A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-08-29 / 35. szám
A koppenhágai Glyptotek homlokzata A Glyptotek díszterme Egri Viktor skandináviai utinaplőja (Vili.) Nyár Apolló és a hableány Koppenhága Nemzeti Múzeumának régészeti anyaga olyan bőséges, hogy egy nap alatt át sem tekinthető, Fáraszt a sok múmia és szarkofág, amfora és ékszer, az ókori kultúrának Itt felhalmozott, felbecsülhetetlen értékű sok ezer darabja. Am lehet, hogy utunk utolsó állomásán elfogott a csömörhöz hasonlatos beteltség, a szem és az agy csak regisztrálásra képes, s elmaradt az a semmihez nem hasonlítható, semmihez nem mérhető elragadtatás, ami a Stockholmi Nemzeti Múzeum képtárában, a francia Impresszionisták termeiben, Renoir, Degas, Manet, Cézanne, van Gogh és Gaugln képei előtt hatalmába ejtett. De kora délután a közeli Glyptotékban egy órára mégis eltűnt a fáradtság és múzeumi csömör. Ismét a múlt századbeli francia festők ragadtattak el, de még náluk is Jobban és mélyebben a múzeum antik szobrainak gyűjteménye. Csodálatosan szépek a görög szobrok, mintha semmiféle súly nem kötné a földhöz ezeket az Apollókat és Aphroditékat, úgy lépkednek és állnak, mintha csak Isteni eledel, nektár és ambrózia táplálta volna eleven másukat, akikről egy Pheldeász vagy Prakszltelész mintázta őket. Örök napsugaras tavasz, elévülhetetlen Ifjúság árad róluk ;mintha testi fáradtság sohasem törte volna eszményien szép alakjukat: az Izmokat, az erőt Inkább sejti, mintsem látná a szemlélő a rugalmas bőr alatt. Szinte a megszólalásig hirdetik ezek a görög szobrok, hogy véres harcok, vad szenvedélyek elcsúfítják az embert; a művész, aki remekbe faragta őket, jól tudta, hogy az élet célja nem az ölés, a pusztító rontás, s ezért kizárt művészetéből mindent, ami az emberi méltóságot és szépséget megzavarja. És milyen lenyűgöző ellentét . a nyugalomnak és méltóságnak e klasszikus remekei és Rodln súlyosan földi, görnyedő Gondolkodó-Ja, vagy a szenvedéstől, halálfélelemtől megjelölt arcú, halálba induló Calaisi polgárok-jai között! Talán csak Degas filigrán táncosnőinek romantikus, könnyed, lebegő kecsessége tart egyenes rokonságot a görög klasszikusokkal. Ezt a szépséget és tökélyt idézi elém az a kis hableány, akit Erikson dán szobrász-18 művész keltett életre Andersen meséje nyomán. Valahányszor gyalogszerrel elindultunk hajónkról a városba vagy visszafelé, a Langelinie parksétányán, a tenger partján, ránk köszöntött ez a sziklán megpihenő kis hableány. Mindig meg kellett állnunk, olyan merengő bájjal tekint a messzibe az időtlen mesének ez a bronzba öntött varázsalakja: Ilyenkor egy-egy pillanatra élő lett, valósággá vált az ősi rege a sellőről, az elérhetetlen és ezért örökké tartó szerelemről. Kerestem a sellő nyakán a sebet, amit tavaly ismeretlen barbár kezek ejtettek rajta, de nem találtam a forradást: a nyak ismét -teljesen ép, és elévülhetetlen, örök-szomorú mosolygás sugárzik a merengő arcról -— ám a fej csak másolat, a barbárul lenytszszantott eredetit a legszorgosabb nyomozás nem kerítette elő mindmáig. Tivoli Minden fővárosnak van szórakoztató parkja — Pesten Vidám park, Bécsben Práter, Berlinben Tiergarten a neve — de valamennyi között a leghíresebb Koppenhága Tivolija. Nyugodt lélekkel merem állítani, hogy ezt az elsőbbségét megérdemli. A főváros szivében, a múzeumok negyedében, a Glyptotek és a Városháza tőszomszédságában terül el ez a vidám park, egy régi erődítmény helyén. Otikalauzom azt írja róla, hogy egy Carstensen nevű vállalkozó szellemű, leleményes újságíró ötlete volt a Tivoli; a múlt század ötvenes éveiben kért engedélyt alapítására, s az engedély megadása a dán nép és a király békeszeretetére vall, hiszen egy katonai célokra állítólag még Igen alkalmas régi erődítmény épületeit kellett a park létesítése érdekében lebontani. Hadd Jegyezzem fel itt hamarjában, hogy a dánok mai békeszeretete nem újkeletű, és rokonszenve a királyság elavult intézményével eléggé megalapozottnak tűnik. Minden jel arra vall — nem csupán a Christanborg palota múzeumőrének áhltatos tisztelete —, hogy ebben a skandináv államban is elfogadják és jónak tartják a királyság intézményét. mondván, hogy a király uralkodik ugyan, de minden fontos, országos kérdés ben a nép dönt magaválasztotta képviselői Útján. Nem tudom, milyen lehet a téli hónapok idején a park, vajon nyitva tartják-e kapuit, amikor a fák csupasz gallyai közt heves szél dudorászlk, ápolt utatlt hó lepi el, kis tava tükrét jégkéreg borítja, de most a késő nyári délutánon csupa meleg ragyogás, eleven szín és kavargás ez a gyerekek örömének, felnőttek szórakoztatásának szentelt liget. A Tivoliban minden fellelhető, amit egy vurstlitól elvár a belőpőjegyért három dán* koronát fizető látogató. A pénztárnál elfelejtettem megnézni, hogy gyermekek és katonák „őrmestertől lefelé“ mennyit fizetnek, de feltételezem, hogy a felnőttek Jegye árának csupán felét kérik tőlük. Nos, van itt minden, ami szem-szájnak ingere: csobogó szökőkút, kínai pagoda, hullámvasút, elvarázsolt kastély, szabadtéri színpad, hangverseny- és színházterem, tavon ringó csónak és minden sarokban, kanyarban édesség és fagylalt, rúzsos vörösséggel virító vékony virsli és természetesen szendvics, aminek itt smörrebröd a neve és nemcsak darabonként, hanem különféle név alatt Ízléses kis csomagokban, sokféle öszszeállításban is kapható. Kiflit vagy zsemlét, kenyeret nem láttam, perecet sem; itt A Neptno kút képe — a tzerzdvel i . ii i MMiapjmmi
