A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-08-22 / 34. szám
Balatonra Induló vonatok zsúfoltak, tie vidámak. Mlftdénki mosolyog, derűs az arca, pehelyként emeli a mázsás hátizsákot, mert fontos és jelentős esemény előtt áll: nyaralni megy. A vonat késik, de nem baj. Majd behozza, mondogatjuk kedélyesen. Olyanok vagyunk, mint a szerelmes legénykék, akik az Istenért se szidnák össze a találkára késön érkező kislányt. Fülkénk egyik padján négy csendes ember ül. Azaz csak kettő és háromnegyed. Papa, mama, egy fél ember legényke és egy arasznyi kislány. Nagyon elesettek és félénkek, megsejtem, hogy Idegenek, nem értik a környezet nyelvét. Jön a kalauz, azonnal nyújtják a jegyüket. Azonban valami baj lehet, mert az csak forgatja, s nem kezeli. Magyaráz nekik, de a négy szempár csak néz, nem értik, ml lehet a baj. Nyomban akad segítség. A jegyük csak személyvonatra szól, s mi gyorssal megyünk. Szó nélkül kiegyenlítik az árkülönbséget és pergő nyelven magyarázzák nekünk a félreértést. A Déli pályaudvaron ugyanis csak azt tudták megmondani a pénztárosnak, hogy „Siófok“, és mutatták magukat, hogy hányán vannak. A pénztáros viszont csak személyre adott nekik jegyet, örülnek, hogy tudunk szlovákul, hogy segítettünk nekik. Amikor a Velencei tóhoz közeledtünk, és a négy cseh meglátja a nagy vizet, szedni kezdi holmiját. Szólunk, hogy ez csak a Velencei tó, a Balaton még messze van. Egyesek mosolyognak esetlenségükön, de nem sértően, csak aféle megértő apáskodással. Székesfehérvár után nagy sokára valaki megszólal az ablaknál: — Ott a Balatoni Mindenki az ablakhoz tódul. Áhítattal nézzük a kék ködfátyolban lengő vizet, a lúdtollként fehérlő távoli vitorlásokat, és a haragos túlsó partokat. í ( — Jé, de nagyi — örvendezik egy cérnavékony gyerekhang, és az áhítattól. megszabadulunk. — Marha nagy! — dörmögi valaki. — De azért látni a túlsó partot — állapítja meg a szomszéd ablaknál egy tárgyi-« lagos férfi. — Nonol Néznéd csak a túlsó partról — szegül ellene az ablaktársa, és huncutkodó fény villog a szemében. A tárgyilagos ember egy pillanatig zavarban tétováz, nem válaszol, és körülöttük az emberek felszabadultan kuncognak. Siófokon a cseh család már ott sorakozik? a? .ajtónál. Elől a papa, mögötte a mama, aktán a fél ember, s végül a szöszke kislány. Az apa hátán hatalmas hátizsák, aZ anyáén már kisebb, a fél emberén fele akkora, és végül a pöttömnyi kislány hátám'o^y pöttömnyi kis zsákocska, de akkorka, hőgy csak két marék dió férne el benne.- Amikor leszállnak és megindulnak, a kics< úgy fut mögöttük, jobbra-balra cikázva, mint ahogy a hal kis, fürge farkincája ver a friss patakvlzben. Mindenki, aki a tóhoz megérkezik, előbb megfürdik, azaz kipróbálja a vizet, s csak azután gondol kosztra, szállásra. A régi üdülők feketére sülve, csupaszon mutogatják mindazt, amijük van, sőt néha ennél is többet. A fehér bőrű újoncok behúzott nyakkal, szégyenkezve surrannak hol erre, hol arra. itt ugyanis a rang és az értékmérés módja fordítottja az Egyesült Államokénak. Qsákls a színes bőrűek érnek itt valamit és a feketék a legtöbbet. Az 6sl apátság magas tornyai vonzzák a kirándulókat Magány Vígan tolt bort a csaplárosnfi a baracskai csárdában A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultűregyesllletének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Agoaton Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gály Iván, Gyurcslk József, LOrlncz Gyula, Máca József, OzrvSid Árpád, dr. Szabó RezaO. Szerkesztőség: Bratislava, jesenikého S. Fost Ottók C-398, telalón 533-04 Terjosatl a Posta Hirlapsxolgélata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbealtfi. Külföldre szóló eldtixetóseket elintéz: PNS — Ostredná expedfda tlaSe. Bratislava, Gottwaidovo nám. 48/VII. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stórova 4. Előfizetési díj negyed évre 18.30 Két, (él évre 38.— Kfia, egész évre 78.— Kés. Kéziratokat nem Orsiink meg és asm küldünk viasza, K-21'51517-V vr * ^ É SIS isi IS SS 21 _ * /• '<? ./■ > '
