A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-08-22 / 34. szám

_ A tűz? Az... nem rossz. Lent, a szá­razár mellett van a birkahodály, meg a kondásház, ott vannak a szalmakazlak Is . Ezt ölvedy kapitány mondja köz­ben. — Igen. Az út a szárazár mellett az erdő alatt jön... — ezt viszont Fekete Péter, a titkár mondta. — Én meg mindég úgy szerettem, na előre besurranhattam az erdőbe, vagy a rekettyésbe és lesni, hogy merről Jön­nek. De soha nem akkor támadni, amikor odaérnek hanem amikor már elmenőfél­­ben vannak! — magyarázza Szappanos, és közben mindkét keze Jár. — Igen; a tűz. aztán ... amikor észnél­­kül gázolja egymást a török, vagyishogy a .. . német... hát akkor én leszúrom Pecz ezredest, mert én Ismerem! — mond­ja Tüdő Miska. — Hogy? Hát honnan ismered? — mor­dul rá gyanakodva Cseppentő. — Hát onnan, hogy .. . amonnan Várad alól Iklódról, hiszen... ott nőttem én fel a ridegmarhánál! Aztán zsoldos hajdú voltam én Váradon és, de... Füleken Is eltöltöttem egy esztendőt, ha nem töb­bet ... S Németh Balázsra kapkodja a fejét. — Igazsága van! — mondja az. Egyszóval, ahány ember, annyi ötlet. Bocskai hallgatja őket, s egyszerre úgy érzi hogy a rettenetes nagy mélység be­szél amelynek legalján ott vergődtk, gyötrődik a nép. Máskor meg úgy, hogy az ezer és ezer furfang. csel maradt a nép kezében egyetlen fegyvernek a meg­maradáshoz. Most valami egészen másmi­lyen hadakozás kell. mint amit Európa­­szerte, de tán világszerte végeztek mos­­tanig. S még ő is végezett, akkor is, ami­kor a Szinán nagyvezír negyvenezer em­berét a Dunába fojtotta. Most hagyja hát, hogy az emberek beszéljenek, töprengje­nek. csak amikor megint és megint szóba került a már egyszer elmondott terv, szán­dék, szólott közbe, hogy „Igyekezzünk, ba­rátaim. igyekezzünk, mert éjfélre, de leg­későbben egy. vagy két órára mindkét hadsereg előreküldött csapatai megérkez­hetnek a vár alá.“ — Na akkor ... menjünk, emberek men­jünk. ne pitve-monyásszunk itt, — mond­ja Cseppentő és már küllőfél ez Is kifelé. Még az ég se látta, mert sötét volt egy­szeriben nagyon, hogy kint a Szárazék melletti erdőszélben két ember ruhát cse­rélt. Réthv Balázs vetkezett le egy somfa­bokor mellett egy ingre, gatyára, meg egy körülbelül véle azonos rétbeli hajdú Ez felöltötte annak a ruháját, az meg emezét. Hová is kell tenni ezt a ... kokárdát? <= nézegeti Réthv Balázs a dolmányon a he­lvet. A kokárda nem más, mint egy fekete és sárga szinű, alig két ujjnyi kis pléh­­darab. aminek akasztója is van, tűje is van. Ezzel lehet megkülönböztetni az ot­tani zsoldban élő hajdút, a szabad hajdúk­tól Sokat nem jelent, ilvet szerezhet aki akar, most meg sötét is van, de meg kell adni a módját. Persze csak akkor van ér­telme ennek a módnak, ha valaki által akar menni amazokhoz. Réthy Balázs pe­dig át akar. S Tüdő Miskával lóra ül, s már mennek is szembe az éjszakával, Itt valami nagy praktika készül, ami pe­dig fel se hozódott a tanácskozásnál. Hogyne készülne hát az, ami felhozódott? Cseppentő nem is olyan soká előrehajol­va, hogy az jjrra csaknem a földön szán­­kázik, nagy léptekkel mászkál negyedma­gával keresztbe-kasba a majorban. Üres a nagy hodály, üres az akol, a kondásház, elhajtották már innen minden élő marhát. A hold előbujt a fellegekből, most van első negyedében. A fénye, tiszta fiatal, derűs. Cseppentő széjjel néz. — Mit gondoltok, hogy... ezek itt üt­nék fel a szekértábort vájjon? — kérdezi a többit. — Itt is, ha van egy csepp eszük. Meg amodább is, a Szárazék rétjén, — mondja egy ember, aki hajdú .szintén, csak hát ben, a várban van zsoldon, de rokona Cseppentőnek. Nem Cseppentőnek hívják, hanem Sára jánosnak, s ügy ismeri Kereki környékét, még azon is túl, mint a tenye­rét. — Akkor... szórjuk csak fel itt is, aztán .. . lóduljunk tovább, amott is__— mondja Cseppentő. Egy tölgyfacseber áll odább a csorgá­­son, oldalán két széles szijj, s két ember felemeli, Cseppentő belémarkol, s ujjal közt széjjel szórja a hodály előtt, aztán a darabban lévő kazal elejére Is szór §s mennek a tanyától elfelé, azon az úton, amely a Szárazék rétjéhez vezet. Ahol egyébként a disznókutricák vannak és ahonnan Sára János szerint ugyancsak elhajtották a disznókat. Bizonyos, hogy vagy ott állítják fel a szekértábort, vagy itt. '— De méginkább mind a két helyen, — mondja. — Ugyan miért? — Azért, mert Pecz ezredes seregében vallonok is vannak, meg németek, meg magyar hajdúk is. — A hajdúk miatt neked ne fájjon a fe­jed. Mert... az a jó. — Nem is fáj, de... a vallonok nem szeretnek együtt lenni a németekkel. Jobb ezt külön-külön. Mennek. S amint napközben pávát vit­tek szekérrel ajjnak, vagy amonnan szé­nát hoztak emlde, lerakódott a csorgás az út két oldalán. Cseppentő hát vet, de in­kább csorgat, mégpedig jobb kezével, az erdő felöl. Innen a rétig elég jó távolság, lehet van úgy jő két dűlő hossza, sebaj. Elég lett, ami a cseberben volt. Annál is In­kább, mert olyan apró ez, apróbb, miht a köles. A cseber ugyanis tele volt puska­porral. Aztán visszamentek. Még ha nem is vernének se itt, se amott szekértábort, az úton feltétlenül jönnek. Mert máshol nem Jöhetnek. Jöhettek volna ugyan Álmosd felöl kerülővel, de a hidat szétverték tel­jesen az alkonyaton. Egyébként mennél közelebb érkeznek, annál pontosabban tudnak a várban minden lépésükről. Pecz ezredes, a legújabb hírhozás sze­rint Paptamásinál rendezgeti az átkelést a Berettyón, ami azt is jelenti, hogy az ' eleje már a közeibe ér hamarosan. Tehát tábort kell verni. A mostani tábor nem annyira a sátorkarók leveréséből áll, mint inkább a szekerek felállításából, még­pedig úgy, hogy ha fordul a kocka, vé­delmet alkosson. Vagyis, egyik szekér a másikat éri négyszögben, de gyakran ka­rikában, egy sorjával, vagy két sorjával, aztán olyanféleképpen, mintha ezen a he­lyen nem lenne szekér, de bentebb már van. A szekereken élelem, ivóvizes hor­dók, de ha jól megyen a hadjárat, akkor bor is, meg aztán fegyverek, lőszer, fel­szerelés, de vannak bókás szekerek s a gyékény alatt az asszonyok, esetleg a család. Mert hiszen a hadsereg túlnyo­mó része zsoldos. Ezeknek pedig se iste­nük, se hazájuk, csak a zsoldjuk. No meg némelyikének felesége. Meg gyermeke. Meg aztán késő őszig a kazlak töve, meg a bóka, meg a földalatti kamrák a várak udvarában. A császári seregben mindenféle nációja van zsoldban Európának. Franciák, val­lonok, olaszok, meg aztán németek, stá­jerok. És a hajdúk, mint magyarok. Dampierre hajdúcsapata jött által első­nek az Er hídján, elég széles Itt a folyó, s a híd előtt mocsaras, nádas rétek. De nem összefüggően, csak úgy, darabokban. Hiszen éppen azért küldték előre a haj­dúkat, hogy ami biztos az biztos. Vagyis őket érje az esetleges megrohanás, ne mást. De nem érte őket. Olyan csend volt az éjszakában, hogy még tücsök se szólt. Mindössze egy-egy bagoly, vagy másmilyen megriadt madár rebbent el ijedten a fejük felett. Lippai Balázs a hajduszázad hadnagya, s az ő közvetlen felettese egy muskétás kapitány. Most megindul elől által a hí­don, a század libasorban utána. A hídról kanyarodóba megyen tovább a nádas s gyékényes tocsogók között az út, s ott, ahol csaknem derékszögben egyenesen a hold alá fordul, két hajdú lép ki a re­­kettyésből Lippai Balázs mellé. — Szerencsés jóestét, Lippai Balázs bá­tyám! — mondja eléggé halk hangon az egyik. Lippai Balázs kezében nem balta lendül, hanem kés villan: 5^ Nini... — mondja megnyugodva. — Igen. Mink vagyunk. — Nem itt vártalak benneteket, hanem odább, lejebb. Dehát, így még jobb. Több időnk van egyet s mást megbeszélni. — Áz emberek megértik, hogy ... mi­ről van szó? =-> kérdeti Réthy Balázs és lépést vált. Ügy megyen Lippai Balázs mellett. — Azok, meg, de... tudod, az asszony. — Az asszony? “ Igen, az asszony. Hiszen emlékszel még Szalontán járt nálunk a bajom vásár előtt... — Hogyne. Ügy széjjel tépték azt a két törököt, mint a rongyot. — Na hát látod ... erről van szó. Nem akarja megérteni, hogy most a töröknek békét hagyunk, ha ő nem okoskodik ve­lünk. Nem érti, hogy most a nemet az el­lenség. Nem és nem, azt mondja. Jó, hogy elég hamar jöttetek, most gyere. Hátul jönnek a szekerek, ott ül az elsőn, be­szélj te is vele.-— Jő. Megállnak, a menet megyen to­vább, van itt, aki Lippait helyettesítse. De általában: ez a hajduféle népség bár­hol, bármiben tudja helyettesíteni egy­mást. És kettő maradna a világban, n\ég akkor is. A gyalogosok elvonultak, az első sze-12

Next

/
Thumbnails
Contents