A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-08-15 / 33. szám

A gyerekek nem tndfák felmérni e (regédiát. Mintbe ml te történt volna, látszanak a porban.

Sxabá Zoltán axBvetkezetl dolgozó: — A háza nem Is állt a legalacsonyabb helyen

az a nagy víz ne lett volna, ami elnyelte a falut. A Duna felé nem néztem el, arra sem pillantottam — mondta s nagyon szomorú volt az arca.

Ktsradvány alsó végén egész utcasor pusztult el. A kerítések betonfala sárgásszürke a sártól. A vaskerítések fűzöldjét rozsda marja, és sikongva, fülbántóan nyikorognak a kiskapuk. A gyümölcsösökbe mintha időelőtti ősz telepedett volna meg, valami fura, soha nem látott és nem ismert ősz. A fák lombja barnássárga, de a levelek ott csüngenek az ágakon, mintha leforrázták volna a lombkoronákat. Kókadtan lógnak a szőlőfürtök, beteg-sárga a lugasok venyigéjén minden egyes levél.

— Nem lesz bor, nem lesz az idén. Pedig volt, tavaly négyszáz liter volt. De nem is kell már nekem. Alig élek, ne kellene megmozdulni, az lenne a jő — jött oda hozzánk Bognár Ambrus bácsi. A radványl pártszervezet elnökével, Mészáros Miklóssal beszélgettem, álltak is körülöttünk még néhányan.

— A szivem, itt van a baj — mondta és a mellét ütögette. Száján keresztül nehezen

szedte a levegőt, fulladt, hogy szinte eltorzult az arca.

— Jár orvoshoz, bátyám? — kérdeztem.

— Orvoshoz? Nem használ nekem már semmi! — legyintett és kétmarokkal kotorta elő a gyógyszeres-tubusokat a zsebéből.

— Szerezzen. Ilyent szerezzen, ez Jó volt — és felém nyújtotta az egyik skatulyát. Diaphyllin — Kőbányai Gyógyszergyár, Budapest — olvastam.

— Nálunk is vannak jó gyógyszerek.

— Vannak? — legyintett ismét. — Egykét napig használ, tovább nem. Ez Itt hazat, de nem használ — mondta és egy újabb skatulyát kínált, majd egy másikat. Öxyphillin... Uramid ... x

— A maga háza is összedűlt?

— Itt van — mutatott keserű arccal az előttünk álló romhalmazra. Könyök-ház volt. Katonák dolgoztak ott is. Az udvaron, közel a vályogtörmelékhez, egy félig összelapult paradicsompaszlrozó hevert. Láttam, hogy azt már a gazda. Bognár bácsi tette félre.

kezdik az életet

Mentik, ami mentbe«

Mire mennénk a katonák aagltaóge nélkül?

Kovács Ignácnak 8x15-ös háza volt. Elől, az utcafrontban két szoba, mögötte a konyha, fürdőszoba és a többi. A kidőlt kerítésen az utcán állt a talicska, a téglát takarította, szedte össze a feleségével.

— Előző napon még itt voltak a kőművesek — mondta és az állő sarokra mutatott. A téglák fugáinál a kifreccsent malter szinte friss volt még, csak alul, lent az alap fölött mocskolta be az ár. Az udvaron valamikor szekrénynek nevezett bútordarab. Ajtó, hátrész nélkül csúfkodó három darab gyalult deszka. A konyha kéményfalán másfél méter magasan s vagy hatvan centi szélesen fehér csempekockák. Azokat odafogta a cement, a víz ereje meg terjedt addig, hogy lefeszegette volna őket. Most azzal is dolgozni kell, Jobb lett volna, ha azokat is elviszi az áradat, mintha erős fénybe, vagy vaksötétbe nézne az ember, ha fehérségüket látja. Pedig nagyon fehérek, mert körülöttük — lenn a konyha talaján — mocskos szemét, szalma, sár, fadarabkák, feldőlt és összetört konyhai tűzhely korma.

Egy kevés ideig velem együtt szemlélődött Kovács Ignác Is a feleségével (pedig de nagyon megnéztek 'már mindent), aztán tovább tisztogatják a téglát, hogy rakásba rakják az új házukhoz.

Az aszfaltozott főutcán haladtam, amelyet megkímélt az áradat. A rövid utca egy kis sziget volt az emelkedő tengerben. Senki nem tudta persze, hogy a víz nem éri el a magasabban fekvő helyeket, s ezért az egész falut ki kellett telepíteni. Radvány alsó részén még mindig fodrozödik a víz, de már napról napra fogy, szűkül a nagysága. Az EFSZ telepén üresek még az istállók és az ólak, de az állatokat is hamarosan hazatelepítik Nagyabonyból. Ez utóbbit mér Szabó István szövetkezeti elnöktől tudtam meg, akire különösképpen nehezen találtam rá. Bent a faluban rögtönözték össze hivatalukat, mert az eredeti irodájuk ablakán ki s behömpölygött a víz. A főutcán szólítottam meg egy embert, tőle kérdezősködtem az elnök után. Amikor elköszöntem útbaigazítómtól, láttam csak, hogy oltókés volt a kezében és rózsát készült szemezni... mert Július—augusztus a rózsanemesltés hónapja, és az élet — ha kissé nehezen is — de lassan Radványon is visszatér régi kerékvágásába, hiszen az élet szép, s az ember élni akar.

r J 'JMj

Jm /