A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-08-29 / 35. szám

A hlllerOdl Frederiksborg kastély telje» látképe A Frederlksborg kastély udvara 21 SE IS SS SE 21 ki hsin/ liraSSE2l£*2IÍll2lll Dániában elképzelhetetlen, hogy — a pék­ségektől eltekintve — valami kenyérfélét megvajazatlanul, hideg hús vagy hal, sonka vagy csirke nélkül áruljanak. A Tivoli legizgalmasabb látnivalója a já­tékautomaták sokasága. Annyiféle változat­ban csábítják a szerencse-játékosokat, hogy elképedtem. Közismert, egyszerű automaták mellett láttam olyanokat, amelyek a legkör­mönfontabb módon működtek, és csak sajá­tos technikai trükkök elsajátítása után, vagy Inkább véletlenül juttatták kétesértékű nyereménytárgyakhoz a szerencsés próbál­kozókat. Az egyik rulett-automatánál egy éltesebb, szUrkckosztümös asszony próbálta ki sze­rencséjét. Gyors egymásutánban vagy tíz darab huszonöt örejét vesztette el. Lehet, hogy ennyit szánt a játékra, de talán in­kább csodálkozó szemünk hajtotta tovább, hogy egy másik bódéban, vizslató szemek­től nem háborgatva újból kísérletet tegyen. Az enyhe nyári alkonyatban, a friss fé­nyekben és színekben, amelyek délles Jelle­get adtak a parknak, szomorú látvány volt ez a rulettező öregasszony, akiről egy cél­talan, üres élet minden kopottsága és kese­rűsége lerlt és talán legsúlyosabb terhe: a magány, a szívszorongató magány, amelyet semmiféle játékszenvedély nem tud jóra for­dítani. Az automaták körül ténfergő gyerekek sem nyújtottak megnyugtató látványt. Nem a ka­landvágyuk, Játékkeresésük hangolt le, hi­szen ez a ml gyermekeinknél ugyanúgy fel­lelhető, hanem a fásultság, az ajkbiggyesz­tő, kesernyés unottság, amely öreggé tette a vékonycsontú, sovány szőke fiúkat. Szíve­sebben láttam volna őket. valahol egy fü­ves mezőn labdát rúgni vagy valami egész­séges sportot űzni. A Frederiksborg kastély Az út Hlllerőd felé — első felében —, az Öre-Sund partja mellett kanyarog. Dánia Riviérájának nevezik ezt a nyaralókkal, ké­nyelmes kis szállodákkal és üdülőházakkal telerakott partvidéket. Egy pillanatra fel­bukkan a tenger páráiban Tycho Brahe szigete — a nagy dán tudós és humanista csillagvizsgálóját köd takarja — és emléke­zetemben felrévül a prágai Tyn-templomban eltemetett tudós prémtaláros alakja, ahogy Max Brod híres regényében: Tycho Bra­ches Weg zu Gott •«-. Tycho Brache útja az Istenhez — oly vonzóan és mesterien ecseteli s újra átélem, miként veszett ösZ- sze Keresztély királlyal, és száműzetése után hogyan lelt menedéket Habsburg Rut dolf prágai udvarában, a Hradzslnban. — Hillerődben beszélnek a legszebben dá­nul, akár Oxfordban angolul — ébreszt fel merengésemből kísérőnk szava. — Én is azzal élek. . ‘ ' Hamarjában nem tudnám rávágni, miféle nyelvjárást: részesítenék otthon előnyben: a csallóközlt-e,- a nógrádi vagy Rozsnyó vidé­ki palócot, nem beszélve a szögedl vagy debreceni, a székelyföldi tájszolásról: mind­nek van bőven Irodalma, nemes művelője és mindegyiknek a magáé a legszebb, a leg- Izesebb és mind abban a hitben használja és védi, hogy a legmagyarabb. Egyébként — ha a boltok és útjelzések feliratait meg Is értettem — képtelen voltam felfedezni a hillerődí klasszikus dán yelv szépségeit. Hlllerőd tlsnrta és takaros, de valójában jellegtelen kisváros, és nem érdemelné meg, hogy Ilyen napsugaras nyári Időben ezrek keressék fel, ha északi sarkában nem áll­na Dánia egyik legnevezetesebb építészeti remeke, a Frederiksborg Slot. A királyi várkastély páratlan szépsége és monumen­talitása csak akkor tűnik fel, ha áthala­dunk a külső kőhldon, a várkapun és belső udvarába lépünk. A palota sárgésfehér ho­mokkővel csíkozott vöröstéglás fala, zöld­patinás tetőzete, sok tornya és cirádája pompás harmóniába olvad, és látványossá teszi a hillerődl tó Ms szigetein emelkedő, formájukban a sziklás földdarabokhoz al­kalmazkodó épületeket. A Frederiksborgot — ahogy a neve Is el­árulja — II. Frigyes dán király 1560-ban kezdte építtetni, de fia, a fényt kedvelő, s mérnöki tudományokhoz értő IV. Keresz­tély, egyik szárnya kivételével lebontatta és holland mesterekkel, a Stennwlckel test­véreikkel barokkos elemekkel kevert hol­land reneszánsz stílusban újjáépítette. A várkastély nagy udvarában álló Neptun­­kút mása az eredetinek, amelyet még a XVII. században a svédek hadizsákmányként elvittek Stockholmba, ahol most a drotting­­holmi királyi kastély kertjét díszíti. Százegynéhány évvel ezelőtt, 1859-ben temploma kivételével leégett a kastély, a századforduló Idején azonban egy nagy dán tőkés alapítványa lehetővé tette, hogy ere­deti formájában felépítsék, és ma Dánia legértékesebb történelmi emlékeit, őrzi. Van még egy nevezetessége a Frederiks­borg Slotnak, de ez már a várkastélyon kívül fekszik. A francia műveltségű, s a francia királyi udvart majmoló IV. Keresz­tély nemcsak a szép kastélyok építője és szerelmese volt, hanem hódolója a szép nemnek Is. A tó egyik nyúlványában, alig ötszáz lépésre a várkastélytól, hölgyeinek egy stílusos, de szerény külsejű házat épít­tetett. A Bourbonok Jóval bőkezűbben jutal­mazták meg metresszelket, élveteg életük megédesltőit, viszont jóval kevesebb hercegi és grófi rangra emelt fattyúval ajándékoz­ták meg szeretett adófizetőiket, mint a bő­vérű dán uralkodó, akiről az udvari krónika és a dán történelem szavahihetően, okmá­nyokkal igazolhatóan megállapítja, hogy harmincnyolc fattyú-utódot hagyott országá­ra. . Vége A kastély egyik brontkapuja

Next

/
Thumbnails
Contents