A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-09-12 / 37. szám
Egy bulldog története Samu, a bulldog hatéves, Jóltáplált állát volt, komor ábrázatű és rötszínű. Pedigrés, fajtiszta eb létére imádta az éjszakai csavargásokat, a külvárosi csatangolásokat és a felelőtlen kalandokat. Imádta a bűnt. Fiatal életét — mint az emberek között is gyakran megtörténik — csavargás közben oltotta ki a véletlen, egy tégla képében, mely égy építkezés állványairól a fejére esett. Halála körülményeit sosem derítettük ki pontosan, a jegyzőkönyvek mindössze a száraz tényállást rögzítették: vérbefagyva találták meg Samut egy májusvégi hajnalon az álványok alatt, ábrázatán torz fintorba merevült vlgyor, koponyáján lyuk és vércsomó. Teteme mellett véres tégladarab, halála- kétségtelen okozója, Samu gyilkosa. Halálát még aznap jelentettem a biztosítónál, mert Samu, mint drága fajkutya és értékes vagyontárgy, biztosítva voit. A biztosító intézet embere a délelőtt folyamán kinn járt az építkezés állványai alatt, Samu kimúlása színhelyén. Megnézte az éles szögietű téglát, a vérfoltokat, otthon — közben Samut hazaszálllttattam egy tehertaxival — megvizsgálta a tetemet és megállapította a tényállást. Samut kétségtelenül az állványokról lezuhanó tégla ölte meg. Semmilyen tábla nem ielzi, hogy az állványokról téglák zuhognak alá — a felelősség tehát az építövállalatot terheli. Kárpótlásul háromezer koronát kaptam a biztosító intézettől, Samuért. Megdicsőült kutyám akkor már régen a kerti diófa alatt nyugodott, csak fejfája szerény felirata bizonyította, hogy élt: „Samu, élt hat évet. Meghalt, mert szeretett.“ Fél év múlva levelet kaptam az építővállalattól, hogy keressem fel Bőrfotel üzemvezetőt kutya ügyben. A tárgy: kárpótlás rendezése döglött ebért... Törvénytisztelő ember vagyok és ha pecsétes írás hív, tudom a kötelességemet. Megyek. Erősen megnézett Bőrfotel kartárs, ahogy beléptem. Leültetett és cigarettával kínált. Kért, hogy pontosan mondjam el Samu nevű bulldog kutyám kimúlásának körülményeit. Amit tudtam, elmeséltem. Samu este megszökött, szokásos csavargására indult és reggel nem tért haza. Vérbefagyva találták meg az állványok alatt. — Nem sok — állapította meg az üzemvezető —, szóval nem volt jelen, amikor a tégla a fejére esett? — Nem... nem voltam Jelen. — Gyakran űzte kicsapongásait az eb — kérdezte —, s ebből kifolyólag nem voltak ellenségei... ? — Havonta kétszer-háromszor megszökött ... De hogy haragosa lett volna, arról nem tudok ... — Attól még lehetett — legyintett. — Nem volt joga felvenni a háromezer koronát a biztosítótól — mondta nyomatékosan és iratokban lapozott —, szabálytalanul fizettek ki ilyen nagy összeget! Tehát a kutyát egy tégla ölte meg ... ? — Igen. Mereven nézett és gondolkodott. ■— Biztos benne, hogy a tégla az állványokról esett a kutya fejére ... ? — Na halija — felháborodtam. — A májusi égből általában nem szoktak téglák potyogni! — Sosem lehet tudni — jegyezte meg. —i Na, meglátjuk. Kiszállunk a helyszínre körülnézni. A vállalat kocsiján hajtottunk az építkezésre, a főkönyvelő és a szakszervezeti elnök is velünk jött. Időközben felépült az épület, az állványok már nem voltak <! helyükön. Útközben tudtam meg, hogy a biztosító intézet a vállalaton akarja behajtani a háromezer koronát. DUB A •— Itt íeküldt Samu — mutattam egy virágüzlet kirakata elé —, és itt hevert a tégla, mely megölte. Az állványok felettük voltak... — Ez semmit nem bizonyít — mondta a főkönyvelő —, de így nem lehet rekonstruálni a történeteket — tette hozzá csüggedten. A szakszervezeti elnök habozva megjegyezte, hogy talán vissza kellene állítani az állványokat és még egyszer lejátszatni az egészet. A rendőrség is így szokta csinálni. Az üzemvezető, rövid habozás után, költséges volta miatt elvetette az ötletet. Láttam, hogy azért habozik. Tanácstalanul nézték egymást, nagyon be akarták bizonyítani, hogy Samu haláláért nem a vállalata felelős. — Talán a téglát... — mondta a szakszervezet elnöke, akinek a hozzászólásai határozott nyomozói készségről tanúskodtak —, a téglát kellene megvizsgálni, nincs-e rajta ujjlenyomat... Persze, a tégla! Egyszerre felvillanyozódtak. Hol a gyilkos tégla? Hátha nem a véletlen, de tudatos emberi kéz mozgatta annak idején ... 1 — Hol az a tégla? — kérdezte mohón az üzemvezető. Széttártam a karomat. Nincs tégla. Beépítették a falakba a kőművesek. — Szerencsétlen — kiáltott az üzemvezető —, miért nem vigyázott a téglára?! A szakszervezeti elnök olyan elszántan nézte az épületet, mintha . azonnal szét akarná bontatni az egyetlen helyes nyom, a tégla miatt... Eredménytelenül váltunk el, mogorván magamra hagytak a virágüzlet előtt. Az eset látnivalóan nagyon komoly. Két hét múlva hivattak a bíróságra „bizonyos agyoncsapott bulldog ügyében“. Fiatal bíró hallgatott ki, hogy mit tudok az esetről. Merre és hányszor szokott Samu csavarogni, nem volt-e kötekedős természetű? Hány órakor tűnt ei a végzetes éjszakán, mikor vettem észre és mit tettein abban a pillanatban? Értesítettem-e a rendőrséget? Nem lehettek haragosai azon a környéken a megboldogultnak? Megmagyarázta azt Is, hogy az üzemvezetőt vádolják felelőtlenséggel, és ha nem sikerül tisztáznia magát, neki kell megfizetnie az összeget. Tanácsolta, hogy fel tétlenül fogadjak ügyvédet. Különben roszszul járhatok. A következő hetekben kihallgattak még a biztosító intézet jogi tanácsadói, az építő vállalat ügyvédje, az én ügyvédem, egy állatvédő egyesületi szakértő és két állatorvos. Milyen kutya volt Samu? Nyugodt természetű, vagy nyugtalan? Hány éves, alacsony, vagy magas, milyen színű? Sokat csavargóit? Voltak ellenségei? Ha voltak, kutyák, vagy emberek voltak? Elkép-GYULA zelhető, hogy a riválisa, valami kankutya lökte volna fejére a téglát? Ki találta meg vérbefágyva? Hol, mikor és miért? Kinek lehetett érdeke, hogy a gyilkos tégla eltűnjön? És hová tűnhetett? A tárgyalás előtti éjszakán nem aludtam. Nyugtalanított a gondolat, hogy nem tudtam, milyen a perben a szerepem. Vádlott vagyok, vagy csak tanú? De akkor minek kell, hogy ügyvédem legyen? Teli volt a bírósági terem ügyvéddel és tanúval, szakemberekkel és az állatvédő egyesület kiküldötteivel, ahogy beléptem. A bíró röviden felolvasta a tényeket, aztán engem hallgattak ki. Elmondtam mindent, amit Samuról tudtam. Aztán egy éjszakai pincér mondta el, hogyan találta meg vérbefagyva. A köművesbrigád képviselője — mint tanú — tagadta hogy téglákat hagytak volna az állványokon. A biztosító jogitanácsosa bebizonyította, hogy az intézet jogosan fizette ki a háromezer koronát. A vállalat ügyvédje felhívta a figyelmet a tényre, hogy a meggyilkolt kutyának ellenségei lehettek és figyelmeztetett az eltűnt téglára. Az én ügyvédem ecsetelte, hogy mennyire szerettem Samut és milyen nagyszerű állat volt szegény. Már úgy látszott, fizet a vállalatvezető, amikor az ügyvédje, váratlan fogással kétségbevonta Samu pedigréjének hitelét és sokallotta az érte kifizetett háromezer koronát. Ehhez az éjjeli pincér is csatlakozott, állítva, hogy az általa talált kutya, kimondottan züllött benyomást keltett benne. Erre a bíró elnapolta a tárgyalást és elrendelte Samu exhumálását. Egy hét múlva felkeresett két slráló, egy közjegyző és egy antropológus. A sírásók kiásták Samu csontvázát és az antropológus megállapította, hogy a csontváz kutyától származik, melyet ^ koponyáján lévő lyuk tanúsága szerint éles, vagy hegyes tárggyal öltek meg. Aztán újra elföldelték a csontokat. Négyszer kellett még a tárgyalásig elmondanom, hogy mit tudok Samuról. Az ügy a kerületi bíróságra került. A kerületi bíróság újabb exhumálást rendelt el, mert az antropológus szakvéleményét nem tartotta kielégítőnek. Erre felajánlottam, hogy visszafizetem a háromezer koronát. A biztosító intézet képviselője tiltakozott. Űk jogosan fizették ki és nekik nem kell visszafizetnem. Az épltővállalatnak nem fizethetem vissza, mert nem tőlük kaptam. Bőrfotel üzemvezetőnek sem fizethetem vissza, mert ő magánszemély és tőle sem kaptam. Végül az üzemvezető ügyvédje kétségbe vonta, hogy Samv kutya volt. Állításához az antropológus is csatlakozott, mondván, hogy ő csak emberek- azonosságát szokta megállapítani önmagukkal ... Erre beleegyeztem, hogy hát ha másképp nem megy, exhumáljunk még egyszer ...
