A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-11 / 28. szám
Strahov. Stadióp ä hegyen. Sárgásbarna homokmező. Semmi más és mégis mennyi minden. Egy színleíőadás sKákespearei díszlete. Jóformán semmi kulissza és mégis felgördülhetett a függöny. A szereplők? A ma fiatalsága. Örömujjongő, lelkes gárda. Spartakiádozók. Hogy öregebb korosztály is volt köztük? Mind megannyi fiatal az is, lelkesedés lángjával szemükben, fiatalos igyekezettel, az ifjakat is megszégyenítő akarattal. Fiatalok lettek ők is arra a néhány napra, amely testnevési mozgalmunk nagy eseménye .volt. A strahovi nagy napok, spartakiád-napok. A III. Országos Spartakiád zárórészlege, zengő akkordokkal. A sárgásbarna homokmezőn tornászó csoportok. Pergő műsor, váltakozó életképek. Gyermekek, ifjak, lányok, asszonyok, katonák, férfiak. A strahovi nagy térségben síkok, vonalak. Szinte geometria ábrák. Életképek. Amikor a stadion homokmezején csacsára és rumbára „járta“ gyakorlatát a munkaerőtartalékok népes serege, eszembe jutott, hogy Michelangelo sohasem láthatott spartakiádot. Kár, mert ha lát, nyilván megörökíti a sportmezes spartakiád-nimfákat, barnára sült, izmos Apolló-utódokat. Mint a megelevenedett görög mondavilág táncoló figurái, s mégis mily nagy különbség! A strahovi stadion homokszőnyegén céltudatos, magabiztos fiatalok gyakorlata. Akrobatika, torna, tánc, keveréke. A mozgás szépsége. Több mint százezer tornász, négy, illetve ötnapos turnusban. Naponként csaknem 100 000 gyakorlatozó, százezernél több néző. Az első napon is, pedig akkor forrón tűzött a nap. Talán a napsugarak is segíteni akarták az elöntött, árvíz árasztotta falvaink felszárltását? Mert a stadion lelátóit elözönlő nézők és a hómokszőnyegen gyakorlatozó tornászok segítő igyekezete ezt a célt szolgálta. Az első napon az árvízkárosultak javára teltek meg a lelátók. Azok javára, akik nem mehettek fel Prágába. Csallóköziek. Dunaszerdahelyl és komáromi Járásiak. A csütörtöki hivatalos' megnyitón is tengernyi ember. Az élőhelyeken százharmincezren. Közöttük Antonín Novotn^, köztársaságunk elnöke. Pénteken — szombaton is hullámzó áradat Strahovon. A zárónapon, vasárnap új csúcs: 250 000 nézői Már a megnyitó számon 150 000, és egyre érkezik a tömeg. Hömpölyög, feltartóztathatatlanul. Egy röpke negyedóra és már negyedmilliós nézőtér tapsol az egyes számoknak. Melyiket emeljük ki? Melyik volt a legszebb a 12 gyakorlat közül? Virágos rét az én hazám. Mozgással a szépségért — kell ehhez kommentár? Nehéz a választás. A katonák gyakorlata precíz kivitelezés, tarkítva akrobatikával. Az ejtőernyősök száma érdekes, a munkaerőtartalékok gyókdrlata a legritmusosább. Zöldmezes lányok, zöldnadrégos fiúk. Ugróköteleá gyákerlatok, táncbetétes tarnábemutató. Fülbemászó muzsikával. Aztán felcsendül a Békedal, a fehérmezés nők gyakorlatának kísérőzenéje. Együtt dalolnak a tornászó nők, ajkukon ünnepélyesen cseng a béke dala. Férfiak, iskolások, pirosmezes lányok száma után is dübörög a taps. Aztán lilamezes görög istennők. Rugalmas léptek, karcsú derék, könnyed mozdulatok. „Mozgás a szépségért“. Fehértrikós férfiak. „A legmagasabb célok felé. Magasan felnyúló korláton. Élő alapzatos nyújtók, a gyakorlatok mégis pontosak. Am nemcsak a férfiak, a nők is. Bosáková és Cáslavská hazájában jól megalapozták a művészi tornát. Szerdától vasárnapig, öt nap. Egy örömujjongó város. A hidak és szobrok városa. Áz arany Prága. Ödön utcáival, történelmi emlékeivel. Az ódon utcák kövezetén azonban a ma ifjúsága menetel. Kacagó, vidám ifjúsága. Az a fiatalság, amely egy hétig megszállta az ország fővárosát. Százezrek a hazai lakosságon kívül. És Prága győzte az ellátást, eszállásolást. Zsúfolt éttermek, étkezdék. A Venceltéren hömpölygő tömeg. S csodák csodája, az időjárás is elég kedvező. Olykor-olykor hullott ugyan egy kis frissítő eső a spartakiád városára, de a műsor zavartalanul folyt. Hajnaltól késő estig. Már reggel ötkör indultak a tornászok fel a strahovi stadionba, csiszolgatni a gyakorlatokat. Késő este lett, mire lejöttek a strahovi látogatók. A Békedal melódiája elhalt a Moldva felett. Elcsendesedett a strahovi stadion, a vendégek, tornászok elszéledtek már. Zakatoló vonatok, gépkocsik repülőgépek vitték őket haza, szerte az országba. A spartakiád véget ért, az emlékek azonban tovább élnek. Hazamentek a füleki lányok, a Béke-üzem dolgozói. (KirsnerÉvi, Balogh Joli, Szabó Vilma, Kovács Kati, Pacsmár Márta, vagy ahogy ő maga mondta, lehet Máftuska is.) Hazatértek a kassai, losonci fiúk is. Azok, akik még az utolsó napon is azt hangoztatták, hogy akár egy hónapig is fenn maradnának Prágában, mert igen tetszik nekik minden. Hazatértek a külföldi vendégek is, azzal a tudattal, hogy a spartakiád igen kedves élményt jelent számukra. S az élményen túl még valamit: népek, nemzetiségek igaz barátságát. —os A fUlekl Békettxem dolgozói a prágai utcán.
