A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-08-22 / 34. szám

_ A tűz? Az... nem rossz. Lent, a szárazár mellett van a birkahodály, meg a kondásház, ott vannak a szalmakazlak Is . Ezt ölvedy kapitány mondja közben.

— Igen. Az út a szárazár mellett az erdő alatt jön... — ezt viszont Fekete Péter, a titkár mondta.

— Én meg mindég úgy szerettem, na előre besurranhattam az erdőbe, vagy a rekettyésbe és lesni, hogy merről Jönnek. De soha nem akkor támadni, amikor odaérnek hanem amikor már elmenőfélben vannak! — magyarázza Szappanos, és közben mindkét keze Jár.

— Igen; a tűz. aztán ... amikor észnélkül gázolja egymást a török, vagyishogy a .. . német... hát akkor én leszúrom Pecz ezredest, mert én Ismerem! — mondja Tüdő Miska.

— Hogy? Hát honnan ismered? — mordul rá gyanakodva Cseppentő.

— Hát onnan, hogy .. . amonnan Várad alól Iklódról, hiszen... ott nőttem én fel a ridegmarhánál! Aztán zsoldos hajdú voltam én Váradon és, de... Füleken Is eltöltöttem egy esztendőt, ha nem többet ... S Németh Balázsra kapkodja a fejét.

— Igazsága van! — mondja az.

Egyszóval, ahány ember, annyi ötlet.

Bocskai hallgatja őket, s egyszerre úgy érzi hogy a rettenetes nagy mélység beszél amelynek legalján ott vergődtk, gyötrődik a nép. Máskor meg úgy, hogy az ezer és ezer furfang. csel maradt a nép kezében egyetlen fegyvernek a megmaradáshoz. Most valami egészen másmilyen hadakozás kell. mint amit Európaszerte, de tán világszerte végeztek mostanig. S még ő is végezett, akkor is, amikor a Szinán nagyvezír negyvenezer emberét a Dunába fojtotta. Most hagyja hát, hogy az emberek beszéljenek, töprengjenek. csak amikor megint és megint szóba került a már egyszer elmondott terv, szándék, szólott közbe, hogy „Igyekezzünk, barátaim. igyekezzünk, mert éjfélre, de legkésőbben egy. vagy két órára mindkét hadsereg előreküldött csapatai megérkezhetnek a vár alá.“

— Na akkor ... menjünk, emberek menjünk. ne pitve-monyásszunk itt, — mondja Cseppentő és már küllőfél ez Is kifelé.

Még az ég se látta, mert sötét volt egyszeriben nagyon, hogy kint a Szárazék melletti erdőszélben két ember ruhát cserélt. Réthv Balázs vetkezett le egy somfabokor mellett egy ingre, gatyára, meg egy körülbelül véle azonos rétbeli hajdú Ez felöltötte annak a ruháját, az meg emezét.

Hová is kell tenni ezt a ... kokárdát? <= nézegeti Réthv Balázs a dolmányon a helvet. A kokárda nem más, mint egy fekete és sárga szinű, alig két ujjnyi kis pléhdarab. aminek akasztója is van, tűje is van. Ezzel lehet megkülönböztetni az ottani zsoldban élő hajdút, a szabad hajdúktól Sokat nem jelent, ilvet szerezhet aki akar, most meg sötét is van, de meg kell

adni a módját. Persze csak akkor van értelme ennek a módnak, ha valaki által akar menni amazokhoz. Réthy Balázs pedig át akar. S Tüdő Miskával lóra ül, s már mennek is szembe az éjszakával,

Itt valami nagy praktika készül, ami pedig fel se hozódott a tanácskozásnál. Hogyne készülne hát az, ami felhozódott?

Cseppentő nem is olyan soká előrehajolva, hogy az jjrra csaknem a földön szánkázik, nagy léptekkel mászkál negyedmagával keresztbe-kasba a majorban. Üres a nagy hodály, üres az akol, a kondásház, elhajtották már innen minden élő marhát. A hold előbujt a fellegekből, most van első negyedében. A fénye, tiszta fiatal, derűs. Cseppentő széjjel néz.

— Mit gondoltok, hogy... ezek itt ütnék fel a szekértábort vájjon? — kérdezi a többit.

— Itt is, ha van egy csepp eszük. Meg amodább is, a Szárazék rétjén, — mondja egy ember, aki hajdú .szintén, csak hát ben, a várban van zsoldon, de rokona Cseppentőnek. Nem Cseppentőnek hívják, hanem Sára jánosnak, s ügy ismeri Kereki környékét, még azon is túl, mint a tenyerét.

— Akkor... szórjuk csak fel itt is,

aztán .. . lóduljunk tovább, amott is__—

mondja Cseppentő.

Egy tölgyfacseber áll odább a csorgáson, oldalán két széles szijj, s két ember felemeli, Cseppentő belémarkol, s ujjal közt széjjel szórja a hodály előtt, aztán a darabban lévő kazal elejére Is szór §s mennek a tanyától elfelé, azon az úton, amely a Szárazék rétjéhez vezet. Ahol egyébként a disznókutricák vannak és ahonnan Sára János szerint ugyancsak elhajtották a disznókat. Bizonyos, hogy vagy ott állítják fel a szekértábort, vagy itt.

'— De méginkább mind a két helyen, — mondja.

— Ugyan miért?

— Azért, mert Pecz ezredes seregében vallonok is vannak, meg németek, meg magyar hajdúk is.

— A hajdúk miatt neked ne fájjon a fejed. Mert... az a jó.

— Nem is fáj, de... a vallonok nem szeretnek együtt lenni a németekkel. Jobb ezt külön-külön.

Mennek. S amint napközben pávát vittek szekérrel ajjnak, vagy amonnan szénát hoztak emlde, lerakódott a csorgás az út két oldalán. Cseppentő hát vet, de inkább csorgat, mégpedig jobb kezével, az erdő felöl.

Innen a rétig elég jó távolság, lehet van úgy jő két dűlő hossza, sebaj. Elég lett, ami a cseberben volt. Annál is Inkább, mert olyan apró ez, apróbb, miht a köles. A cseber ugyanis tele volt puskaporral.

Aztán visszamentek. Még ha nem is vernének se itt, se amott szekértábort, az úton feltétlenül jönnek. Mert máshol nem Jöhetnek. Jöhettek volna ugyan Álmosd

felöl kerülővel, de a hidat szétverték teljesen az alkonyaton. Egyébként mennél közelebb érkeznek, annál pontosabban tudnak a várban minden lépésükről.

Pecz ezredes, a legújabb hírhozás szerint Paptamásinál rendezgeti az átkelést a Berettyón, ami azt is jelenti, hogy az ' eleje már a közeibe ér hamarosan. Tehát tábort kell verni. A mostani tábor nem annyira a sátorkarók leveréséből áll, mint inkább a szekerek felállításából, mégpedig úgy, hogy ha fordul a kocka, védelmet alkosson. Vagyis, egyik szekér a másikat éri négyszögben, de gyakran karikában, egy sorjával, vagy két sorjával, aztán olyanféleképpen, mintha ezen a helyen nem lenne szekér, de bentebb már van. A szekereken élelem, ivóvizes hordók, de ha jól megyen a hadjárat, akkor bor is, meg aztán fegyverek, lőszer, felszerelés, de vannak bókás szekerek s a gyékény alatt az asszonyok, esetleg a család. Mert hiszen a hadsereg túlnyomó része zsoldos. Ezeknek pedig se istenük, se hazájuk, csak a zsoldjuk. No meg némelyikének felesége. Meg gyermeke. Meg aztán késő őszig a kazlak töve, meg a bóka, meg a földalatti kamrák a várak udvarában.

A császári seregben mindenféle nációja van zsoldban Európának. Franciák, vallonok, olaszok, meg aztán németek, stájerok. És a hajdúk, mint magyarok.

Dampierre hajdúcsapata jött által elsőnek az Er hídján, elég széles Itt a folyó, s a híd előtt mocsaras, nádas rétek. De nem összefüggően, csak úgy, darabokban. Hiszen éppen azért küldték előre a hajdúkat, hogy ami biztos az biztos. Vagyis őket érje az esetleges megrohanás, ne mást. De nem érte őket. Olyan csend volt az éjszakában, hogy még tücsök se szólt. Mindössze egy-egy bagoly, vagy másmilyen megriadt madár rebbent el ijedten a fejük felett.

Lippai Balázs a hajduszázad hadnagya, s az ő közvetlen felettese egy muskétás kapitány. Most megindul elől által a hídon, a század libasorban utána. A hídról kanyarodóba megyen tovább a nádas s gyékényes tocsogók között az út, s ott, ahol csaknem derékszögben egyenesen a hold alá fordul, két hajdú lép ki a rekettyésből Lippai Balázs mellé.

— Szerencsés jóestét, Lippai Balázs bátyám! — mondja eléggé halk hangon az egyik.

Lippai Balázs kezében nem balta lendül, hanem kés villan:

5^ Nini... — mondja megnyugodva.

— Igen. Mink vagyunk.

— Nem itt vártalak benneteket, hanem odább, lejebb. Dehát, így még jobb. Több időnk van egyet s mást megbeszélni.

— Áz emberek megértik, hogy ... miről van szó? =-> kérdeti Réthy Balázs és lépést vált. Ügy megyen Lippai Balázs mellett.

— Azok, meg, de... tudod, az asszony.

— Az asszony?

“ Igen, az asszony. Hiszen emlékszel még Szalontán járt nálunk a bajom vásár előtt...

— Hogyne. Ügy széjjel tépték azt a két törököt, mint a rongyot.

— Na hát látod ... erről van szó. Nem akarja megérteni, hogy most a töröknek békét hagyunk, ha ő nem okoskodik velünk. Nem érti, hogy most a nemet az ellenség. Nem és nem, azt mondja. Jó, hogy elég hamar jöttetek, most gyere. Hátul jönnek a szekerek, ott ül az elsőn, beszélj te is vele.-— Jő. Megállnak, a menet megyen tovább, van itt, aki Lippait helyettesítse. De általában: ez a hajduféle népség bárhol, bármiben tudja helyettesíteni egymást. És kettő maradna a világban, n\ég akkor is.

A gyalogosok elvonultak, az első sze-12