A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-08-15 / 33. szám
w Arcok eS sorsok írásomat — az események krinológtkus {elsorolása miatt — talán azzal az emlékezetes nappal kellene kezdenem, amikor a Duna kilépett ősi medréből és azok ellen fordult, akiket eddig szolgált, s akik szerették. Igen, június 17-vel, a nap óráinak, perceinek és másodperceinek riadt rémületével, asszonyok, gyerekek remegő félelmével... A rosszról, a fájdalomról azonban nagyon nehéz beszélni. Az emberek szava is al-elakadt, elfátyolosodott a hangjuk, és láttam, hogy nehezükre esett a beszéd. Két gondolat közt mégis emlékezni kellett sokszor, ment a rombadólt utcán, saját családi fészkük romhalmaza között álltunk. Egyes feljegyzések szerint két esetben lépett ki eddig medréből a Duna. Az első nagy áradás 1881-ben, a második pedig 1926-ban volt, de sem az első, sem a második nem volt olyan nagyméretű, mint az idei. £s ennek a szomorú ténynek igazolásét látja az ember, ha végigmegy Csilizradvány utcáin. A kerítésekén, fék törzsén közel másfél méter magasságig maradt meg az áradás nyoma. Sok a lim-lom és még a víz sem ment el, de meg kell kezdeni az életet. A 87 éves Füsl Józsi bácai rotnbadőlt házának udvarán álltam. Lábam alatt süppedt még a talaj, a nedves homokos agyagréteg, amelyet lerakott, otthagyott az áradás. ,,4 Józsi bácsi a katonákat egzecírozta; mutatta: hová tegyék, rakják a romokból kiszedett gerendákat, faanyagot, cserepet a félrecsúszott háztetőről, amely úgy, olyanformán állt a megroggyant falakon, mint részeg ember fején a kalap. S míg Józsi bácsi, a töpörödött, de még mozgékony, fürge öreg ember a katonákat oktatgatta, azon gondolkodtam, lám, milyen hálátlan is ez a vén folyami... Józsi bácsi 1897-től 1932-ig volt mindennapi barátságban a Dunával. Megszakítás nélkül — 35 éven keresztül hajózott nap mind nap a hullámok hátán mint kormányos az Első Duna-gőzhajózási Társaságnál. Ismerte — miként a tenyerét — a Dunát a Feketeerdőtől a Fekete-tengerig. Hátán együtt ébredt az első hajnali fénnyel, s a hajója tatján figyelte ennek a fénynek a halálát a víz fodrán az esti szürkületben. Szerette a partokat, a hegyeket is, aztán az erdők zöld karéját, amely két oldalt belefért a szeme sugarába. — Hajnalonként jő illat, tiszta levegő volt, szinte hízott az ember — mondta minden lírai szépítés nélkül, természetes hangon. S ez a régi ismerőse látogatta meg, hogy elvigye a házát, mindenét... Hálátlan, feledékeny, ellenséggé vált rossz cimbora! ... Heinz Linhart szakaszvezető és négy társa állt félmeztelenre vetkőzve Józsi bácsi házának romjain. Csehek, szlovákok, magyarok ... Csehországban teljesítenek katonai szolgálatot, de most itt vannak, hogy segítsenek. Majdnem kerek száz katona. A pheryl születésű Marf Frolik alhadnagy, Csehország déli részéből Mlchek Ladlslav főhadnagy, KrkoSka ezredes... és a többiek. Ki itudná felsorolni... Másütt is vannak, nemcsak Csllizradványon. Mindenütt segítő kezet nyújtanak. Kocsis Jenő katona baltát kért Józsi bácsitól. (Á gerendák kötésével volt bajuk, sehogy sem tudtak boldogulni.) — Jaj, nincs.. .1 Mindenem ott van bent — mondta és a romokra mutatott. Ereztem: sűrűbb, nehezen csorduló lett a hangja. Később engedett csak fel a keserűsége. Eszébe is jutott valami; egy kevés ideig hallgatott még, aztán felém fordult, úgy mondta: — Azt hallottad-e, hogy a helikopter mentett ki? Már jött a víz, fent voltam a padláson, a feljáró lépcsőjét nyalták a hullámok. Nyugodt voltam. Csak nem Jön utánam, gondoltam. Nem is mentem el. Akkor már mindenki elment. A szomszédok is — mindenki. Egy lámpást akasztottam a gerendára, aztán csak hallgattam, hogy nem pattognak-e a cserepek. Semmi baj nem volt még, csak éjféltájt, akkor. Hallottam, hogy lent zúg a víz, a tető meg sóhajtozott. Nemsokára kidőlt az első fal, a házvége. Reggelre már semmi nem volt a házamból. A lábam beszorult egy gerenda alá. Ott zúgott, kavargott körülöttem a Duna. Aztán kötélen ereszkedett le hozzám egy katona a helikopterből. Egy nő volt a pilóta. A nevét nem tudom, soktól kérdeztem már azóta, de senki sem tudta. Az mentett ki a veszélyből. Nem ültem még repülőgépben. Szép volt onnét fentről minden, csak
