A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-10-03 / 40. szám

Kovács Miklós

KULCSOD

Ogy gondolom, nem kell különösebb pontossággal körülírnom Kulcsod község fekvését. Néhány héttel, hónappal ezelőtt az egész ország féltőn övó tekintete függött ezen a kicsi, mondhatnám tenyérnyi csallóközi falucskán. A Duna mellett fekszik, a Dunának azon a szakaszán, ahol a nagy tragédia — a gátszakadás történt. Egy része beleesett a szakadás árjának sodrába és a vészjóslóan zúgó tajtékos hullámok el Is sodorták a házakat, egész utcasort, emberek nehéz munkával, oly sok tervezgetéssel felépített családi otthonát.

Az ötvenes évek elején Jártam első alkalommal Kulcsodon. Az emberek tekintetében ott bujkált a blzalmatlankodás; akkoriban alakult a szövetkezet — s mint általában a falusi parasztember: ők Is minden újtól Idegenkedtek. Még az Is, aki aláírásával a közös gazdálkodást vállalta, kifelé kacsintgatott, vlssza-vlsszahúzta a szive, meg a kevéske föld is, amivel belépett.

Néhány nappal ezelőtt újra ott ültem a kulcsodl HNB Irodájában és Bölcskel László elnökkel beszélgettem, aki noteszában lapozgatva Időzi a számokat:

— 126 házból, 453 lakosból állt a község. Az áradás 38 házat döntött romba, 60 súlyosan megrongálódott, 28-at elöntött a víz, ezek kisebb Javításra szorulnak.

— Milyen segítséget kapott a falu a védnökségl Járásoktól?

— Gottwaldov teljesen újjáépítette az Iskolát. Szeptember elsején közel negyven gyerek ülhetett be a padokba. Újonnan parketteztek, festettek, mázoltak mindent. A vsetlnl Járásból négy gépkocsi hordja a kavicsot a magánépitkezésekhez.

A szövetkezet 870 mezőgazda- árvíz után

sági összterületéből alig maradt szárazon valami. A szövetkezeti elnök — Cséml István — gondja mégis enyhült. A védnökségl járásoktól 150 darab üszőt kapnak az elpusztult állatállomány pótlására. Ezenkívül 40 vagon szénát, 10 vagon szalmát és 2 vagon erőtakarmányt Juttatnak a téli takarmányozás fedezésére.

Bölcskel Lászlóval Járom végig az ár által elpusztított utcát. Az emberek hangyaszorgalommal dolgoznak mindenütt házuk újjáépítésén. Az udvarokon, kint az utcán a kerítések mellett téglarakások, feltornyozott kváderhalmaz, deszkák, gerendák...

— Ezen Jött a víz... — mutatja az elnök. — A Duna Innét alig nyolcszáz méter. Légvonalban.

Az egyik udvaron kát férfi éppen „cigarettaszünetet“ tart. Köszöntésemet csak az egyik fogadja, a másik csehül üdvözöl. Barna felsőteste derékig mezítelen. Derekán kis bőrtarsoly, benne szegek. Már a tetőt ácsolják. Gaál Miklós leteszi egy percre a szerszámot, leülünk a kis kerti asztal mellé, amelyen még frissek az el nem fogyasztott reggeli maradványai.

— Nekem 7,50X10 méteres házam volt — kezdi, miközben újabb cigarettára gyújt. Csupa új bútorral berendezve. Most tűzhelyet kellett venni, mert még az is tönkrement. Hiába, enni kell, kell a tűzhely. Legjobban az kell. Lassan majd jön a többi Is. — Én traktoros vagyok, tagja a vezetőségnek, de úgy beszélek, mint akármelyik más tag. A ml szövetkezetünk nem tartozott a Járás legjobb szövetkezetei közé, de azért évről-évre javult. Az Idén már 22 koronát klzettek munkaegységenként. £n azt mondom: majd csak lábra állunk újra... Nekem mindenem tönkrement, mégsem vagyok elkeseredve. 50 ezer koronát fizet az Állami Biz-