A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-08-29 / 35. szám

Tálé völgye. Az Alacsany-Tétra festőt környezete. Természetjárók kedvelt kirándulóhelye. Húsz esztendővel azelőtt még partizán-őrtüzek égtek az éjszakában, bátor hősök virrasztónak a lobogó tűznél, partizánharcosok néztek farkasszemet a fasiszta veszedelemmel, a környéken olálkodó kaszással. Aztán ellobbantak az őrtüzek, elnémultak■ a fegyverek, a háború véget ért. Az elesett hősök te■ temel a környező erdőségek csendjében, aki életben maradt, hazatért. Az őrtüzek azonban Ismét fellobbantak most, húsz évvel a háború befejezése után. Fellobbantak, de már mint a természetjárók tábortüzei, a felszabadulás húsz éves évfordulójának emlékére. Tálé völgyében adtak egymásnak találkát a turisták, hogy a VI. turlstatalálkozó keretében Ők Is megemlékezzenek a felszabadulásért küzdők hősi harcáról.

A VI. turlstatalálkozóra ,ikempbngváros“ épült a Tálé völgyében. A Partizán-szálló és a körülötte lévő nyaralók, menhelyek kevésnek bizonyultak a sok érkező vendégnek. Sátortáborban helyezték el a tízezernyi természetjárót, azokat, akik messziről, az ország minden részéről érkeztek a találkozóra. Chebből kerékpározókaraván érkezett a találkozó színhelyére. Václav Holub már nem mai gyerek, közel jár a hetvenhez, mégis vidáman kiáltotta:

— Ez a fiatalságom titka, ez a kerékpár! Járom vele az országot.

Hazaiak, idegenek. Idegenek? Ma már nem azok. A sátortáborban hamar szövődnek a barátság szálai. Franciák, németek, magyarok, svédek, norvégek, szovjet vendégek és finnek, lengyelek és

bolgárok. Ötszáznál több külföldi vendég és versenyző. Ott Ülnek a tábortűz lobogó lángjánál, közös dalokat énekelnek, ismerkednek, barátkoznak. Dicsérik a rendezők Igyekezetét. Éjszakáéba nyúlik a beszélgetés, aztán másnap a versenypályán találkoznak a különböző nációk képviselői. A honvédelmi' rátermettségl versenyeken pompás küzdelmek, de ugyancsak színvonalas viadal a tájékozódási verseny. Külföldiek részvételével. Vajon iki győz? A hazaiak? Könynyebb a feladatuk, hiszen a hazat környezet előnye őket teszt esélyessé. Mégis a külföldiek győznek. A férfiak versenyében a svéd Morelus, a nőkében a norvég Jensen. Náluk népszerűbb a tájékozódási verseny, mint nálunk, fenn északon szinte már hagyománya van ennek a sportágnak. Kwnbárová, a csehszlovák női versenyzők legjobbja, a negyedik helyezett, mosolyogva mondta:

— Tanulhatunk még tőlük ...

Jól szerepelt a magyar versenyző

is, akt ötödik lett, a férfiak versenyében pedig hatodik. Elégedetten mondták:

— Jövőre ts eljövünk ...

A VI. Országos Turista-találkozó véget ért, Tálé völgyében a tábortűz lángja Is ellobbant már. Leszállt az éj a sátortáborra, csend van, fényesen csillognak felettünk a csillagok. Talán annak örülnek, hogy a Tálé völgyében ismét lobogott ugyan a tábortűz, de némák a fegyverek. A barátság, a megértés Jegyében ülték körül a tábortüzet a résztvevők, a barátság és megértés jegyében váltak el egymástól, hogy majd jövőre ismét találkozzanak.- os

Csendélet — sátrakkal (Mészáros felv.)-országos gondok

(etikusak legyenek, melyek magasabb élet színvonalat biztosítanak gazdájuknak, mint ,a hagyományos építkezés lakóházai. Ezért áruk nem alacsony, önsegéllyel felépítve az építőanyagok 48—78 ezer koronába kerül.

Dunaszerdahelyen a JNB építésügyi osztályának vezetőjével, Mészáros Józseffel beszélgettünk az újjáépítés gondjairól.

Mindenekelőtt az a tapasztalat, hogy az emberek a régi helyen, a régi udvaron és megszokott fák között (ha ki nem szárította őket a víz) akarják felépíteni új otthonukat. A járás álláspontja az, hogy mindenkinek megadja az építkezési engedélyt, aki építkezésbe akar kezdeni. Sok helyen döntő szempont az is, hogy az emberek az új lakásépítéséhez fel akarják használni a régi tetőt, mely csak ráereszkedett a víz színére, de nem ment tönkre. Egyetlen, de döntő szempont ngyanis azt parancsolja, hogy az építkezést minden módon és formájában meg kell kezdeni, s ez az idői Lassan itt az ősz, ki tudja, milyen lesz, talán esős, mint a nyár, s télig fedél alatt kell lenni

a hajléktalanoknak. Itt jönnek számításba a mér említett szovjet faházak, melyeket azoknak utalják ki, akik semmi mődon nem tudnak egyelőre építkezni. Az lakásért házbért fizetnek, esetleg örök áron meg is vehetik őket.

A falvakat járva, ugyanaz a kép fogad mindenütt. A romok eltakarítva, helyükön sáros, nedves fekete talaj. Néhol az alapok is ki vannak ásva. Az alapokhoz azonban tervrajz keli, ezt a mérnök (minden falunak van egy építésvezető mérnöke) készítette el. Legtöbb az önsegéllyel történő építkezés. Mindenki szebb és nagyabb házat1 akar építeni mint a régi volt, ha mér úgyis építeni kell, csakhát ehhez az elhatározáson kívül, más is kell. Mindenekelőtt építőanyag, illetve pénz. S a problémák itt kezdődnek. A biztositő fizetett mér előleget a teljes kártérítésre, de ez nem elég az építőanyagra. S hol van még akkor a fedél? A használható cserepet és téglát ugyan kiválogatták a romokból, de ez kávés. Pedig a döntő tényező most elsősorban az építőanyag, a munkaerő csak azután következik. S ml lesz azokkal, akiknek a háza nem volt biztosítva? Egyelőre nem tudnak semmihez fogni, ők csak állami támogatással kezdhetik meg az építkezést. Csakhát kölcsönt sem szívesen vesz fel a falusi ember, mert tudja, hogy arra sokáig kell dolgoznia később. Sokat segíthetnek a helyzeten azok az üzemek, amelyek védnökséget vállaltak egyes falvak, vagy építkezések felett. Napjainkban a Csallóközben az idő parancsa ez: építőanyag... építőanyag ... és újra építőanyag... I £s munkaerő ... I

Mindezen nehézségek ellenére az emberek hangulata bizakodó. Bíznak az ország segítésében, a szocialista társadalom aktiv szolidaritásában nehézségekkel küzdő tagjai Irént. Csakhét minél hamarább a sajátjukéban szeretnének lakni és ezt azoknak is meg kell érteni, akik a belyreéllítés komplex terveit készítik, hogy erre minden lehetőséget felhasználjanak. Sőt, ezt mindenkinek, aki segíteni tud, meg kell értenie. Azoknak is, akiknek esetleg más vidékeken a Csallóközbe irányított építőanyagok hiánya folytán néhány hónappal al kell halasztaniuk családi házuk építését.

DUBA GYULA