis fémsarok sok olvasóim, hogy a lábbeli nem- gondot okoz a parkett-tulajdo­­csak a divatos öltözék elmarad- nosoknak, de mit szóltak volna hatatlan kelléke, hanem vala- ezek az emberek a harminccen­­mi más is? Kívánjuk vagy nem, tis cipősarokhoz, amilyet a ti­de az ortopédiával foglalkozó zenhetedik században viseltek szakembereink gondoskodnak Spanyolországban? arról, hogy a cipők egészség- Mikor és hol találták fel a ügyi szempontból is megállják magassarkú cipőt, azt már sen­­a helyüket. Minden egyes mo- ki sem tudja. Valami tündér­­deli helybenhagyása alkalmával szép, unatkozó hölgy talán vé­­egy asztalnál ülnek a techno- letlenül rájött, hogy a női láb lógusokkal, tervezőkkel, cipé- jobban érvényesül a magassar­­szekkel, iparművészekkel, ke- kú cipőben és a járás is kecse­­reskedökkel és vétójukkal még sebb. a legbájosabb cípőkölteményt A reneszánsz kori magassar­­is elutasíthatják. kú papucsok még nem csupán Gottwaldovban bármikor lát- divatcálokat szolgáltak, hanem hatunk 1500 ott gyártott mo- elsősorban a szennyeződéstől delit, az ottani múzeumban sem védték a lábat. Hiszen akkori­kevesebbet. Szemmel követhet- ban még se híre, se hamva nem jük itt hazánkban a cipőgyártás volt az aszfaltozott járdának, egész történetét. Ha a mai mo- A csodás Velencében is sok sár delieket összehasonlítjuk a ré- lehetett bizonyára, mert az ot­­giekkel, okvetlenül észre kell tani hölgyek még hatvan cen­­vennünk, hogy a tervező már timéter magas cipőt is viseltek, évtizedekkel előre meg tudja Ezekből a magas talpakból mondani a cipő alakját és is- lett a magas sarok, mely Pá­­mertető jelelt. El sem hinnék, rizsban IV. Henrik uralkodása mennyire szabályos időközök- alatt diadalmaskodott. Ekkor ben és milyen gyakran tér vissza mondjuk a hegyes- vagy a szé­lesorrú cipők divatja. A papák és mamák még na­gyon jól emlékeznek az űgyne-És itt van a Jelenleg divatos tű­­sarkú cipő. Ex a Dlor-divatszalon készítménye. volt Igazán szükség a cipészek találékonyságára! Az volt a leg­nagyobb probléma, hogy a cipő­­talp melyik részére helyezzék a sarkat. Fura cipők készültek akkoriban. Egyeseknek ferde sarka egészen a lábfej közepé­ig ért. Végül azonban győzedel­meskedett a tűsarokl A cipészmesterség első dia­dala a rokoko idejére esik. A fi­noman kidolgozott lágy és szí­nes bőr, a brokát, a bársony, az atlasz és a selyem volt ekkor a cipők alapanyaga. Ekkor ké­szítették a felfelé kunkorodó orrú, magassarkú papucsokat. Olyanok- voltak, mint valami csinos játékszerek.. De járni bi­zony nem lehetett bennük egy­könnyen, mivel a talp és a sa­rok által bezárt szög, körülbe­lül negyvenötfokos volt. Tehát egyáltalán nem csodálkozha­tunk, hogy az akkori menüett­dámák inkább csak tipegtek, mint .jártak. Szinte művészet volt az egyensúly megtartása. Ekkor jött divatba a barokk-kor divatjának másik újdonsága, a pásztor-bot, mellyel könnyebbé tették a járást. Azután jött a nagy Rousseau korszaka, amikor felhangzott a „Vissza a természethezl“ jelszó. Mire mindenki levetette a ma­gassarkú cipőket és alacsony szandálokba bújtatta lábacská­it. Az empire korban madame Recamier hozta divatba, hogy a bálokon a hölgyek mezítláb táncoltak, csak valami bizsu volt a lábukon. Azután minden élőről kezdő­dött. A bfedermayer korban már újra a magassarkú cipő volt di­vatban, az elején ugyan alacso­nyabb sarokkal. A krinolin idő­szakában jött divatba a magas­sarkú cipő mai alakja. Tehát nyugodtan elmondhat­juk, hogy nincs már és nem is lesz új cipőmodell a nap alatt. Minden mai „új“ modellnek na­gyon régi ősei vannak, még a Kleopátra-, a beatles-cipőnek is. A. HŐSEK A Kleopátra-cipűk a régi rémalak szandáljára emlékeztetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents